Foghullás

Bálint ma kihúzta a bal-felső-2-es fogát! Már régen mozgott, ma reggelre szinte lobogott, enni is alig bírt. Győzködtem, hogy húzza ki, mert egy saját-fog-kihúzás élmény mindenkinek kell, csavargatta is, de végül inába szállt a bátorsága. Erre délután, mire hazaérek a dolgaimról, mivel fogad? A hadizsákmánnyal! Sikerül kihúznia saját magának!!! itt díszeleg egy pohárban, hogy megőrizzük!!! Local hero-t avattunk! :)

Volt egyszer egy nyár

Akkor most ismét próbát teszek, hogy írjak ide egy pöttyet, bár a közlési kényszeremet a facebookon többnyire kiélem, arról nem is beszélve hogy éppen elég információ be is jön rajta, néha kicsit talán több is mint kellene, de mivel ezt a blogot még egy ideig fent kívánom tartani, igenis fogok - amikor jön az ihlet (Timi miatt is :) - írni itt is.

Ez volt az utolsó olyan nyarunk, ahol még nem járt iskolába egyik gyerkőc sem, vagyis az utolsó békebeli, ennek megfelelően voltak is programoztatva a kiskorúak rendesen, bár ettől ugye nem is féltünk, hogy nem lesznek.

Rögtön az ovi vége után jött a judo-tábor Bálintnak, amit szokásától eltérően nem nyűglődve csinált végig a 3. naptól, hanem boldogság volt, főleg, hogy a végén kapott sárga csíkot is. Viszont egyben véget is ért az ovi-judó, ha mostantól csinálni akarja (azt állítja akarja), akkor nem csak kényelmesen bebattyog suli előtt az edzésre, hanem egy héten kétszer du. edzésre hordás lesz D. keszi másik felére. Kíváncsiak vagyunk, meddig tart a lelkesedés, de ám legyen úgy, ahogy akarja, meg mostanában egyébként is kezd kamaszodni, és ami eddig nem izgatta, az a versenyhelyzet, na az most szinte piros sávba húzza a fordulatszámát, mindenben vezető és első akar lenni. Ami új. Hol van már a mi kis tejbepottyant félénk kisfiúnk? További kérdés, hogy az első osztály mennyire töri le majd a mi kis oroszlánunk szarvát... Mert ugye az oviban ő volt a legnagyobb a csoportban, mentek is utána a kicsik, mint a kiskacsák, lehet, hogy a suli kicsit megtépázza a trónját...

Judo tábor után anyukámékkal voltak itthon, a nyár első nagy hőhullámakor, volt is pancsolás, meg semmittevés rendesen, de hát a melegtől nem is tudtak volna sok helyre menni, de azért amikor csak tudtak, mentek sokfelé. Aztán elmentünk egy kicsit Tapolcázni, ami egy kifejezetten jól sikerült kis néhány nap volt, kényeztetéssel meg fürdéssel és együttléttel. Nagyon élveztük mindahányan. Ráadásul Bálint megtanult úszni!

Rögtön utána hazafelé leraktuk Bálintot Gábor szüleinél, akik állták a sarat rendesen, és Bálint is nagyon jól érezte magát, Grétu meg közben élte a bölcsisek boldog világát.

(Halkan jegyzem meg, hogy néha azért nehéz fejben követni, hogy a nyár kb. 10 hetéből hogy lesznek a kül. nemű és korú gyerekeink ellogisztikázva, de rajta vagyunk, hogy semelyiket se hagyjunk ott sehol)

No aztán jött Bálint szülinapjának ünnepségsorozata, egyszer itt, egyszer ott, sikerült megint nem egy alkalomra szorítkozni, ezzel kapcsolatban már tényleg tanácstalan vagyok, hogy csináljuk, és jövőre már Gréta szülinapja is nagyobb körben lesz ünnepelve szerintem... passz...

Alighogy elpusztítottunk minden tortát és növeltük a játszószobában felhalmozott játékok mennyiségét (egyébként selejteztem és rendez raktam minap, találtam 3 olyan BONTATLAN játékot, amiről még magam sem tudom, hogy hol és mikor kapta/kapták, és még csak fel sem tűnt a rendrakás előtt, hogy bontatlanok!!! gáz), tehát irány ismét Zalakomár, most már a nehéztüzérséget is rákapcsoltuk Bálintra, Grétu személyében, de állítólag nem voltak rosszak, sőt kifejezetten jól is viselkedtek.... (Leszámítva azt a momentumot, hogy Grétu 1 hétig sztrájkolt, vagyis nem volt hajlandó telefonhoz jönni amíg ott volt, szerintem nem tudta, hogy akkor most mi simán otthagytuk, vagy most mi a pálya...) Amíg gyermókok odalent voltak, addig mi Szigeteztünk (nem keveset), cincogtunk, jöttünk-mentünk és közben nagyon furcsán éreztük magunkat, mert ilyen helyzetben még mi sem voltunk. Azért.

Jaj, volt házassági évfordulónk is ám! A 8.! Majdnem elfelejtettük megünnepelni, annyira baromi elfoglalt és szétszórt emberek is vagyunk egyben!

Amióta hazajöttek, ami tulképp nem is volt olyan régen, készülünk az ovira, sulira, asztalt, széket, iskolaszereket vásárolunk, tornazsákot töltünk, ünneplő ruházatot állítunk össze, átrendeztük Bálint szobáját (na jó, kicsit túlzás így, arrébb toltuk a szekrényt, hogy elférjen az asztal és apránként össze is áll talán a stafírung a sulira. Meg is vagyok elégedve magunkkal.

Mamiékkal sokat voltak a nyáron, sokat programoztak, csatáztak is sokat sokfajta értelemben, külön hála és köszönet a nagyszülőknek a bevállalt pesztrálásokért, nem is tudjuk, hogy oldottuk volna meg a nyarukat másképpen.... <3>

Augusztus 20-án még strandra is eljutottunk, ami igazi kuriózum minálunk, és este a tűzijátékot egy korábbi, ámbátor annál hirtelenebb ötlettől vezérelve hajóról tekintettük meg, és azt kell mondjam nagyon kellemes élmény volt, igazán élveztük! Kellemes volt a hajó, finom a pezsgő és különleges élmény így a tűzijáték, bár én sohasem vadultam meg érte, most nagyon szentimentális kis hangulatba kerültem!

Megkímélném a rendszert és legfőképp magamat attól, hogy az egész nyarat illusztráljam képekkel is, de a két kedvencemet aug. 20-ról ideteszem. Apja-fia:

Apja fia és én :)

Ami idén kimaradt és sajnáljuk:
- Balatonban fürdés
- Kistücsökben ebédelés/vacsizás
- idén nyáron sem lettem konyhatündér, de ez még a többi hónapban változhat! (vagy amikor benő a fejem lágya)
- nem voltunk esküvőn, pedig az a nyár kötelező alkatrésze.... :)

Amúgy pedig várjuk az őszt, sulikezdés Bálintnak, ovikezdés Grétunak, nem fogunk unatkozni, meg komplett sövénykivétel (60 méter hosszan ám!!! - nem aprózzuk el) és újratelepítés, diófametszés, házcsinosítás, miegymás, no meg munka-munka és munka, ráadásul lecsófesztivál, sörfesztivál, borkóstolók, jupppie!!!!

I'll be back with the everyday actions soon!!!

U.i.: Sokat grilleztünk is idén mályvacukor lezárással, ami csuda jó móka! Köszi Timiék az ötletért!

A kis mesemondónk

Grétu és Bálint mostanában (amióta van külön zuhanyzó) nem fürdenek együtt, hanem Grétus fürdik a kádban, Bálint pedig zuhanyzik, mi meg mint két szatelit körözünk a gyerekek között és mellett, hozzuk a pizsit, rendezzük a szennyest, stb.

A kádban valahogy a játékok között ottmaradt a vízhatlan olvasókönyv, amit kb. másfél éve már Grétu is kinőtt, de azért még nem raktuk el. Minden oldalon van egy állat és egy angol mondat mellé (a zsiráf nagyon magas, stb.). Emlékeim szerint Gabiéktól kaptuk.

Grétu szeret molyolni a kádban, egyik edényből a másikba önteni a vizet és aztán vissza, a fenti könyvet néhanapján lapozgatni. Mostanában szeret meséket mormogni magának, meg dúdolni magának, úgyhogy Gábor az imént azzal jött ki a fürdőből, hogy Grétu elmotyogta magának a "Miért nem nőttek ki a zsiráf fogai?" című önköltést. :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))

Néha itt vagyok

Jó szokásomhoz híven, ismét nem írtam, de mióta, kezdek is aggódni, mert nagyon szerettem ide megnyilvánulni és fontosnak is tartottam és lám, most már erre sincs időm. 

Pedig nem telnek eseménytelenül életünk napjai, de amire átrágom magam a reggeli mosdafogadlécciésöltözködjBálint-Grétuslégyszireggelizz-ésmagamatösszerakom-munka-autózás-mivoltveledGábor-vacsorázzunk és fürdetés napirendeken egy pöttyet megfáradok és legszívesebben csak aludnék egyet.

Nem panaszkodom, mert dolgozunk és ez a mai világban már önmagában nagy szó és nincs is ezzel baj, csak pusztán halkan nyünnyögök, hogy milyen jó lenne több időt lenni a gyerkőcökkel, akik mostanra már többet vannak hét közben a nagyszüleikkel (mondjuk hétvégén legalább próbálunk kompenzálni), és nem utolsó sorban nem szeretném hagyni, hogy ezek az éveink elszaladjanak mellettünk és ne essen le majd 20 év múlva, hogy basszus, végigdolgoztuk, de a vicces része elmaradt a dolognak.

Hogy mi is van velünk?

A gyerekeink szerencsére teljesen jól vannak, nőnek, mint akiket húznak, Bálint igazi kispasi, Gréta tiszta nő, már nem mindegy milyen ruhát adunk rá reggel játszáshoz(!), mindkettőt hivatalosan is felvették abba, az oktatási intézménybe, ahova szerettük volna, mindkettő várja is, amúgy pedig látszólag élvezik a gyerekséget a családunkban. 

Kész lett a zuhanyzónk! Gábornak sikerült kisebb-nagyobb műszaki okoskodás után, no meg 2 év "érési" idővel a szükséges eszközöket lerendelni és összerakni, úgyhogy most már betölti a funkcióját minkét fürdő helység teljes mértékben. 

Egy kerti bútorcsaládnak köszönhetően majdnem mediterrán haciendára hasonlít a teraszunk, most már csak burkolni, virágosítani és falat törni kellene, hogy a nappaliból is legyen kijárás.... a fürdőszobai tempó alapján, ezek cca. 10-11 éven belül meg is lesznek. Van egy feketerigónk amúgy a lilaakácban, aminek az a fix ideálja, hogy oda akar fészkelni. Anyukámnak viszont ellenirányú törekvései vannak, így a 2. fészket likvidálja. Ja, és van nekünk Karesz, a pók, aki egy igazán szociális pára, mert napközben elbújik, de mikor este fürdenek a gyerekek, mindig előjön. 

folyt köv.

A saját szabadidőm feletti uralom visszaszerzésének bizonyítékaként pár könyvet is sikerült elolvasnom az elmúlt hónapokban és ezek közül a legjobb "Az idők végezetéig" és a Lélekrágcsálók voltak. 

Pezsgőforgalom - avagy nem bírom nem leírni

Március 30-án, azon a napon, amikor kb. fél év kihagyás után először bekapcsoltuk a TV-t olyan célzattal, hogy hír/tudósítás/breaking news-t tekintsünk meg, fogadást kötöttünk apukámmal, hogy meg fog-e történni az, amit mindenki elvárt.

Én, aki soha semmilyen gyülekezésen nem vettem részt, sohasem értettem ezeknek a pszichológiáját, illetve azt, hogy akik elmennek ilyenre, milyen drive vezérel, ugyanis egészen addig, amíg nekem mindig volt valami dolgom olyan alkalmakkor, amikor történelmet lehetett volna csinálni. Hol tanultam, hol tanultam még egy kicsit, hol dolgoztam, aztán gyerekeket neveltem és ha ezek egyikét éppen nem csináltam, akkor leültem olvasni. De biztos én vagyok megalkuvó. 

Ezt csak azért írtam, mert ültem pénteken este a híradó utáni "riportnak nevezett óborzalom" után romjaimban és asszem először éltemben le voltam sújtva a politika által. Tán még az a mondat is nem elhagyta a számat, hogy "Menjünk innen Gábor a picsába!" és még apámnak is jöttünk egy pezsgővel.

De aztán hétfőn este koccintottunk egyet Pali bácsi egészségére - mert apu betartotta a fogadás rá eső részét, hiszen rettenetesen sok hurcolkodástól és szervezéstől mentett meg bennünket.

De azért a péntek estéért jövünk még egy pezsgővel...

Aranyköpés vagyis inkább nyelvbotlás

Bálint nézegeti a Decathlon szórólapját, a bicikliknél és felfedez egy biciklire szerelhető gyerekülést: "Anya, nézd, itt lehet kapni gyerekre szerelhető biciklit" :)

Hallelújaaa, hallelújaaaaaaa

Nem szoktam ömlengeni a gyerekeinkről, mert úgy tökéletesek, ahogy vannak, de a mai nappal mérföldkőhöz érkezett az életünk és egy majd egy éves ívet bejáró folyamatnak a végét kívánom felfedezni a momentumban. 

Grétu az elmúlt évben hol kisebb, hol nagyobb (inkább nagyobb) bélrendszeri gondokkal küzdött. Sok-sok óránk, napunk és aggódásunk ráment ezeknek az alkalmaknak a megoldására és orvosolására, bevetve minden eszközt, amit az orvostudomány és a tapasztalat megengedett nekünk, tudva tudván, hogy leginkább pszichés eredetű a probléma és egy rossz beidegződésből / elcseszésből adódik. 

Talán túl korán kezdtük bilire szoktatni, talán túl korán került be közösségbe (bár Bálint is pont 2 évesen kezdett bölcsis lenni, de ugye nem hasonlítgatunk), talán kicsit nekünk is kisebb volt a türelmünk, a lényeg, hogy nagyon nagy harcok voltak, bár részeredményeket kétségkívül könyveltünk el, de utólag azok a véletlen művei voltak. 

Már-már ott tartottunk, hogy orvos elé citáljuk a problémát, amikor is egy át nem aludt fülfájásos éjszaka után Gábor és Grétu egy másik doktor néninél kötött ki, mint a saját, és szóba került a fenti kérdés is. Felmerült, a klasszikus szilvalekvárral oldjuk meg a dolgot, ami már korábban is szerepelt a repertoárban, de nem huzamosan és nem is konzekvensen.

Úgyhogy Apa, aki nálunk - minden látszat ellenére - a végletesebb, mint én, felszívta magát, fogott egy felírótömböt és tudományosan (éhgyomorra 2 mokkáskanállal) elkezdte adagolni Grétunak a szilvalekvárt. Nem telt el egy hét és már voltak pozitív élményei a művésznőnek, és MA megtörtént az, ami még sohadesoha: Grétus minden hiszti, elbújás és aggódás nélkül egyedül bement a mellékhelyiségbe, felhajtotta deszkát, felcsücsült egyedül és elvégezte a dolgát! Gyanúsak voltak a hangok, gondoltam ránézek, hogy miben ügyködik (a múltkori felhajtom-a-WC-deszka-akció után egy kisebb méretű baba landolt a csatornahálózatban, a mai napig nem tudjuk miért), szóval ránéztem és angyali mosollyal az arcán közölte: "Anya, kakijtam!"

Nehéz leírni azt az örömet, amit éreztem, nem is tudtam, hogy büszkeségemet fejezzem ki felé, vagy sírjak örömömben, de nagyon-de-nagyon boldog voltam. 

Persze körbeinformáltunk a telken mindenkit, akik értik, hogy ez a puszta tény milyen információértékkel bír és begyűjtötte hálás közönségétől az elismerő szavakat.

Hosszú hétvége

Rettenetesen jó, hogy van ez a rendszer itt minálunk, hogy van 4-es ünnep, mert indokolatlanul sok szabadidőt csinál az embernek. És még az idő is szupernek ígérkezik, úgyhogy elültetjük azt a két málnabokor-to be-t az udvarba, amit ma sikerült megvásárolnunk és a gyerekeinknek dedikálnunk. És még az Idők végezetéig-gel is sokat fogok haladni és csomót leszünk levegőn és még nézegettünk hintaágyat is és nyugágyat is, úgyhogy visszavonhatatlanul tavaszodik!!!
Ráadásul még barátok is jönnek és szülinapozunk is! Juppieeee!

Amerikai foci

Mostanában családunk új tajga az amerikai foci. Azzal kelünk, azzal fekszünk és egyáltalán. Nagyon izgalmas. Majd megüt a guta, mert most végre, amikor a Forma 1 szünetel, akkor mégiscsak van valami, ami monitor elé láncolja a család fiútagjait, bár eddig még csak Gábor szippantotta be, ma este vacsoránál a következőt sikerült a mi Bálintunknak a szájával mondania: (Neki mindig fontos leszögeznie, hogy szereti azt csinálni, amit éppen csinál v. csinálunk)
"Apa. Én nagyon szeretem az amerikai focit. Igaz még nem láttam egyet sem, de NAGYON szeretem." :)

Így élünk mi ötösben ezzel a szép sporttal.

Körkérdés

Gábor kérésére teszem fel a kérdést a kedves ide látogatóknak:
- Vajon kinek a feladata mosás előtt kiüríteni a zsebeket, illetve a nadrágra karabinerrel ráaggatott tokokat ??????????????????????
Igen, a válaszokra én is határozottan kíváncsi vagyok.

Az egyszeri lány esete a mobilmosással

Ma volt az a nap, amikor kimostam Gábor mobilját.
Mondjuk várható volt, hogy bekövetkezik, mert az egyel korábbi adagban (jelzem sötét adagban) kimostam egy papírzsepit... ahogy szoktam.
Aztán bevágtam ezt, és mivel Gábor még mindig nem üríti ki a zsebeit szennyesbe tétel előtt, én meg még mindig nem vagyok hajlandó átvizsgálni a zsebeit mosás előtt (elég a gyerekekét és az enyémet), hovatovább elég nekem a mosás-szárítás-hajtogatás-vasalás-elpakolás által határolt mozgalmas területen tenni-venni, így bent maradt.
Nyitom ki a dobot a program lejárta után, hát mi néz szembe velem pont az ajtó nyitása után?
A sim-kártya működik, a telefon kuka, mondjuk kárnak nem kár érte....

Reméljük sohasem lesz akkora a tévé mérete, hogy beférjen egy nadrágba..., illetve remélem a GPS fél tőlem.

Születésnapok 2011 szeptember

Mivel az agysejtjeim gyakorlatilag 90%-át leszívja a munka, a maradék a gyerekekre és az elégséges háztartási szolgáltatásokra megy el, ezért nem írnék túl sokat. Idén szeptemberben sem lettünk anyukámmal fiatalabbak, de legalább úgy határoztunk, hogy a születésnapjainkat a Gerbeaut-ba ünnepeljük, úgysem voltunk ott már nagyon régen, meg egyébként is. Felkerekedtünk hát egy kicsit korzózni. 

Csupa finomságokat ettünk, és nézve az árak színvonalát egy gombóc (4dkg) fagyi 700 Ft (sic!) volt, úgyhogy mondtuk a gyerekeknek, akik a megrendelt két gombócból alapból egyet meghagynak, hogy na most van az, hogy mind egy szálig megeszik, mert különben vacsora sincs.... :) Nem ették meg amúgy, mert ők még pont szarnak ilyenre, de én egy ilyen csodát ettem (Gerbeaud kehely), de Gábor Eszterházy kelyhe és anyu somlói galuskája is nagyon-nagyon finom volt.

Aztán sétáltunk egyet a korzón, csináltam fényképet is:

Mondtuk apunak, hogy vegye már át a gépet, hogy én is rajta legyek egy képen, de vigyázzon, mert jön a 2-es villamos, és ne az legyen már a háttér a Vár helyett.... :)

És aztán megismételtük a képet, hogy végre legyen egy olyan, ami éles és mindenki oda is néz...

Még szerencse, hogy nem léptünk bele.... :)

Háttér

Tudom, hogy sovánka, de legalább a hátteret változtattam, bizonyítandó, hogy legalább járok erre én is. Néha. :(

Certo-buli

Egy ideje fenyegetem a kollégákat, hogy úgysem ússzák meg, hogy eljöjjenek hozzánk és jól megtekintsék összes termeinket, mert úgyis annyit fárasztottam őket azzal, hogy mi, mikor és hogyan készült, hogy egyszer csak júliusban, egy hirtelen ötlettől vezérelve javaslatot tettem arra, hogy mi lenne, ha nálunk tartanánk a nyári névnap-szülinapokat. 

Úgy tűnik, hogy nem mondtam nagy hülyeséget, mert ötletem elfogadásra került és ki is tűztük a dátumot, szabadságokat és egyéni kéréseket is figyelembe véve, arról nem is beszélve, hogy Judit kartásnő mindenórás státuszát is belekalkuláltuk (a végén kiderült, hogy majdnem az utolsó pillanatban volt tényleg, az ő szempontjából egy héttel sem tehettük volna arrébb, mert addigra neki már irány a szülészet), a lényeg, hogy majd mindenki el tudott jönni, ami velünk együtt pont 18 embert (+ 2 kiskorú) jelentett és egyben debütált kicsiny otthonunk befogadóképessége tekintetében, mert ennyi ember nálunk még sohasenem. Jelentem elérte a határait. :) Hovatovább az én teljesítőképességem is, és ha nem jön a nagyon drága Zsuzsi kolleganő és anyukám sem segít be, és még Gábor is pörgött, akkor nagyon komoly károkat szenvedett volna el az este, de látszólag senki sem maradt éhen, sőt, olyat is hallottam, hogy néhányan még talán jól is laktak :)

Utólag már látom, hogy hol voltak rések a pajzson, amiért 1000 bocsánat, de az orbitális hibákat azért elkerültem, mondjuk ha este 10-kor, kezemben 13 pezsgőspohárral nem ütközöm frontálisan a vitrinajtóval akkor egy pöttyet megkönnyítettem volna a saját életem, de így is túléltük. :)

Íme egy csoportkép, ahol egy új kollegína kivételével mindenki rajta van és ilyen is ritkán van, hogy így egy kupacban, ennyien: (plusz egy saját gyártású kiskorú, aki a teljesen érdemtelenül megkaparintandó tortaszeletére vár)

Gyerekszáj 2011. augusztus

Grétu: Cúna vad Bádint!
Bálint: Nem baj Grétuss, Te sem vagy szép!

:)))))))))))))))))))

A Princen mi is kint voltunk ám

Amint a táborral végzett, csak hogy nehogy megszűnjön az állandó ingereltetés, Bálint leutazott Piri mamiékhoz, úgyhogy mi egy-gyerekes szülőként bátrabban cincogtunk.

Niki drága hathatós segítségével, meg a hírre, hogy jön Prince, idén (is) sikerült eljutni a Szigetre és jóság volt. Mert sikerült korán bemenni és nem a tömeggel nyomulni, meg jól körbenézni és alapozni, megy úgy érezni a csít egy kicsit.

Aztán az is frankó volt, hogy egy órát várhattunk, plusszban, de Gábor szerint pontosan 7-kor fog kezdődni...

Majdnem... Pedig tényleg nagy élmény volt fél Skandináviát magunk mellett tudni, akik már magukról nem tudva örvényeltek körülöttünk, meg ültek bele saját kajájukba és már nem voltak szomjasak...

Jött ez a fiú aztán, muzsikált a népnek, de nagyon, tényleg elhiszem, hogy ennyi hangszeren játszik és még a zenekarát is zenélni tudó emberkékkel rakja tele, egyszóval, na jó, egy mondattal, tudnak showt csinálni. Mondjuk úgy egy óra után már mindkettőnk ott ficergett a "jó, jó ez, de menjünk már máshova is és inni is régen ittunk", úgyhogy egy kis lélekmelengető után átbicikliztünk a Világzenei színpadra, ahol a a Petőfi, opárdon az MR2 szimfonikusai és magyar pop-rock előadók összehangszerelt duettjeik mentek folyamatosan és egyöntetű véleményünk alapján ők még jobbak is voltak, mint a nagyszínpadon a műsor. De tényleg. Mondjuk én két általam soha nem hallott együttes előadásai alatt kürtős kalácshoz álltam sorba, de legalább a Budapest Bárra, Ruzsa Magdira és Caramellre visszaértem és kulturáltan szórakoztam. 

Amúgy sokan voltak, láttunk sok-sok celebet is, de végén sajnos én csalódtam, mert leesett, hogy a nulladik napon a sztárfellépőn kívül nem sok minden történik, éjfélkor a sátrak és a kisebb színpadok üresen tátongtak és csak az egyes szórakozóhelyek szeletelő zenéje és a kajáldák nyomták, de azért kihúztuk éjjel fél háromig, amikor még a taxi levadászása is nagy kaland volt, bár szerintem az összes taxivállalat összes kocsija, legalábbis aminek a vezetője élt és mozgott, ott volt a környéken, vagy épp fuvarba el v. oda.
Két észrevétel: 1. ez a sziget már nem Az A Sziget, ami volt akár 10 éve is, vagy csak mi öregedtünk.  2. jövőre (ha lesz ilyen) nem kettesben megyünk. Mert imádjuk egymást (és egyre jobban :) ), de oda azért kell a buli. Ha meg kettesben akartunk volna lenni, akkor akár itthon is maradhatunk volna, mint picsadrágán szórakozni. Mert ugyan nem fáj, de semmmmmmmilyen szempontból nem volt az átlagmagyarhoz szabva a szolgáltatások árai. Igaz, hol vannak már az átlagmagyarok?
Fénykép csak a karszalagról van, az meg nem olyan érdekes.

Sporttábor 2011

Nos, ott tartottam, hogy elment a mi elsőszülöttünk a sporttáborba, Ákossal felszerelkezve, mert úgy azért bátrabbak vagyunk, továbbá azzal a drive-al, hogy 6 évesen azért csak kellene már tudni úszni, mert Alexa (unokatesó) még csak 3, de már úgy úszik, mintha mindig ezt csinálta volna és milyen mázli, hogy a gyerek hiúságára még hatni tudok. 

Hétfő reggel szépen fel is sorakoztunk a gyülekezőhelyen, ahol napirend ismertetés után elhagytuk a terepet és ezzel bekerült Bálint egy közegbe, ahol már nem tudtam kontrollálni az eseményeket és legjobb tudásom szerint is olyan dolgokat műveltek, ami gyermek számára hajmeresztő, mint pl. víz alatt tartózkodás, netántán úszás, merthogy ott vizes lesz a füle és a feje minden óvintézkedés (sapka, szemüveg, stb.) ellenére. Nem is jártam nagyon messze az igazságtól, mert a délutáni kontrolltelefonom után megtudtam (máshonnan nem is, mert Bálint továbbra sem mesél túl sokat viselt dolgairól a nem velünk töltött időkből), hogy a 18 gyerekes fiú-lány táborozóból ővele külön foglalkoztak (ez így maradt a tábor végéig), mert a többiekhez képest azért vannak/voltak lemaradásai a vízi közegben való jártasságban, és tulképp. egész jó, hogy vittük, mert ha tovább húzzuk maradandó lett volna a víztől való tartása... Úgyhogy kaptunk egy tábor áráért egy magántanárt, de cserébe gyermek nem fél víztől, tud bugyborékolni és sétálni a víz alatt és ezt majd még folytatom, mert lesz folyománya egy másik bejegyzésben. 

Egyik nap a táborral elbicikliztek Vácig (Gödről), ez ugyan nem nagy táv, de ilyet még velünk sem csinált, és az utolsó nap egy orbitális tapasszal tért haza az állán, történt ugyanis, hogy elkirándultak Királyrétre, ahol bementek egy Bálint állítása szerint nagyon sötét (ezt úgy illusztráltatta, hogy befogta a szemünket és azt mondta, hogy na ilyen sötét volt : ) ) barlangba (hol van KirányRÉTEN barlang, tudja valaki?), ahol simán lefejelt egy kiálló sziklát és ha kicsit nagyobb a szikla vagy egy kicsit jobban érkezik akkor bizony varrni kell, de ezt még kihagyta, viszont varunk még a mai napig van és lesz is szerintem. 

Ezek voltak Bálint kalandjai a sporttáborban, ja és számtalan horzsolás és ütődés, de végre kezd egy kicsit rosszfiúsan kinézni a drágám. 

Képek nincsenek, mi nem voltunk vele, a tábor árában úgy tűnik nincs benne, hogy néhány képet adjanak. Amúgy a tábor lebonyolításától kicsit sem vagyunk elájulva, a meghirdetett programok feléről már az elején kiderült, hogy nem lesznek, meg a hozzáállás is egy pöttyet flegma, de az legalább biztos, hogy szeptembertől kell valamilyen alkalmatosságot keresni, ahol azt a megszerzett kis tudást nem felejti el és nem úgy fog vízben viselkedni, mint akinek a fogát húzzák....

Bálint szülinap 6 = rendezvénysorozat

Az elmúlt héten szabin voltam, hovatovább 24-én ugye Bálintunk is betöltötte a 6. évét, így amikor is múlt hétvégén vázoltam az eljövendő hét eseményeit és programjait Gábor halkan megjegyezte, hogy ez azért már egy komplett rendezvénysorozat... 

Ez így ebben a formában nem igaz, de azért volt tényleg inger, és nagyon de nagyon jó volt ilyen sokat együtt lenni az aprónéppel, kicsit el is kényelmesedtem és szívesen lehúznék még néhány hetet így itthon...
Először is megünnepeltük ugye a születésnapját, délben szűk családi körben, volt áhított roller, meg matrac, hogy végre egy méretű legyen az ágykerete a matracával és ne a gödörből kelljen kipecázni őt éjjelente, meg játékok meg ilyenek. 

Örülünk: 

Délután aztán jöttek Timiék összes gyermekeikkel és Gabiék Zsófival, úgyhogy ismét elmondhatta magáról Bálint, hogy ez hölgykoszorúban ünnepelt. 

Idén sikerült azzal a szép hagyománnyal felhagyni, hogy hátulról/oldalról/hülye szögből fotózzuk gyermekünket, így készült egy-két frontális kép is, íme:

 (azért jövőre még a nagykést is megpróbáljuk kivenni a képből... :) )

Az első csoportkép:

A születésnapja után, hétfőn mindjárt azzal nyitottuk a hetet, hogy elmentünk az Aquawordlbe, merthogy már nem is tudom mióta nyúzza vele a fülünket, hogy oda kellene elmenni - ismét, és micsoda jól lehetne ott csúszdázni - ismét, így alkalmat teremtettünk rá, hisz idén úgysem megyünk nagy nyaralásra (kicsire sem), legalább egy-egy napot lecsípünk így magunknak a pihenésből. Korán is érkeztünk, ami szerencse, mert így Bálintnak volt ideje kb. 9-14-ig (kivéve ebédidő) kb. 150X, de inkább 180X lecsúszni a csúszdán, én már nézni is elfáradtam, de ő nem, így kisportolta magát a medence lezárása előtt. Akit érdekel, hogy miért zárták le a medencét, majd mesélünk... Amúgy rengetegen volta, és mivel az idő nem a volt valami fényes ( hét többi napján sem), beszorult a jó magyar és sokan voltunk kis helyen, ennek minden szépségével együtt, nekem pl. minimum kétszer kellett megharcolnom saját nyugágyamért, de felszívtam magam és nem hagytam!
Itt még a pizza is finomabb

Ugye hogy szép? Mármint a gyerek

Következett aztán néhány nyugisabb nap, ami minden különösebb izgalom nélkül, jaj bocsánat, bunkerépítéssel telt, mert gyermekek felfedezték, hogy ők olyat is tudnak, meg sétáltunk meg együtt voltunk, én rekreálódtam, értsd elmentem fodrászhoz és körmöshöz, úgyhogy szép is lettem természetesen, illetve péntekre elinvitáltuk Hannát és Lilit, akik el is fogadták a meghívást, úgyhogy biztosítottunk egy kis kimenőt az Erdei család nagykorúinak, merthogy előző héten meg Bálintot sóztuk a nyakukba egy napra, hadd lássák, hogy a fiúkkal sem fenékig tejfel...
A szombati nap úgy került be az előzetes feljegyzésekbe, hogy a "meglepetés" napja, de a dokumentáció már a végére a "talán mellényúlás" kategóriába sorolja az eseményt, ugyanis elkövettük azt lépést, hogy jegyet vettünk a Verdák 2 3D vetítésére. Bálint előtt sikerült egészen a mozipénztárig titokban tartani, és jól levideózni az örömöt a hír hallatán. A film kritikáját nem fogalmaznám meg már, ahogy elnézem megtették sokan és alaposan helyettem a neten, kár hogy én sem hagytam fel azzal a jó szokásommal, hogy a kritikát - elkerülvén a befolyásoltságot - csak a film után olvasom el, merthogy ebben az esetben legtöbb helyen azt írják, hogy 10 év alattiakat ne nagyon programoztassuk el erre a filmre, mert csalódni fognak. Ha még csak csalódott lett volna Bálint én boldog lettem volna. De sajnos félt, aggódott és aznap éjjel saját verejtékében remegve talált rá az apja, úgyhogy nem vicces. Két nappal az esemény után úgy tűnik javult a helyzet, bár azóta gyakorlatilag csak arról beszél, nemhogy nagy követ, hanem egy sziklát dobtunk a kis állóvizébe, egyem a kis szép lelkét. Pedig én jót akartam. 

S végül levezető gyakorlatként vasárnap délután vendégül láttuk egy játszóházban Bálint ovis csoporttársait a születésnapja alkalmából, mármint azokat, akik nem nyaraltak vagy üdültek vagy elutaztak vagy  valami más miatt nem tudtak eljönni. Azért így is összejöttek a gyerekek 8-an és hihetetlen felpörgést okoztak a közegben, Bálint csatakos volt fél óra után, viszont boldog és mi kell ennél több. Ja az, hogy a Gréta megkapja azt a kaját, amiért nyúl, különben balhé. Még ez is megvolt.
Érkeznek a meghívottak és az ajándékok

 Amikor kikérdezem az aprónépet a világ dolgairól (Gréta balján Áko, a nagy szerelem kékben)

 Tortáznak

 Apja fia

 és a mi kis falósejtünk, de imádom :)

Így ezután a hét után már szinte gyerekjátékként nézünk szembe egy úszó- és sporttáborral, ahova Bálintot neveztük be Ákos barátjával, mert mégiscsak hülyén néz ki, hogy 6 évesen nem tud úszni, és ha csak egy csepp víz éri a fülét hisztirohamot kap, ja és még befogott orral is képes fél perces fulladásos tünetet produkálni vízbeesés után, úgyhogy épp ideje, hogy valaki bevezesse az úszás világába. Azért aggódok egy kicsit, hogy fog ez elsülni.... egy hét múlva referálok

Keresztelő

Szóval ott hagytam abba legutóbb, hogy március volt. Hopp és már el is telt a március, legalábbis a képek tanulsága szerint, merthogy csakis úgy tudok valamelyest visszaemlékezni arra hozzávetőleges pontossággal, hogy közben lesem a képeket, mert különben már fogalmam sem lenne, hogy mi mikor és egyáltalán.

Így most a képek ott tartanak, hogy április eleje, amikor is kedvenc unokahúgomék kislányának, Julcsinak volt a keresztelője Esztergomban. Mivel a fényviszonyok sem odakint (brutál köd), sem a templomban (azért ott mégsem), sem pedig az étteremben nem tették lehetővé (vakuzni meg csak ne már egy fél éves szemébe, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, hogy nekünk pózoljon), szóval pont az ünnepeltről nem csináltunk fotót, de ezt majd sürgősen pótoljuk.

Elmentünk tehát Esztergomba, Konkolyék hagyományos keresztelőhelyére, jól is voltunk tartva, kedves emberekkel beszélgettünk, mi kell még? És Isten éltesse Julcsit keresztelője alkalmából még innen a távolból is.

Grétus és a Saturday night. :) 

Ádám anyukája és saját szülők:

Timinek

Ez a bejegyzés Timinek dedikálva, aki felhívta lankadó figyelmemet, hogy talán-esetleg-mégiscsak kellene írnom ide. Most írok. :)
Meg az apukám is mondta, hogy illene, úgyhogy most szabi alatt ígérem - magamnak is - hogy posztolok.

Köszi a türelmet. ;-)