Ítélet / jelölés

Ma kaptam a telefont és egyben a jó hírt, hogy a konzulensem 4-est javasol a szakdogámra (a nagyra)!!! Hip-hip-hurrá! Úgyhogy már csak meg kell védeni jövő héten ezt az eredményt. :-)

Gyakoroltam a terepen

Csuda jó gyakorlatokat talál ki a végzőseinek a Debreceni Egyetem. Múlt héten végeztem fehérvári csoporttársamnál - Andinál - a terepgyakorlatomat, ami tulajdonképpen nem jelentett mást, mint releváns pedagógiai tevékenység, tanítás kizárva. Mit ne mondjak, kemény volt. Nem a feladat, mert az így külsősként inkább egy segítő ENSZ megfigyelői státuszt jelentett, hanem a suli maga. Ez az általános iskola egy magániskola, ahol tanulási zavaros, magatartászavaros gyerekeket tanítanak. Komolyan mondom, hogy valamilyen pótlékot kellene az itt dolgozóknak osztani, mert hihetetlen milyen áldozatos munkát végeznek. Az a bizonyos káosz, amit egy-egy osztályon belül 8-10 gyerkőc csinál, és az a mód, ahogy ezen mindegyik tanár könnyű szerrel urrá tud lenni, sőt, még tanulnak is a gyerekek, ámulatba ejtő. Ugyanakkor pedig a szívem majd' megszakadt (főleg a kisebbeknél), ahogy látom, hogy milyen lelkesek és a szó nemesebb értelmében őszinték még azok a gyerekek, akik valamely oknál fogva a "hagyományos iskola" nem képes a rendszerébe fogadni. Még mindig kavarog bennem az élmény, az viszont biztos, hogy az elmúlt kb. fél évben, amióta a gyakorlatban is láttam egy csomó dolgot, eléggé megváltozott egy-két dologban a véleményem az iskolával kapcsolatban. Úgyhogy az egyetem végeredményben elérte célját...

A Koncert

Akárki akármit mond, ez a pasi még tud. A mögötte felsorakozó nem kicsit profi stáb és technika csak az egyik része, a másik az, hogy azok nem lennének, akkor is egy szál bárszékkel felszerelkezve lenyomná a koncertet és csukott szemmel végig lehetne hallgatni tényleg cd minőségben.

No de kezdjük az elején. A magyar celebritásokat is megihlethette az esemény, mert jó párat volt szerencsénk megtekinteni. Mindjárt a Stadionhoz vezető sétában a vállamhoz ért valakinek a téli (!) bekecs kabátja. Jellemző. Ki volt az? A Hujber és hasonlóan nagyon gizda barátja. Most már nem mosok vállat egy hétig, az biztos... Aztán sorban utána a bejárati tülekedésben - a gyanusan pocakosnak tűnő - Szinetár Dóra, Karda "B-52" Beáta, és hazafelé a Sasvári Sanyit is láttuk. Hű, egy évre való adag. :-) De ami a legjobb, hogy a helyelfoglalás után (34 fős sor tök közepe) Gáboromnak csillapíthatatlan szomja támadt, így kiverekedte magát a büfébe. Kisvártatva jön vissza vigyorogva, hogy most én verekedjem ki magam, mert kint van a büfénél pécsi Rita barátnőm. Nem tudtam róla, pedig hétfőn beszéltünk, így nagy öröm volt. Hogy egy ekkora tömegben pont találkozzunk...

A koncertről mit is írhatnék. Úgy volt tökéletes, ahogy kellett, tekintettel a 25 év gyakorlatra. S mitől olyan jó? Hogy nem izomból énekel, hanem mert van neki mivel. Egy hamis hangot nem hallottunk, még a vége felé sem. Lehet, hogy a fiúkat szereti, és halomra követi el a baromságokat az utóbbi években, de csak ültünk és ámultunk. Neten, csakis a szektort kiválasztva - kvázi vakrandival - rendeltük a jegyeket, de nagy szervezés által sem tudtunk volna jobb helyet foglaltani, egyszerűen pont szemben ültünk a szinpaddal, és még az időjárás is kegyes volt hozzánk.

Az egyetlen apróság, ami zavart, hogy a szünet utáni félidőre egy olyan - jaj, a szemem - lila zakót sikerült felvennie Georgynak, hogy az már rondott az előadás látványán, illetve a ballomon ülő nem kis sejhajú csaj erősen horizontális mozgása, kiegészítve néhány vertikális ugra-bugrával a perifériámat néha bezavarta, de nem volt vészes.

Ha este hazaér Gábor, megpróbálom a telefonjáról azt a két árva képet, amit készítettünk leszedni, és feltenni. Amúgy merültek a mobiok rendesen, a nézőtér úgy tűnt néha, mintha néhány ezer ember mini bányászlámpával a fejükön nézték volna a műsort. Volt néhány olyan pillanat, amikor az előttünk ülő sor általunk látható egyedeinek mindegyikénél épp egy élesre töltött mobil figyelt. Mindha egy közvetítőfülkében ültünk volna. :-)

(Ja, és a korábbi beírásomban elba....tam, nem az Arénában voltunk...)

Hanna babazsúr

A május 1-i hosszú hétvégén megkaptuk (Bálint megkapta) életünk első szülinapi zsúrmeghívását, és ennek eleget is tettünk május 19-én, ugyanis Erdei Hanna barátnőnk egy éves lett. Amúgy nem csak mi, hanem még Hannán és Bálinton kívül volt ott 3 baba (Emma, Dávid és Szabolcs), és természetesen szüleik, mind Erdeiék baráti- és érdekeltségi körébe valók. :-)

Miután ahány baba, annyi alvási ritmus és éberségi fázis, de azért a tortamindannyian összegyűltünk Hanna köré.

A zsúron a nagyon grilleztek, pontosabban Timi Gábora grillezett, mi meg mint a sáskák ettünk, de nagyon finom is volt minden. Bálint nonstop nyomta du. 3-ig, aztán itthon kidőlt, Hanna is jó háziasszony módjára csak fél órát aludt.

Nagyon jól éreztük magunkat, és gondolkodunk, hogy tudjuk ezen kedves meghívást méltó módon viszonozni.

Az ünnepelt:

Ünnepelt + torta:

Baba-mama-totál:

George

Még a múlt hónapban kijelentette Gábor, hogy tegyem magam szabaddá máj. 23-án, mert elvisz valahova. OK. Megtettem. S hova megyünk? George Michael koncertre!!! Éljen-éljen-éljen. Merthogy nem vagyunk nagy koncertjárók, ellenben zenei ízlésünk egy skála két különböző oldalán jelölhető meg. (Még külön cd-állványunk is van, nehogy keveredjenek... :-) )

Sokszor emlegetem, hogy nekem a mai zene annyira nem (tisztelet a kivételnek), valahol még G.M.-nél lemaradtam, úgy a 80-as évek vége felé, így Gábor szerint kézenfekvő, hogy milyen koncertre menjünk, ha nem az övére, mármint a George-ra.

Egyben obszerváljuk a belülről még sosem látott Arénát is. Várom, jó lesz!

Bük-fürdőn jártunk

Hogy kipihenhessük a május 1-i hosszú hétvégét, illetve a szakdogaírással telt első felét a tavasznak, és nem utolósorban mert volt egy potyó beutalója a családnak, elmentünk a hétvégén Bük-fürdőre, és ma értünk haza. Mivel saját autónk még szervízben, ezért az új autókával mentünk, ami nagyon jó kis járgány.

Érkezés után irány a strand, élményfürdőstül, strandon lángosozásostúl és medencébe ugrálásostúl. Bálint rácuppant a fagyizásra, soha nem próbálta még, de nagyon tetszett neki.

Aztán hétfőn ellátogattunk Kőszegre, sétáltunk és motoroztunk egy hatalmasat, aztán továbbautókáztunk Velemre. Velemen egy igazi, autentikus irredenta üdülőfalut találhat az oda látogató. Az egyes apartman-ház csoportokat a különböző nagy magyarországi vármegyékről nevezték el, a hangszóróból üvöltenek Varga Miki-Demjén-Vikidál-és jó néhány ismeretlen igazán magyar együttes releváns dalai és egyéb művei, teljesen mint az üzemi rádiók lelkesítő dalai a '60-as években. Nem hittem volna, hogy van ilyen itthon. És mégis. Igaz, ha néhány méterrel tovább megyünk, akkor már Ausztriában járunk. Mikor már eléggé magyarnak éreztük magunkat továbbálltunk, és Sárvár felé vettük az irányt, ahol finomat ebédeltünk. Bálint jól megérdemelt délutáni alvása után már nem jutott idő a fürdőre, de a sétát nem hagytuk ki. Megtekintettük Bük-fürdő 3 nevezetességét (természetesen a szállodák után), a helyi nagy-boltot, a buszpályaudvart és a cukrászdát.

Mivel hétfő de. telefonáltak a szervízből, hogy kész a kocsi, ezért ma délelőtt hazaindultunk, Pápára belátogatva. Még a nagy vihar előtt Gábor elment a kocsiért és biztonságosan visszaszolgáltattuk a Picassot is.

Lehet, hogy a május, vagy a mindenhol zöldellő természet teszi, de gyönyörű volt a táj. Kanyargós kis utak, napsütés, család, mi kell még?

Kora reggel Kőszegen: (látszik, hogy a rendes emberek ilyenkor dolgoznak, mert minden kihalt, csak túristák fényképeszkednek a várnál)

Ezen a motoron mindig kell valamit szerelni...

folyt. 2 és sok minden más

A sagank folytatódik, továbbra sincs autónk, de megvan a végítélet: úgy elszállt az elektromos vezérlő panel, hogy egy földi halandó szerelő nem tudja megszerelni, így marad az a megoldás, hogy egy elektroműszerésszel megnézetik, ha ő tud segíteni, akkor jó lesz, vagy ha ő sem, akkor marad még a csere. Előbbi jövő hétre lesz (talán) meg, utóbbi a műszerész sikerétől/sikertelenségétől függően + 10-15 nap, amíg a panelt beszerzik. Mennyi hiábavaló energia, pénz és vesződség mindenki (mi, szervíz, biztosító) részéről emiatt a két f...fej miatt!!!

Ami a jó hír viszont - teljesen más területről, hogy ma du. megyek spiráloztatni a tanári szakdogám, tehát KÉSZ VAN az is!!! Örülünk-örülünk. Egyébként - nem a fényezés miatt- egészen jól sikerült. Egyrészt a témavezetőm is azt mondta (bár nem tudom, hogy ez milyen jegyben fog megmutatkozni), másrészt meg egy nagyon kellemes és inspiráló élmény volt az egész folyamat. Akinek nem mondtam volna még, a Gyermekek Háza alternatív iskoláról írtam, illetve hasonlítottam össze egy hagyományos iskolával. Az odalátogatás és az egész dolgozat jó élmény volt, ha valaki kiváncsi rá, szívesen megosztom vele a tapasztalataimat, mert mindenkinek érdekes lehet, aki valaha a gyerekét iskolába szeretné íratni. De komolyan.

Egyébként megvan a nagy nap, úgy néz ki június 6-án államvizsgázom, bocsánat, záróvizsgázom, úgyhogy ott villog piros betűvel a naptárban a dátum, a felszabadulásom dátuma. Igaz, utána pont egy héttel még kell egy tanári képesítő vizsgát tennem, de az már nem tűnik olyan vészesnek, főleg most, hogy megtudtam, a gyakorló tanításom Egerben jeles (:-) ) lett.

Hogy fokozzam az örömöm van még egy esemény, amiről ma szereztem tudomást, és egy nagyon jó lehetőséget tartogat magában, de erről még később, mert nem akarok semmit elkiabálni, meg sok kérdést hordoz még magában.

Búcsúzóul egy kép, amit Erdei család utólagos engedélyével teszek fel pótlólag a hosszú hétvégei találkáról:

folytatás

Jogos a kérdés :-)

Tehát 16.30 (!) - kor bevágódik a telepre egy BMW-s gyerek (ha belehúzok az első randin, az anyja lehetnék), bár az Ügyvédi óta szeretjük a BMW-seket, különösen a nagyon rövid hajúakat(ugye Bazsi :-) ). Szóval jött, látott és papírozott. Csakis a kocsit szemrevételezte, az egyéb nyűgjeinkkel (trailerezés, bérautó bérlés, stb.) nem foglalkozott, az nem az ő területe.

Egyébként szerintem, bár ez csak feltételezés, ő egy független kárszakértő lehetett (mondjuk nem tudom milyen szakértelem kell ahhoz, hogy beixelje, hogy melyik alkatrésze sérült a kocsinak), mert fogalma sem volt mi hol vagyunk biztosítva, így némiképpen érthetőbb az elhúzódás az időpontban. Gondolom több biztosítónak dolgozik, mikor hova hívják. De ez csak tipp.

Ami a lényeg, hogy ma reggel kis csúszással megjött a traileres, és elvitte kicsi autónkat a közeli Mázsa térre, a Hyundai központba, ahol állítólag estére összes zárcserélnek és behergelik indítható állapotba és talán a műszerfal törött műanyag elemeit cserélik, de majd nyugtával a napot. Mindenesetre úgy néz ki, hogy végre ismét automatizálhatjuk magunkat.

Egyébként a sors fintora, hogy épp a mai napon a szülők is autót intéznek, hónapok hosszú sora alatt kiválasztottak, megtekintettek, megvásároltak és ma elhoznak egy - kérésemre bordó színű :-) - Citoren Xsara Picassot. Örülünk mi is! Reméljük minden okés lesz vele!

Néha egy lúd is tud disznót győzni

Amint írtam, ápr. 28-a hajnalán kicsit megbontották az autónkat. Biztosítónál lejelentettük, ugye arról álmodni sem mertünk, hogy a négyes ünnep alatt egyáltalán a problémánk közelébe furakodnak, de azért azt elvártuk, hogy a múlt héten megmozgassák a fülük botját. Ez péntekre sikerült is, délelőtt telefonált egy hölgy, hogy ő már reeeengetegszer keresett (gondolom sikerült azt a rengeteg hívás arra az 1 órára redukálnia, amikor lent voltam Bálinttal sétálni, mert egyébként mindig volt itt valaki), de hát most már péntek de. van, most már ugyan nem jönnek ki, de akkor hétfőn 11-15-ig itt lesznek kárfelmérni. Meg egyébként is, bevihettük volna a kocsit a Mogyoródi útra, ott felmérték volna a kárt. Ezt meg is tettük volna, ha tájékoztatnak, hogy ezt is lehet, no meg ha az autó beindult volna. No mind1, ok, jöjjenek hétfőn.

Ma hétfő, Gábor itthon marad, hiszen ha jönnek én úgysem tudok velük mit kezdeni. 14.40-kor már kicsit viszket a tenyerünk. Telefon, ugyan hol vannak. Jaaa, hát nem ma jönnének, hanem majd holnap! De ugye erről szólni kicsit megint elfelejtettek. Gábor és az ő kis nyugodt természete a telefonba: Ne tegyék ezt velem, holnapra már a szervízbe vagyunk bejelentkezve (összes zár csere, kocsi immobilizerének és elektromos rendszerének újraboot-olása). Én a háttérbe: Add csak ide, leüvöltöm a haját! Annyit elértünk, hogy akkor beszélnek a vezető szakértővel. (Hogy miért is jó ez nekünk? ...)

Mikor visszahív a nő, már kellően felpaprikázva felveszem én, és szól a kérdés, hogy akkor holnap 9 után mikor is jöhetnének. Elővettem a legundorítóbb ügyfél stílusomat és: Mondja, olyan sok ügyfele van az Allianz-nak, hogy belefér egy elvesztése, mert ha nem jönnek ki ma -mint ahogy 10 napja igazán türelmesen várunk Önökre - akkor egy perrel igazán számolhatnak.

No akkor megint visszahívást igértek. Következőre már Gábor mobilját hívják (gondolták szerintem hogy ez nem volt olyan hülye), hogy akkor mégis kijönnek 5-re. Ráadásul még én érzem magam szarul, hogy a nővel ordítottam, pedig nem őt akartam bántani. Mondjuk azt sem hittem, hogy egy ilyen kijelentés miatt megváltoztatják az álláspontjukat...

Kíváncsi vagyok mi lesz 5-kor, biztos ab start van 20 fekete pontunk, és egy rosszindulatú kárfelmérőnk, aki miattunk nem végezhetett 3-kor, hanem csak pl. fél hatkor. S még nem tudják, hogy a kárigénybe beírunk legalább 3 nap kocsibérlést, amit kénytelenek voltunk meglépni autó hiányában.

Mi a tanulság? Minél bunkóbban és hangosabban üvöltesz annál előbb szabadulnának az embertől?

Hosszú hétvége ismét

Oly jó, hogy ebben az évben ilyen sok hosszú hétvége van!

A gyenge kezdés után gyorsan erőre kaptunk és mivel még autó hiányában sem tudunk a seggünkön ülni, ezért a hétvége ismét menetellel telt.

Szombaton elmentünk Éváékhoz egy jó ebédre és természetese dumára, megcsodáltuk az - ismét - átépített házukat. Milyen szerencse, ha van a családban egy építész! :-) Megint jót tervezett Gyula. Meg megnéztük az új motorokat, amik Bálintnak is nagyon tetszettek, egészen addig, amíg be nem indították az egyiket, mert akkor úgy pucolt el a terepről, mintha kergetnék. Tisztára hangember Nyúl Béla! :-) Jó elhúzódtunk Náluk, ellenben nagyon jól éreztük is magunkat.

Aztán vasárnap kiugrottunk Szentendrére. Az eső többször el akart kapni bennünket, de a végén kikötöttünk a helyi bio-játszótéren, ami mellett éppen az ünnep wursli helyezkedett el. Beavattam a családot a Vé-tech és Re-tech együttesek jogviszonyába, és meg is hallgattuk őket (ki sem tudtuk volna kerülni), ettünk-ittunk, vettünk héliumos lufit (Bálintot kereken 12 mp-ig le is kötötte), örvényeltünk és kisvonatoztunk.

Hétfőn aztán meglepetésszerűen beállítottunk az Erdei családhoz, ahol fociztak a fiatalok, kicsit (nagyot) kotorta Bálint a homokot Hannival, mi meg jót dumálunk és szintén jól éreztük magunkat.

A tanulással nem sokat haladtam, de - vagy talán éppen azért - jó kis hétvége volt, bírnék ilyet 2 hetente elviselni, csak ne így kezdődjön! S mit mondanék, ha még munkába is kellene járnom!

Az U-ovi csapat két üdvöskéje, és edzőik:
Udvarias kisfiúnk előzékenyen elfoglalja Hanna elől a széket: