A Princen mi is kint voltunk ám

Amint a táborral végzett, csak hogy nehogy megszűnjön az állandó ingereltetés, Bálint leutazott Piri mamiékhoz, úgyhogy mi egy-gyerekes szülőként bátrabban cincogtunk.

Niki drága hathatós segítségével, meg a hírre, hogy jön Prince, idén (is) sikerült eljutni a Szigetre és jóság volt. Mert sikerült korán bemenni és nem a tömeggel nyomulni, meg jól körbenézni és alapozni, megy úgy érezni a csít egy kicsit.

Aztán az is frankó volt, hogy egy órát várhattunk, plusszban, de Gábor szerint pontosan 7-kor fog kezdődni...

Majdnem... Pedig tényleg nagy élmény volt fél Skandináviát magunk mellett tudni, akik már magukról nem tudva örvényeltek körülöttünk, meg ültek bele saját kajájukba és már nem voltak szomjasak...

Jött ez a fiú aztán, muzsikált a népnek, de nagyon, tényleg elhiszem, hogy ennyi hangszeren játszik és még a zenekarát is zenélni tudó emberkékkel rakja tele, egyszóval, na jó, egy mondattal, tudnak showt csinálni. Mondjuk úgy egy óra után már mindkettőnk ott ficergett a "jó, jó ez, de menjünk már máshova is és inni is régen ittunk", úgyhogy egy kis lélekmelengető után átbicikliztünk a Világzenei színpadra, ahol a a Petőfi, opárdon az MR2 szimfonikusai és magyar pop-rock előadók összehangszerelt duettjeik mentek folyamatosan és egyöntetű véleményünk alapján ők még jobbak is voltak, mint a nagyszínpadon a műsor. De tényleg. Mondjuk én két általam soha nem hallott együttes előadásai alatt kürtős kalácshoz álltam sorba, de legalább a Budapest Bárra, Ruzsa Magdira és Caramellre visszaértem és kulturáltan szórakoztam. 

Amúgy sokan voltak, láttunk sok-sok celebet is, de végén sajnos én csalódtam, mert leesett, hogy a nulladik napon a sztárfellépőn kívül nem sok minden történik, éjfélkor a sátrak és a kisebb színpadok üresen tátongtak és csak az egyes szórakozóhelyek szeletelő zenéje és a kajáldák nyomták, de azért kihúztuk éjjel fél háromig, amikor még a taxi levadászása is nagy kaland volt, bár szerintem az összes taxivállalat összes kocsija, legalábbis aminek a vezetője élt és mozgott, ott volt a környéken, vagy épp fuvarba el v. oda.
Két észrevétel: 1. ez a sziget már nem Az A Sziget, ami volt akár 10 éve is, vagy csak mi öregedtünk.  2. jövőre (ha lesz ilyen) nem kettesben megyünk. Mert imádjuk egymást (és egyre jobban :) ), de oda azért kell a buli. Ha meg kettesben akartunk volna lenni, akkor akár itthon is maradhatunk volna, mint picsadrágán szórakozni. Mert ugyan nem fáj, de semmmmmmmilyen szempontból nem volt az átlagmagyarhoz szabva a szolgáltatások árai. Igaz, hol vannak már az átlagmagyarok?
Fénykép csak a karszalagról van, az meg nem olyan érdekes.