Volt egyszer egy nyár

Akkor most ismét próbát teszek, hogy írjak ide egy pöttyet, bár a közlési kényszeremet a facebookon többnyire kiélem, arról nem is beszélve hogy éppen elég információ be is jön rajta, néha kicsit talán több is mint kellene, de mivel ezt a blogot még egy ideig fent kívánom tartani, igenis fogok - amikor jön az ihlet (Timi miatt is :) - írni itt is.

Ez volt az utolsó olyan nyarunk, ahol még nem járt iskolába egyik gyerkőc sem, vagyis az utolsó békebeli, ennek megfelelően voltak is programoztatva a kiskorúak rendesen, bár ettől ugye nem is féltünk, hogy nem lesznek.

Rögtön az ovi vége után jött a judo-tábor Bálintnak, amit szokásától eltérően nem nyűglődve csinált végig a 3. naptól, hanem boldogság volt, főleg, hogy a végén kapott sárga csíkot is. Viszont egyben véget is ért az ovi-judó, ha mostantól csinálni akarja (azt állítja akarja), akkor nem csak kényelmesen bebattyog suli előtt az edzésre, hanem egy héten kétszer du. edzésre hordás lesz D. keszi másik felére. Kíváncsiak vagyunk, meddig tart a lelkesedés, de ám legyen úgy, ahogy akarja, meg mostanában egyébként is kezd kamaszodni, és ami eddig nem izgatta, az a versenyhelyzet, na az most szinte piros sávba húzza a fordulatszámát, mindenben vezető és első akar lenni. Ami új. Hol van már a mi kis tejbepottyant félénk kisfiúnk? További kérdés, hogy az első osztály mennyire töri le majd a mi kis oroszlánunk szarvát... Mert ugye az oviban ő volt a legnagyobb a csoportban, mentek is utána a kicsik, mint a kiskacsák, lehet, hogy a suli kicsit megtépázza a trónját...

Judo tábor után anyukámékkal voltak itthon, a nyár első nagy hőhullámakor, volt is pancsolás, meg semmittevés rendesen, de hát a melegtől nem is tudtak volna sok helyre menni, de azért amikor csak tudtak, mentek sokfelé. Aztán elmentünk egy kicsit Tapolcázni, ami egy kifejezetten jól sikerült kis néhány nap volt, kényeztetéssel meg fürdéssel és együttléttel. Nagyon élveztük mindahányan. Ráadásul Bálint megtanult úszni!

Rögtön utána hazafelé leraktuk Bálintot Gábor szüleinél, akik állták a sarat rendesen, és Bálint is nagyon jól érezte magát, Grétu meg közben élte a bölcsisek boldog világát.

(Halkan jegyzem meg, hogy néha azért nehéz fejben követni, hogy a nyár kb. 10 hetéből hogy lesznek a kül. nemű és korú gyerekeink ellogisztikázva, de rajta vagyunk, hogy semelyiket se hagyjunk ott sehol)

No aztán jött Bálint szülinapjának ünnepségsorozata, egyszer itt, egyszer ott, sikerült megint nem egy alkalomra szorítkozni, ezzel kapcsolatban már tényleg tanácstalan vagyok, hogy csináljuk, és jövőre már Gréta szülinapja is nagyobb körben lesz ünnepelve szerintem... passz...

Alighogy elpusztítottunk minden tortát és növeltük a játszószobában felhalmozott játékok mennyiségét (egyébként selejteztem és rendez raktam minap, találtam 3 olyan BONTATLAN játékot, amiről még magam sem tudom, hogy hol és mikor kapta/kapták, és még csak fel sem tűnt a rendrakás előtt, hogy bontatlanok!!! gáz), tehát irány ismét Zalakomár, most már a nehéztüzérséget is rákapcsoltuk Bálintra, Grétu személyében, de állítólag nem voltak rosszak, sőt kifejezetten jól is viselkedtek.... (Leszámítva azt a momentumot, hogy Grétu 1 hétig sztrájkolt, vagyis nem volt hajlandó telefonhoz jönni amíg ott volt, szerintem nem tudta, hogy akkor most mi simán otthagytuk, vagy most mi a pálya...) Amíg gyermókok odalent voltak, addig mi Szigeteztünk (nem keveset), cincogtunk, jöttünk-mentünk és közben nagyon furcsán éreztük magunkat, mert ilyen helyzetben még mi sem voltunk. Azért.

Jaj, volt házassági évfordulónk is ám! A 8.! Majdnem elfelejtettük megünnepelni, annyira baromi elfoglalt és szétszórt emberek is vagyunk egyben!

Amióta hazajöttek, ami tulképp nem is volt olyan régen, készülünk az ovira, sulira, asztalt, széket, iskolaszereket vásárolunk, tornazsákot töltünk, ünneplő ruházatot állítunk össze, átrendeztük Bálint szobáját (na jó, kicsit túlzás így, arrébb toltuk a szekrényt, hogy elférjen az asztal és apránként össze is áll talán a stafírung a sulira. Meg is vagyok elégedve magunkkal.

Mamiékkal sokat voltak a nyáron, sokat programoztak, csatáztak is sokat sokfajta értelemben, külön hála és köszönet a nagyszülőknek a bevállalt pesztrálásokért, nem is tudjuk, hogy oldottuk volna meg a nyarukat másképpen.... <3>

Augusztus 20-án még strandra is eljutottunk, ami igazi kuriózum minálunk, és este a tűzijátékot egy korábbi, ámbátor annál hirtelenebb ötlettől vezérelve hajóról tekintettük meg, és azt kell mondjam nagyon kellemes élmény volt, igazán élveztük! Kellemes volt a hajó, finom a pezsgő és különleges élmény így a tűzijáték, bár én sohasem vadultam meg érte, most nagyon szentimentális kis hangulatba kerültem!

Megkímélném a rendszert és legfőképp magamat attól, hogy az egész nyarat illusztráljam képekkel is, de a két kedvencemet aug. 20-ról ideteszem. Apja-fia:

Apja fia és én :)

Ami idén kimaradt és sajnáljuk:
- Balatonban fürdés
- Kistücsökben ebédelés/vacsizás
- idén nyáron sem lettem konyhatündér, de ez még a többi hónapban változhat! (vagy amikor benő a fejem lágya)
- nem voltunk esküvőn, pedig az a nyár kötelező alkatrésze.... :)

Amúgy pedig várjuk az őszt, sulikezdés Bálintnak, ovikezdés Grétunak, nem fogunk unatkozni, meg komplett sövénykivétel (60 méter hosszan ám!!! - nem aprózzuk el) és újratelepítés, diófametszés, házcsinosítás, miegymás, no meg munka-munka és munka, ráadásul lecsófesztivál, sörfesztivál, borkóstolók, jupppie!!!!

I'll be back with the everyday actions soon!!!

U.i.: Sokat grilleztünk is idén mályvacukor lezárással, ami csuda jó móka! Köszi Timiék az ötletért!