A héten különleges élményben volt részem. Jelenlegi oktatási intézményem jóvoltából meglátogathattam kedvenc gimáziumomat, a Dózsát. Gyermekvédelemből kellett beadnom egy kisebb dolgozatot, e miatt kerestem fel a sulit. Meg is beszéltem a randit a gyivis felelőssgel (Hédi segítségével) és az adott időpontban meg is érkeztem a suliba, pontosabban kicsit korábban, de nem bántam meg, mert azt a kis időt kihasználtam arra, hogy nosztalgiázzam egy kicsit. Éppen kicsöngettek (hogy ezt miért használjuk mindig többesszámban?...), láttam, ahogy a gyerkőcök vonulnak a folyosón és a lépcsőkön és tisztán emlékeztem, amikor több mint 10 évvel ezelőtt mi is így csináltunk, a büfénél - ami ugyan kicsit átalakult - még mindig nagy volt a tömeg, a tornaterem felé vivő folyosón még mindig támasztják a diákok a radiátort és valahogy volt egy kis időtlenség érzésem is. Megnézegettem néhány kirakott tablót, még egy-két emberkére emlékeztem is a "mi" korunkból.
És ami a lényeg. Bebocsátást nyertem a TANÁRIBA! Mikor én ebbe a suliba jártam, valahogy mindig úgy alakult nem jártam ebben a részében az iskolának (miért is jártam volna), viszont mindig is érdekelt, hogy hogy fest tanáraink gyülekezőhelye. Azt kell mondjam, hogy pont úgy mint egy osztály. A tanerők ki-be sétáltak, könyvekkel és füzetekkel a hónuk alatt, beszélgettek, uzsiztak, viccelődtek (Fodor "Szöszi" Zsuzsa éppen egy kollegájának magyarázta, hogy X.Y-t meg fogja vágni félévkor - a gyereknek úgyis mindegy volt mert az elmesélés alapán még 5 másik tanár is így fog tenni), szóval mint egy ENSZ megfigyelő néztem és nagyon élveztem.
Ami pedig a gyermekvédelmet illeti a suliban. Valami nagyon profin csinálja a gyivis felelős tanerő. Csomó érdekes előadást tartanak minden évfolyamon (drogprevenció, szexuális felhomályosítás, protokoll, stb.), pályázatok vannak és ez az egész tuti olajozottan mozgósítja a gyerkőcöket. Emlékeztek Ti ilyenre korábbanról?
Nagyon kellemes érzésekkel jöttem el a gimiből, ahol ugyna nem rég egy nem kevésbé kellemes eseményen vettünk részt - a 10. érettségi találkozónk volt, de azért más egy üres suliban felmenni a volt osztályunkba (kétségtelenül izgatott voltam akkor is), mint egy nyüzsgő suliba csöppeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése