Akárki akármit mond, ez a pasi még tud. A mögötte felsorakozó nem kicsit profi stáb és technika csak az egyik része, a másik az, hogy azok nem lennének, akkor is egy szál bárszékkel felszerelkezve lenyomná a koncertet és csukott szemmel végig lehetne hallgatni tényleg cd minőségben.
No de kezdjük az elején. A magyar celebritásokat is megihlethette az esemény, mert jó párat volt szerencsénk megtekinteni. Mindjárt a Stadionhoz vezető sétában a vállamhoz ért valakinek a téli (!) bekecs kabátja. Jellemző. Ki volt az? A Hujber és hasonlóan nagyon gizda barátja. Most már nem mosok vállat egy hétig, az biztos... Aztán sorban utána a bejárati tülekedésben - a gyanusan pocakosnak tűnő - Szinetár Dóra, Karda "B-52" Beáta, és hazafelé a Sasvári Sanyit is láttuk. Hű, egy évre való adag. :-) De ami a legjobb, hogy a helyelfoglalás után (34 fős sor tök közepe) Gáboromnak csillapíthatatlan szomja támadt, így kiverekedte magát a büfébe. Kisvártatva jön vissza vigyorogva, hogy most én verekedjem ki magam, mert kint van a büfénél pécsi Rita barátnőm. Nem tudtam róla, pedig hétfőn beszéltünk, így nagy öröm volt. Hogy egy ekkora tömegben pont találkozzunk...
A koncertről mit is írhatnék. Úgy volt tökéletes, ahogy kellett, tekintettel a 25 év gyakorlatra. S mitől olyan jó? Hogy nem izomból énekel, hanem mert van neki mivel. Egy hamis hangot nem hallottunk, még a vége felé sem. Lehet, hogy a fiúkat szereti, és halomra követi el a baromságokat az utóbbi években, de csak ültünk és ámultunk. Neten, csakis a szektort kiválasztva - kvázi vakrandival - rendeltük a jegyeket, de nagy szervezés által sem tudtunk volna jobb helyet foglaltani, egyszerűen pont szemben ültünk a szinpaddal, és még az időjárás is kegyes volt hozzánk.
Az egyetlen apróság, ami zavart, hogy a szünet utáni félidőre egy olyan - jaj, a szemem - lila zakót sikerült felvennie Georgynak, hogy az már rondott az előadás látványán, illetve a ballomon ülő nem kis sejhajú csaj erősen horizontális mozgása, kiegészítve néhány vertikális ugra-bugrával a perifériámat néha bezavarta, de nem volt vészes.
Ha este hazaér Gábor, megpróbálom a telefonjáról azt a két árva képet, amit készítettünk leszedni, és feltenni. Amúgy merültek a mobiok rendesen, a nézőtér úgy tűnt néha, mintha néhány ezer ember mini bányászlámpával a fejükön nézték volna a műsort. Volt néhány olyan pillanat, amikor az előttünk ülő sor általunk látható egyedeinek mindegyikénél épp egy élesre töltött mobil figyelt. Mindha egy közvetítőfülkében ültünk volna. :-)
(Ja, és a korábbi beírásomban elba....tam, nem az Arénában voltunk...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése