2009. június 9.

Volt orrmandula

Réges régen húzódik ez az ügy, szerintem úgy kb. 2 éve, amikor először tűnt igazán gyanúsnak Bálint nyaki nyirokmirigye. Vérvizsgálatunk volt, ott minden rendben volt, a bölcsiként funkcionáló Pinokkióban gyakorlatilag semmi bajunk nem volt, de amióta megkezdte az "rendes ovit", mindig volt valami, ami ráugrott, így sokszor lebetegedett. Egyik náthából a másikba, ilyen-olyan 1-2 napig tartó hőemelkedések, aztán hirtelen gyógyulások, néhány óra alatt belobbanó fülfájások után kaptunk egy bianco beutalót a doktornéninktől, hogy akkor nézessük meg a fül-orr-gégészeten speci eszközökkel, hogy mi lehet. A biankó beutalót akkor gondoltuk beváltani, amikor a költözés után, az ideiglenes Bálinttal való egy szobában éjszakázás során többször vert ki bennünket a víz, hogy vajon most megfullad-e a gyerek, vagy sem.
Futottunk pár kört a magyar egészségügyben, megjártuk a SOTE Gégeklinikát a 4 hetes kisebbel együtt, aztán volt egy körünk a Bethesdában arcröngennel fűszerezve, ahol kaptunk egy időpontot június 30-ra és megerősítést arra, hogy ez az orrmandulát bizony ki kell venni, ha lehet minél előbb. Volt ez május elején. Azóta megint voltunk a Gégeklinikán, egy másik dokinál, aki viszont a közeli augusztus közepe-végére tudott volna időpontot adni.
Aztán Marica szupernagyi támadásba lendült. Nem tudom, hogy csinálja, de az ország bármely kórházáról, illetve azokban dolgozó dokikról séróból nyomja, hogy milyen doki, érdemes-e hozzá menni, vagy ha véletlenül nem tudja, akkor kb. 2 napos szintidővel mindent kiderít. Így sikerült is bejutást biztosítani egy gégész doktornőhöz, akihez be is jelentkeztünk a Pünkösd utáni kedden, és meglátogattuk a közeli Érden, hogy megtekintse a problémás testrészt. Folyt köv.

Nincsenek megjegyzések: