2012. május 23.

Néha itt vagyok

Jó szokásomhoz híven, ismét nem írtam, de mióta, kezdek is aggódni, mert nagyon szerettem ide megnyilvánulni és fontosnak is tartottam és lám, most már erre sincs időm. 
Pedig nem telnek eseménytelenül életünk napjai, de amire átrágom magam a reggeli mosdafogadlécciésöltözködjBálint-Grétuslégyszireggelizz-ésmagamatösszerakom-munka-autózás-mivoltveledGábor-vacsorázzunk és fürdetés napirendeken egy pöttyet megfáradok és legszívesebben csak aludnék egyet.
Nem panaszkodom, mert dolgozunk és ez a mai világban már önmagában nagy szó és nincs is ezzel baj, csak pusztán halkan nyünnyögök, hogy milyen jó lenne több időt lenni a gyerkőcökkel, akik mostanra már többet vannak hét közben a nagyszüleikkel (mondjuk hétvégén legalább próbálunk kompenzálni), és nem utolsó sorban nem szeretném hagyni, hogy ezek az éveink elszaladjanak mellettünk és ne essen le majd 20 év múlva, hogy basszus, végigdolgoztuk, de a vicces része elmaradt a dolognak.

Hogy mi is van velünk?
A gyerekeink szerencsére teljesen jól vannak, nőnek, mint akiket húznak, Bálint igazi kispasi, Gréta tiszta nő, már nem mindegy milyen ruhát adunk rá reggel játszáshoz(!), mindkettőt hivatalosan is felvették abba, az oktatási intézménybe, ahova szerettük volna, mindkettő várja is, amúgy pedig látszólag élvezik a gyerekséget a családunkban. 

Kész lett a zuhanyzónk! Gábornak sikerült kisebb-nagyobb műszaki okoskodás után, no meg 2 év "érési" idővel a szükséges eszközöket lerendelni és összerakni, úgyhogy most már betölti a funkcióját minkét fürdő helység teljes mértékben. 

Egy kerti bútorcsaládnak köszönhetően majdnem mediterrán haciendára hasonlít a teraszunk, most már csak burkolni, virágosítani és falat törni kellene, hogy a nappaliból is legyen kijárás.... a fürdőszobai tempó alapján, ezek cca. 10-11 éven belül meg is lesznek. Van egy feketerigónk amúgy a lilaakácban, aminek az a fix ideálja, hogy oda akar fészkelni. Anyukámnak viszont ellenirányú törekvései vannak, így a 2. fészket likvidálja. Ja, és van nekünk Karesz, a pók, aki egy igazán szociális pára, mert napközben elbújik, de mikor este fürdenek a gyerekek, mindig előjön. 

folyt köv.

A saját szabadidőm feletti uralom visszaszerzésének bizonyítékaként pár könyvet is sikerült elolvasnom az elmúlt hónapokban és ezek közül a legjobb "Az idők végezetéig" és a Lélekrágcsálók voltak. 


Nincsenek megjegyzések: