Csuda jó gyakorlatokat talál ki a végzőseinek a Debreceni Egyetem. Múlt héten végeztem fehérvári csoporttársamnál - Andinál - a terepgyakorlatomat, ami tulajdonképpen nem jelentett mást, mint releváns pedagógiai tevékenység, tanítás kizárva. Mit ne mondjak, kemény volt. Nem a feladat, mert az így külsősként inkább egy segítő ENSZ megfigyelői státuszt jelentett, hanem a suli maga. Ez az általános iskola egy magániskola, ahol tanulási zavaros, magatartászavaros gyerekeket tanítanak. Komolyan mondom, hogy valamilyen pótlékot kellene az itt dolgozóknak osztani, mert hihetetlen milyen áldozatos munkát végeznek. Az a bizonyos káosz, amit egy-egy osztályon belül 8-10 gyerkőc csinál, és az a mód, ahogy ezen mindegyik tanár könnyű szerrel urrá tud lenni, sőt, még tanulnak is a gyerekek, ámulatba ejtő. Ugyanakkor pedig a szívem majd' megszakadt (főleg a kisebbeknél), ahogy látom, hogy milyen lelkesek és a szó nemesebb értelmében őszinték még azok a gyerekek, akik valamely oknál fogva a "hagyományos iskola" nem képes a rendszerébe fogadni. Még mindig kavarog bennem az élmény, az viszont biztos, hogy az elmúlt kb. fél évben, amióta a gyakorlatban is láttam egy csomó dolgot, eléggé megváltozott egy-két dologban a véleményem az iskolával kapcsolatban. Úgyhogy az egyetem végeredményben elérte célját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése