Bálint fél éves

MÁR. Szinte hihetetlen. Még csak most volt szinte, hogy megszültem... Eszméletlen sokat változik és fejlődik a baba életének ebben a szakaszában. Egyre többet és többet nevetünk és huncutkodunk és néha azért sírunk is (én inkább örömömben), kinőttünk egy vagon ruhát, egyes darabokat már születési súlyával egyenesen a "használatra alkalmatlan" katekgóriába küldött a lelkem és gazdagodott néhány szöszi hajtinccsel és három foggal.

Emellet adott nekünk sok-sok vidámságot és rötyögésre okot, néha kicsit aggódtunk is, de annyi belefér, összefoglalva az első hat hónap mérlegét, úgy döntöttünk, hogy megtartjuk és megpróbáljuk kihozni belőle a legjobbat... :-)

És egy before/after kép-pár zárszóul:

Egy kis nosztalgia

A héten különleges élményben volt részem. Jelenlegi oktatási intézményem jóvoltából meglátogathattam kedvenc gimáziumomat, a Dózsát. Gyermekvédelemből kellett beadnom egy kisebb dolgozatot, e miatt kerestem fel a sulit. Meg is beszéltem a randit a gyivis felelőssgel (Hédi segítségével) és az adott időpontban meg is érkeztem a suliba, pontosabban kicsit korábban, de nem bántam meg, mert azt a kis időt kihasználtam arra, hogy nosztalgiázzam egy kicsit. Éppen kicsöngettek (hogy ezt miért használjuk mindig többesszámban?...), láttam, ahogy a gyerkőcök vonulnak a folyosón és a lépcsőkön és tisztán emlékeztem, amikor több mint 10 évvel ezelőtt mi is így csináltunk, a büfénél - ami ugyan kicsit átalakult - még mindig nagy volt a tömeg, a tornaterem felé vivő folyosón még mindig támasztják a diákok a radiátort és valahogy volt egy kis időtlenség érzésem is. Megnézegettem néhány kirakott tablót, még egy-két emberkére emlékeztem is a "mi" korunkból.

És ami a lényeg. Bebocsátást nyertem a TANÁRIBA! Mikor én ebbe a suliba jártam, valahogy mindig úgy alakult nem jártam ebben a részében az iskolának (miért is jártam volna), viszont mindig is érdekelt, hogy hogy fest tanáraink gyülekezőhelye. Azt kell mondjam, hogy pont úgy mint egy osztály. A tanerők ki-be sétáltak, könyvekkel és füzetekkel a hónuk alatt, beszélgettek, uzsiztak, viccelődtek (Fodor "Szöszi" Zsuzsa éppen egy kollegájának magyarázta, hogy X.Y-t meg fogja vágni félévkor - a gyereknek úgyis mindegy volt mert az elmesélés alapán még 5 másik tanár is így fog tenni), szóval mint egy ENSZ megfigyelő néztem és nagyon élveztem.

Ami pedig a gyermekvédelmet illeti a suliban. Valami nagyon profin csinálja a gyivis felelős tanerő. Csomó érdekes előadást tartanak minden évfolyamon (drogprevenció, szexuális felhomályosítás, protokoll, stb.), pályázatok vannak és ez az egész tuti olajozottan mozgósítja a gyerkőcöket. Emlékeztek Ti ilyenre korábbanról?

Nagyon kellemes érzésekkel jöttem el a gimiből, ahol ugyna nem rég egy nem kevésbé kellemes eseményen vettünk részt - a 10. érettségi találkozónk volt, de azért más egy üres suliban felmenni a volt osztályunkba (kétségtelenül izgatott voltam akkor is), mint egy nyüzsgő suliba csöppeni.

AZ ELSŐ FOG

Kérem szépen, ma, azaz január 9-én kibújt Bálint alsó bal 1-es fog csúcsa és csak napok vannak vissza, hogy az összes 1-es foga kibújjon, úgyhogy igen nehéz volt a délelőttünk, hüppögés és bömbizés, de délutánra normalizálódott a helyzet.
Ugyan a fogat még nem tudtuk dokumentálni, de közkívánatra íme két kép arról, hogy hogy tudja összekenni magát evés közben a kapálódzással. A maszatosabb kép ma készült...

Kulturális Sarok

Szombat este…

A gyermekünk már elaludt és mi is már erősen közelítetünk a pihentető álom állapota felé, egyre laposabb pislantásokkal néztük a tv – t, egyre lassabban ugrasztottuk arrébb a csatornákat a távirányítóval…nincs semmi a tv-ben…nnna, menjünk már lefeküdni…ááá….

Ám ekkor egy tudatosan nem beállított csatornán feltűnt a Bp Tv logója. És megrökönyödtünk: egy szombat esti szórakoztató, zenés esztrádműsor ment.

A nyitókép: egy nagyobb panelszoba nagyságú, stúdió, tvín píksz – ből lopott piros függönyök váltakoztak gyöngyházszínű függönyökkel, mindez kék, sárga ill. piros megvilágításban, két kellékzenész a háttérben, a klasszikus felállás: szinti + villanygitár vagy tangóharmonika + flamenkógitár ( a zenészekre még visszatérek). A terem két szélén kb. 8 – 8 db., állandó extázisba merevedett, közeli hozzátartozókból verbuvált nézőközönség.. A művésznő, aki épp ritmikusan próbálta lemozogni valamilyen opera( !!! ) általa elénekelendő áriájához vezető taktusokat, nomen est omen , a Fáklya vezetéknévvel rendelkezve próbált világosságot vinni a stúdióba telepedett sötétségbe. A művésznő éneklése, tátogása ( ? ) természetesen nem volt szinkronban a hallható énekhanggal, de el akartuk hinni neki, hogy tényleg énekel, mert láttuk, hogy a mögötte elterülő, vendéglátózásba belefáradt, gyűrött maffiózóarcú zenészek és a nézőközönség nagyon unja a klasszikus műveltség ide nem illő, természetidegen mivoltát. A két kameraman keresve sem tudott érdeklődő tekintetet közvetíteni ezért mindketten a művésznőt mutatták, akin látszott, hogy megpróbálja kizárni a körülményeket, a környezetet és szabadulni akar, de a cd nem játssza gyorsabban a kíséretet..

Szóval ez a nem várt, szürrealista nyitókép maximálisan megragadta a figyelmünket. Kíváncsiak lettünk, hogy ezt most miért sugározzák ki az éterbe, és hogy lehet – e ezt még tovább fokozni ?

Lehetett….

A zeneszámokat Poór Péter és Angyal vki. konferálta be. A Péter műlaza, jampis lendülettel, igazí fényes csillogó selyemből készült, sátorlapszabású öltönyben, ébenfeketére festett hajjal és kappanhangú, szellemesnek szánt bennfentességgel, mini interjúkat készítve vezette be az egymás után sorjázó előadókat.

Csak röviden: 180 kg – os, tar kopasz, rekedtes férfi, egy extáncdalénekes exsztár néni 70 és a halál közt, melltartó nélkül, majd nagy kedvencünk, a megöregedett Beavis és Butthead – et egyszemélyben idéző zeneszerző patikus, szövegíró anyukával, tiroli bőrzakóval, orosz ing fölé kitett arany kereszttel, bőrnadrágban és sajnos elénekelt egy saját szerzeményt, egy kábítószeres lányról, karibi raggi ritmusban, majd ifjú tehetségeket láthattunk Szegedről, természetesen néhány sláger erejéig maga Poór Péter is énekelt. Jött még Marcellina és szakszofonja , egy parókás néni, egy hastáncos, szerencsére ő nem énekelt, és a másik műsorvezető is, valamint a zenészek is előadtak egy flikk – flakkos bravúrszámot.

Ez ment két órán keresztül, a legszebb vidéki kultúrházas hakni hangulatot megidézve a 70 – es évekből, de olyan alacsony szinten , hogy ilyet még nem láttam. Olyan rossz volt, hogy képtelenek voltuk abbahagyni a nézést, és egymáson túllicitálva fikáztuk az egészet.

A szellemi leépülést kiküszöbölendő hajnalig brainstorming – ot tartottunk körbejártuk és kielemeztük a szar műsor fogalmát, és hogy ki fizet ezért és kinek, és hogy vajon a műsor kulturális vagy üzleti hatása a nagyobb.

Amint látjátok, oly nagy volt a felindulásom, hogy ezt ki kellett írnom magamból.

Bocs, de megkönnyebbültem.

Gábor

Babaúszás

Már nagyon vártuk ezt a programot.

Miután felfedeztük különböző szakirodalom segítségével, hogy a gyerekünk köldöke valószínűleg még egy éves koráig sérves lesz, és ezen a ragasztás mit sem segít (mint ahogy azt az elmúlt három hónap bizonyította), így a szülői értekezlet úgy döntött, hogy megszabadítotjuk Bálintot a tapasztól a köldökén (amitől enyhe Teletubbies hatást keltett).

Így kiváló versenyzőként indítottunk ma a babaúszás tanfolyamon a - Orsi barátnőm szerint "közeli" - Rubin hotelben.

Tényleg nagyon kellemes volt, az elején volt egy kis bömbi (azért még nem egy Cseh Laci)

, de azt én bénáztam el, meg hát 3 hónap kihagyásunk volt fürdésileg, de a végén már majdnem mosolygott is, és nagyon kapálódzott. Nagyon sirály a szituáció, mert a tanfolyamon 5 kislány van, és a mi Bálintunk, úgyhogy egy egész hölgykoszorú veszi őt körül. Az egyik olyan alkalommal, mikor a medence közepére kellett kupacolni a gyerekeket az egyik mellette lévő kislány arcát megsimogatta. Mondanom sem kell, hogy elolvadtam. Gábor nem jött be a medencébe, ellenben jó kis képeket csinált a partról, úgyhogy dokumentáltunk mindent. Nagyon élveztük mindannyian, már alig várjuk a következő alkalmat.

Üdvözlet 2006 - ra

2005 + 1 = 2006.

Egyszerű ez így, primitív matemetikai nyelven leírva, de egyáltalán nem tükrözi és nem adja vissza mindazokat a történéseket és pillanatokat, melyek a + 1 év alatt lejátszódtak nálunk/bennünk/velünk.

Ha most elkezdeném felsorolni a velünk történteket dátum szerint rendezve, kezdve 2005. január 1 - től, akkor keletkezne itt egy nagy adathalmaz, mely a maga száraz unalmasságával úgysem adhatná vissza az elmúlt esztendőről alkotott képünket.

Így hát nem ezt fogom tenni.

Azt teszem, hogy megpróbálom felidézni magamban azokat az érzéseket, melyek a múlt évben értek...

Ezek alapján már tudom, hogy jó volt és jó lesz az ami történt és történni fog.


Sziaszok, Grózner Gábor vagyok.

Ünnepi pihenés

Családunk szerencsére pihenéssel és feltöltődéssel tölti a december végét, s amint az látszik, Bálint csatlakozott hozzánk. :-)

Jövő héten védi a diplomáját ám... :-)

A - majdnem - fehér karácsonyunk

Megvolt hát mit úgy vártunk, kisült már a kalácsunk.

De komolyan. Most, hogy már kezd a gyomrunk felszabadulni egy kicsit az elmúlt néhány napi - konstans - evésből, áldozunk egy kicsit a tájékoztatás oltárán is. A szenteste kicsiny otthonunkban, szüleimmel telt, nagyon sok-sok és finom anyu és általam elkészített étekkel. Idén kicsit elkalkuláltam magam, mert az egész napi sütésbe-főzésbe nem számítottam bele a Bálintot, akit nem tudtam az apjára rábízni, mert ő is karácsonyfát faragott és díszített, tett-vett, úgyhogy egy kicsit sűrűre kerekedett a nap, de estére, mire a nagyiék ideértek, már minden csillogott-villogott, leginkább a mi szemünk a tojáslikőrtől...

Mivel - tetű módon - úgy értékeltem, hogy az éppen aznap kerek 5 hónapos fiúnknak még nincs információértéke a karácsonynak, így nem is erőltettük meg magunkat a Neki szánt ajándékok tekintetében (meg úgyis mindent megkap, ami kell a szimpla hétköznapokon...), de a nagyi nem így gondolta, ő tiszta izgalomban volt, hogy mit kap a gyerek, és ehhez mérten kapott is tőlük... :-) Ezért érdemes gyereket szülni, az ember anyja utána az unokájának több ajándékot vesz, azzal a felkiáltással, hogy én már nagy szamár vagyok.... :-) Igazából kaptunk sok minden szépet, és jót meg hasznosat, mi is nagyon kreatív kis ajándékokat produkáltunk, igazi családi ereklyéket és nagyon büszkék is vagyunk miatta magunkra.

Karácsony első napján aztán felnyaláboltuk magunkat, megtömtük a Hyundait a motyóinkkal és irány Zala. Szerencsére kevés honfitársunk választotta azt az útvonalat abban az időpontban, mert nagyon hamar (már amennyiben 200 km-t hamar lehet) leértünk és bele is csöppentünk a hatalmas nagy előkészületekbe. Ugyanis a karácsony mellett a Gábor tesójának, név szerint Andinak és párjának, Lacinak az eljegyzését is ünnepelte a család e nap. Összeszámoltam, összesen 14 fajta süteményt hordtunk össze (ebből 3 az enyém volt...) + 2 fajta torta (az egyik dió avagy pörkölttorta, amit imádok és ld. alább a képét). Hihetetlen milyen túlzásokra képes az ember. No mindenesetre szeretik egymást a fiatalok és össze fognak házasodni. Aminek örülünk.

Karácsony másnapján további rokonok és további sütemények érkeztek, és aznap még a falunak is be lett mutatva "véletlenül" a fiúnk. :-) Aki egyébként feltünően jól viselkedett, bár lehet, hogy ennek a megszeppenés volt az oka, vagy hogy egyszerre többen is beszéltek hozzá. :-)

Szerencsére még a nagy hóesés előtt sikerült fekeverednünk, még jó, hogy nem kedden reggel akartunk feljönni!

Reméljük mindenkinek kellemesen és nyugiban telt/telik ez a néhány nap, nekünk nagyon jó volt.

Kedves blogunkat látogató családtagok és barátok!

EZÚTON SZERETNÉNK CSALÁDUNK NEVÉBEN MINDENKINEK BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNNI!

Egyetek sok finom ételt (a fogyókúrának ilyenkor úgyis lőttek), látogassatok családot és pihenjétek ki Magatokat, mi is ezeket fogjuk művelni... és nem utolsó sorban örüljetek az ajándékoknak!

(Ahogy apám szokta mondani: Szuvenyír nyihaha nye kukucsku protku.)

Ez bizony így történt

A mai napunk Gáborral érdekesre sikeredett. Miután a Madarász Kórház sebészetén tiszteletünket tettük (még mindig a köldöksérvvel szenvedünk, de már nagyon unjuk) és megkaptuk az aktuális köldöktapaszt a gyerek pocakjára, elhatároztuk, hogy akkor egy füst alatt nekifutunk a karácsonyi élelmiszer bevásárlásnak is, ha már ajándékokkal igen jól állunk....
Célba is vettük a METRO áruházat az M3-as mellett, és miután az sem rettentett el bennünket hogy a parkolóban túlcsordultak az autók, beküzdöttük magunkat a parkolóba. De jó hogy csak évente egyszer megyünk ebbe az áruházba... Szóval beszereztük a gigantikus méretű bevásárló kocsit, beoperáltuk a gyereket hordozóstul és irány a bejárat.
Mondanom sem kell, hogy már az üvegfalon át látszott, hogy rengetegen voltak - hogy az emberek ennyien nem dolgoznak délben..., de minekünk nem volt szerencsénk megtapasztalni az áruházon belüli viszonyokat belülről is, mert a kapuban feltartóztatták kis családunkat. Egy vevőszolgálatos kislány utánunk kiabált, hogy "nem mehetnek be a gyerekkel"! Néztünk a Gáborral egymásra, aztán a csajszira értetlenül, hogy "mi van?" Mondom neki, hogy még nem tud kárt tenni semmiben... erre a lány: "Igen, de HÉTKÖZNAP 10 éven aluli gyerekek nem mehetnek be az áruházba, mivel veszélyes üzemnek van nyilvánítva az áruház". Erre se köpni, se nyelni nem tudtunk, és elkezdtünk röhögni. Ja, és sarkon fordultunk. Gondolom értelmet nyert a hétköznap nagy betűvel szedése. Azt már meg sem mertük kérdezni, hogy akkor hétvégén valamit nagyon másképpen csinálnak, ha akkor nem veszélyes üzem a kóceráj.
No mindenesetre elmentünk máshova elkölteni a pénzünket, de még azóta is ezen kattogok. Ki hitte volna, hogy az alig fél éves gyerekünk megakadályoz bennünket a vásárlásban. És a hab a tortán, hogy a gyerek hatalmas, érdelődő szemekkel nézte végig a nagybevásárlást (amit egyébként nem nagyon bír) a Tescoban, ahova egyébként nem szeretünk járni, de onnan legalább nem tiltottak ki.... A gyerekesek és a gyermeket közeljövőben vállalók tehát óvakodjanak az intézménytől...

Lazázás és rosszalkodás

Csak két kép arról, hogy milyen nagyon lazán ül a gyerekünk a zsír új etetőszékében, amiben ugyan még lötyög egy kicsit, de legalább nem trutyizza össze a többi bútort a lakásban, illetve egy másik, hogy mit csinál akkor, amikor őrizetlenül hagyom egy pillanatra. Mindjárt levadássza a távirányítót... :-) Még jó hogy az anyja médiapedagógus.... de érdemes megfigyelni az akció közben arcára kiülő ártatlanságot....

Kukucs

Íme egy bizonyíték arra, hogy anyukám nap mint nap meglepetésszerűen rám támad a fényképezőgéppel és ehhez nekem jó pofát kell(ene) vágnom.

Azt mondják a két- vagy többgyerekes anyukák, hogy a fényképezési és dokumentálási vágy a második gyereknél már tizedannyi, hát még a harmadiknál. A másik példa: az első gyereknél az ember mindent sterilizál, a másodiknál a csap alatt lemossa a legszükségesebbeket, a harmadiknál meg a kutya talán körbenyalja... :-)

Karácsonyi vásár a Vörösmarty téren

A délután folyamán, mikor már a város ünnepi díszítését is megleshettük (ugye, ugye, aki keveset jár a városban...), szóval felkerekedtünk és ellátogattunk a Vörösmarty térre, hogy vásározzunk egy kicsit. Én, akinek egy bizonyos idő után ilyenkor tömegiszonya van, egész jól bírtam a dolgot, a Bálintot meg jól becsomagoltuk és Gábor nyakába, a hordozókendőbe raktuk.

Hömpölyögtünk, hömpölyögtünk egy kicsit, aztán felmelegítettük belsőnket egy kis forralt borral, és Gábornál is befigyelt a jól megszokott vásári csülök. Tényleg nagyon sokan voltak, kicsik és nagyok, magyarok és nagyon nagy számban külföldiek is. Bár türelem azért kell a programhoz, igazán kellemes kis téli program, úgyhogy forralt borra fel!

Vadászat a városban

Ma délután kimenőt kaptam Gábortól egy kis karácsonyi ajándék vásárlásra és barangolásra kis városunkban. Érdekes hogy milyen fura kiszabadulni egy kicsit, egy csomó régen érzett illat / szag / benyomás ért azalatt a néhány óra alatt. Legyen az a sült gesztenye, vagy szmog vagy a rohanó emberek forgataga. Anyukámmal nyakunkba vettük a várost és rövidítettük az ajándéklistát és laposítottuk a pénztárcánkat, de hát ez így van rendjén az évnek ebben a szakában. Sajnos a szél elfújt bennünket a Promodba is (kedvenc butikom) és egy két extra ruhadarabbal is megleptem magamat...

Bálint egyébként napról napra kevesebbet alszik nap közben, viszont nagyon jól eljátszik a járókának kikiáltott utazóágyban, úgyhogy még mindig jó gyerek. Délután apjával rosszalkodtak egy kicsit, nem tudom, mert nem látam, hogy mit csináltak, mindenesetre mire hazaértem a gyerekem már aludt, de Gáborral azért fél óránként beszéltem... (nem én hívtam őt... :-) )

Suttog a fenyves, zöld erdő, télapó is már eljő

Sajnos nincs elég hideg a hóhoz, úgyhogy csak az eső csurgását nézhetjük az ablakon, de reméljük legalább a karácsonyunk fehér lesz. Ezúton szeretnénk Mindenkinek kellemes Mikulás-napot kívánni! Mi tegnap feltettük a karácsonyi díszítést, aminek egy részét reggelre legyőzte a gravitáció, sebaj ma megint nekifutunk.

Holnap jön a mikulás

Ma nagy dolog történt minálunk. Egy szombati meglepetésszerű kirohanás után (miszerint háton találtam Bálintot az ágyban az éjjeli alvás után), ma megerősítette tudását gyermekünk. A délutáni hancúrozás alatt egy hosszabb bambulás közben oly természetes mozdulattal fordult hasról hátra, mintha ezt már ezredszerre csinálná. Mondjuk mikor átfordult, kicsi csodálkozás látszódott az arcán, amit gondolom a hirtelen látószög változás (minden külső segítség nélkül) okozott. Ezt az eseményt ugyan nem sikerült lefotóznom, de helyette íme egy kép a tegnapi technika óráról.
Ja, és nagyon várjuk a Mikulást! Ugyan csizmát még nem készítünk Bálintnak, de azért csokit fogunk enni az ünnep örömére! :-)

Közhírré tétetik

Sziasztok!

Döcögve bár, mivel ez a képfeltétel azért nem nagyon megy a blognak, de elindítjuk blogunkat, amint arról abban e-mailünkben hírt adtunk. Az előző hozzászólásunkhoz még mindenképpen szeretnénk képeket tenni és utána összefoglalókat csinálunk az elmúlt hónapokról.

Újra itt vagyunk

Sziasztok!

Mivel kicsit sűrűn éljük napjaink, csak most folytatjuk a blog-írást.

Ami február vége óta történt:

- nagyot nőttünk, mármint a kisfiúnk (legalábbis valószínű, hogy kisfiú, de én még adok néhány százalékot arra, hogy a csajok táborát erősíti) és lassan elkeztük a lakást átalakítani (ismét....) felkészülvén az érkezésére. Én még mindig dolgozom, és szeretnék is még egy ideig, mert szerencsére nagyon jól viselem a terhességet.

- voltunk tavaszolni a Bükkben, ami nagyon pihentető és egyben csodás is volt. A Bükk-fennsík legtetején egy kis panzió-komplexumban szállásoltuk el magunkat (volt igazi lengőteke, amiben elvert a szűz kezű Gábor, pedig én aztán rutinos játékos vagyok!) elkirándultunk Miskolc-tapolcára a barlangfürdőbe (a nyugdíjas nénik nem kis megrökönyödésére az 5 hónapos hasam miatt - de azok a képek nem publikusak), Egerszalókon pisztrángoztunk, Bánkútra felkapaszkodtunk de síelőt már nem találtunk, megtekintettük a diósgyőri várat, még túráztunk is így a pocaklakóval, és odafelé tiszteletünket tettük Miskolcon is. Sőt Gábor végre lángosozott, láttunk élő, igazi boglárka virágot.

Pusz

B&G (gyermekünk most alszik a pocakban)

Megalakulás

Kedves Mindenki!

Kedves Barátunk, Kovács Andris ajánlására és támogatására megszületett blogoldalunk, amely segítségével Benneteket szeretnénk informálni életünk egyes eseményeiről. Reméljük ez sikerül.
Akkor fussunk neki!
Pusz
B&G