Szombat este…
A gyermekünk már elaludt és mi is már erősen közelítetünk a pihentető álom állapota felé, egyre laposabb pislantásokkal néztük a tv – t, egyre lassabban ugrasztottuk arrébb a csatornákat a távirányítóval…nincs semmi a tv-ben…nnna, menjünk már lefeküdni…ááá….
Ám ekkor egy tudatosan nem beállított csatornán feltűnt a Bp Tv logója. És megrökönyödtünk: egy szombat esti szórakoztató, zenés esztrádműsor ment.
A nyitókép: egy nagyobb panelszoba nagyságú, stúdió, tvín píksz – ből lopott piros függönyök váltakoztak gyöngyházszínű függönyökkel, mindez kék, sárga ill. piros megvilágításban, két kellékzenész a háttérben, a klasszikus felállás: szinti + villanygitár vagy tangóharmonika + flamenkógitár ( a zenészekre még visszatérek). A terem két szélén kb. 8 – 8 db., állandó extázisba merevedett, közeli hozzátartozókból verbuvált nézőközönség.. A művésznő, aki épp ritmikusan próbálta lemozogni valamilyen opera( !!! ) általa elénekelendő áriájához vezető taktusokat, nomen est omen , a Fáklya vezetéknévvel rendelkezve próbált világosságot vinni a stúdióba telepedett sötétségbe. A művésznő éneklése, tátogása ( ? ) természetesen nem volt szinkronban a hallható énekhanggal, de el akartuk hinni neki, hogy tényleg énekel, mert láttuk, hogy a mögötte elterülő, vendéglátózásba belefáradt, gyűrött maffiózóarcú zenészek és a nézőközönség nagyon unja a klasszikus műveltség ide nem illő, természetidegen mivoltát. A két kameraman keresve sem tudott érdeklődő tekintetet közvetíteni ezért mindketten a művésznőt mutatták, akin látszott, hogy megpróbálja kizárni a körülményeket, a környezetet és szabadulni akar, de a cd nem játssza gyorsabban a kíséretet..
Szóval ez a nem várt, szürrealista nyitókép maximálisan megragadta a figyelmünket. Kíváncsiak lettünk, hogy ezt most miért sugározzák ki az éterbe, és hogy lehet – e ezt még tovább fokozni ?
Lehetett….
A zeneszámokat Poór Péter és Angyal vki. konferálta be. A Péter műlaza, jampis lendülettel, igazí fényes csillogó selyemből készült, sátorlapszabású öltönyben, ébenfeketére festett hajjal és kappanhangú, szellemesnek szánt bennfentességgel, mini interjúkat készítve vezette be az egymás után sorjázó előadókat.
Csak röviden: 180 kg – os, tar kopasz, rekedtes férfi, egy extáncdalénekes exsztár néni 70 és a halál közt, melltartó nélkül, majd nagy kedvencünk, a megöregedett Beavis és Butthead – et egyszemélyben idéző zeneszerző patikus, szövegíró anyukával, tiroli bőrzakóval, orosz ing fölé kitett arany kereszttel, bőrnadrágban és sajnos elénekelt egy saját szerzeményt, egy kábítószeres lányról, karibi raggi ritmusban, majd ifjú tehetségeket láthattunk Szegedről, természetesen néhány sláger erejéig maga Poór Péter is énekelt. Jött még Marcellina és szakszofonja , egy parókás néni, egy hastáncos, szerencsére ő nem énekelt, és a másik műsorvezető is, valamint a zenészek is előadtak egy flikk – flakkos bravúrszámot.
Ez ment két órán keresztül, a legszebb vidéki kultúrházas hakni hangulatot megidézve a 70 – es évekből, de olyan alacsony szinten , hogy ilyet még nem láttam. Olyan rossz volt, hogy képtelenek voltuk abbahagyni a nézést, és egymáson túllicitálva fikáztuk az egészet.
A szellemi leépülést kiküszöbölendő hajnalig brainstorming – ot tartottunk körbejártuk és kielemeztük a szar műsor fogalmát, és hogy ki fizet ezért és kinek, és hogy vajon a műsor kulturális vagy üzleti hatása a nagyobb.
Amint látjátok, oly nagy volt a felindulásom, hogy ezt ki kellett írnom magamból.
Bocs, de megkönnyebbültem.
Gábor
A gyermekünk már elaludt és mi is már erősen közelítetünk a pihentető álom állapota felé, egyre laposabb pislantásokkal néztük a tv – t, egyre lassabban ugrasztottuk arrébb a csatornákat a távirányítóval…nincs semmi a tv-ben…nnna, menjünk már lefeküdni…ááá….
Ám ekkor egy tudatosan nem beállított csatornán feltűnt a Bp Tv logója. És megrökönyödtünk: egy szombat esti szórakoztató, zenés esztrádműsor ment.
A nyitókép: egy nagyobb panelszoba nagyságú, stúdió, tvín píksz – ből lopott piros függönyök váltakoztak gyöngyházszínű függönyökkel, mindez kék, sárga ill. piros megvilágításban, két kellékzenész a háttérben, a klasszikus felállás: szinti + villanygitár vagy tangóharmonika + flamenkógitár ( a zenészekre még visszatérek). A terem két szélén kb. 8 – 8 db., állandó extázisba merevedett, közeli hozzátartozókból verbuvált nézőközönség.. A művésznő, aki épp ritmikusan próbálta lemozogni valamilyen opera( !!! ) általa elénekelendő áriájához vezető taktusokat, nomen est omen , a Fáklya vezetéknévvel rendelkezve próbált világosságot vinni a stúdióba telepedett sötétségbe. A művésznő éneklése, tátogása ( ? ) természetesen nem volt szinkronban a hallható énekhanggal, de el akartuk hinni neki, hogy tényleg énekel, mert láttuk, hogy a mögötte elterülő, vendéglátózásba belefáradt, gyűrött maffiózóarcú zenészek és a nézőközönség nagyon unja a klasszikus műveltség ide nem illő, természetidegen mivoltát. A két kameraman keresve sem tudott érdeklődő tekintetet közvetíteni ezért mindketten a művésznőt mutatták, akin látszott, hogy megpróbálja kizárni a körülményeket, a környezetet és szabadulni akar, de a cd nem játssza gyorsabban a kíséretet..
Szóval ez a nem várt, szürrealista nyitókép maximálisan megragadta a figyelmünket. Kíváncsiak lettünk, hogy ezt most miért sugározzák ki az éterbe, és hogy lehet – e ezt még tovább fokozni ?
Lehetett….
A zeneszámokat Poór Péter és Angyal vki. konferálta be. A Péter műlaza, jampis lendülettel, igazí fényes csillogó selyemből készült, sátorlapszabású öltönyben, ébenfeketére festett hajjal és kappanhangú, szellemesnek szánt bennfentességgel, mini interjúkat készítve vezette be az egymás után sorjázó előadókat.
Csak röviden: 180 kg – os, tar kopasz, rekedtes férfi, egy extáncdalénekes exsztár néni 70 és a halál közt, melltartó nélkül, majd nagy kedvencünk, a megöregedett Beavis és Butthead – et egyszemélyben idéző zeneszerző patikus, szövegíró anyukával, tiroli bőrzakóval, orosz ing fölé kitett arany kereszttel, bőrnadrágban és sajnos elénekelt egy saját szerzeményt, egy kábítószeres lányról, karibi raggi ritmusban, majd ifjú tehetségeket láthattunk Szegedről, természetesen néhány sláger erejéig maga Poór Péter is énekelt. Jött még Marcellina és szakszofonja , egy parókás néni, egy hastáncos, szerencsére ő nem énekelt, és a másik műsorvezető is, valamint a zenészek is előadtak egy flikk – flakkos bravúrszámot.
Ez ment két órán keresztül, a legszebb vidéki kultúrházas hakni hangulatot megidézve a 70 – es évekből, de olyan alacsony szinten , hogy ilyet még nem láttam. Olyan rossz volt, hogy képtelenek voltuk abbahagyni a nézést, és egymáson túllicitálva fikáztuk az egészet.
A szellemi leépülést kiküszöbölendő hajnalig brainstorming – ot tartottunk körbejártuk és kielemeztük a szar műsor fogalmát, és hogy ki fizet ezért és kinek, és hogy vajon a műsor kulturális vagy üzleti hatása a nagyobb.
Amint látjátok, oly nagy volt a felindulásom, hogy ezt ki kellett írnom magamból.
Bocs, de megkönnyebbültem.
Gábor
4 megjegyzés:
Jajj Istenem! Mi lesz, ha egyszer Anettka lesz a képernyőn, mikor odakapcsolsz??? Akkor már inkább nézzétek az XXL adult csenelt, és jöjjön egy kistesó! ;-)
Én is mondtam a Gábornak, hogy így talán kicsit uncsi lesz annak, aki nem látta a műsort, de nagyon írhatnékja volt... egyébként nézünk más csatornát is :-) és majd lassan a kistesón is gondolkodunk... :-)
A BpTV-n a szilveszteri műsor sem volt semmi, nem mintha tévéztem volna szilveszterkor de belenéztem, mert tudtam mire számíthatok (napokkal előtte ugyanis ismételték a 2004-es szilvesztert és pont elkaptam), és én is akartam egy jót borzongni.
Csók a családnak
Megjegyzés küldése