Egy ideje fenyegetem a kollégákat, hogy úgysem ússzák meg, hogy eljöjjenek hozzánk és jól megtekintsék összes termeinket, mert úgyis annyit fárasztottam őket azzal, hogy mi, mikor és hogyan készült, hogy egyszer csak júliusban, egy hirtelen ötlettől vezérelve javaslatot tettem arra, hogy mi lenne, ha nálunk tartanánk a nyári névnap-szülinapokat.
Úgy tűnik, hogy nem mondtam nagy hülyeséget, mert ötletem elfogadásra került és ki is tűztük a dátumot, szabadságokat és egyéni kéréseket is figyelembe véve, arról nem is beszélve, hogy Judit kartásnő mindenórás státuszát is belekalkuláltuk (a végén kiderült, hogy majdnem az utolsó pillanatban volt tényleg, az ő szempontjából egy héttel sem tehettük volna arrébb, mert addigra neki már irány a szülészet), a lényeg, hogy majd mindenki el tudott jönni, ami velünk együtt pont 18 embert (+ 2 kiskorú) jelentett és egyben debütált kicsiny otthonunk befogadóképessége tekintetében, mert ennyi ember nálunk még sohasenem. Jelentem elérte a határait. :) Hovatovább az én teljesítőképességem is, és ha nem jön a nagyon drága Zsuzsi kolleganő és anyukám sem segít be, és még Gábor is pörgött, akkor nagyon komoly károkat szenvedett volna el az este, de látszólag senki sem maradt éhen, sőt, olyat is hallottam, hogy néhányan még talán jól is laktak :)
Utólag már látom, hogy hol voltak rések a pajzson, amiért 1000 bocsánat, de az orbitális hibákat azért elkerültem, mondjuk ha este 10-kor, kezemben 13 pezsgőspohárral nem ütközöm frontálisan a vitrinajtóval akkor egy pöttyet megkönnyítettem volna a saját életem, de így is túléltük. :)
Íme egy csoportkép, ahol egy új kollegína kivételével mindenki rajta van és ilyen is ritkán van, hogy így egy kupacban, ennyien: (plusz egy saját gyártású kiskorú, aki a teljesen érdemtelenül megkaparintandó tortaszeletére vár)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése