Bük-fürdőn jártunk

Hogy kipihenhessük a május 1-i hosszú hétvégét, illetve a szakdogaírással telt első felét a tavasznak, és nem utolósorban mert volt egy potyó beutalója a családnak, elmentünk a hétvégén Bük-fürdőre, és ma értünk haza. Mivel saját autónk még szervízben, ezért az új autókával mentünk, ami nagyon jó kis járgány.

Érkezés után irány a strand, élményfürdőstül, strandon lángosozásostúl és medencébe ugrálásostúl. Bálint rácuppant a fagyizásra, soha nem próbálta még, de nagyon tetszett neki.

Aztán hétfőn ellátogattunk Kőszegre, sétáltunk és motoroztunk egy hatalmasat, aztán továbbautókáztunk Velemre. Velemen egy igazi, autentikus irredenta üdülőfalut találhat az oda látogató. Az egyes apartman-ház csoportokat a különböző nagy magyarországi vármegyékről nevezték el, a hangszóróból üvöltenek Varga Miki-Demjén-Vikidál-és jó néhány ismeretlen igazán magyar együttes releváns dalai és egyéb művei, teljesen mint az üzemi rádiók lelkesítő dalai a '60-as években. Nem hittem volna, hogy van ilyen itthon. És mégis. Igaz, ha néhány méterrel tovább megyünk, akkor már Ausztriában járunk. Mikor már eléggé magyarnak éreztük magunkat továbbálltunk, és Sárvár felé vettük az irányt, ahol finomat ebédeltünk. Bálint jól megérdemelt délutáni alvása után már nem jutott idő a fürdőre, de a sétát nem hagytuk ki. Megtekintettük Bük-fürdő 3 nevezetességét (természetesen a szállodák után), a helyi nagy-boltot, a buszpályaudvart és a cukrászdát.

Mivel hétfő de. telefonáltak a szervízből, hogy kész a kocsi, ezért ma délelőtt hazaindultunk, Pápára belátogatva. Még a nagy vihar előtt Gábor elment a kocsiért és biztonságosan visszaszolgáltattuk a Picassot is.

Lehet, hogy a május, vagy a mindenhol zöldellő természet teszi, de gyönyörű volt a táj. Kanyargós kis utak, napsütés, család, mi kell még?

Kora reggel Kőszegen: (látszik, hogy a rendes emberek ilyenkor dolgoznak, mert minden kihalt, csak túristák fényképeszkednek a várnál)

Ezen a motoron mindig kell valamit szerelni...