A - majdnem - fehér karácsonyunk

Megvolt hát mit úgy vártunk, kisült már a kalácsunk.

De komolyan. Most, hogy már kezd a gyomrunk felszabadulni egy kicsit az elmúlt néhány napi - konstans - evésből, áldozunk egy kicsit a tájékoztatás oltárán is. A szenteste kicsiny otthonunkban, szüleimmel telt, nagyon sok-sok és finom anyu és általam elkészített étekkel. Idén kicsit elkalkuláltam magam, mert az egész napi sütésbe-főzésbe nem számítottam bele a Bálintot, akit nem tudtam az apjára rábízni, mert ő is karácsonyfát faragott és díszített, tett-vett, úgyhogy egy kicsit sűrűre kerekedett a nap, de estére, mire a nagyiék ideértek, már minden csillogott-villogott, leginkább a mi szemünk a tojáslikőrtől...

Mivel - tetű módon - úgy értékeltem, hogy az éppen aznap kerek 5 hónapos fiúnknak még nincs információértéke a karácsonynak, így nem is erőltettük meg magunkat a Neki szánt ajándékok tekintetében (meg úgyis mindent megkap, ami kell a szimpla hétköznapokon...), de a nagyi nem így gondolta, ő tiszta izgalomban volt, hogy mit kap a gyerek, és ehhez mérten kapott is tőlük... :-) Ezért érdemes gyereket szülni, az ember anyja utána az unokájának több ajándékot vesz, azzal a felkiáltással, hogy én már nagy szamár vagyok.... :-) Igazából kaptunk sok minden szépet, és jót meg hasznosat, mi is nagyon kreatív kis ajándékokat produkáltunk, igazi családi ereklyéket és nagyon büszkék is vagyunk miatta magunkra.

Karácsony első napján aztán felnyaláboltuk magunkat, megtömtük a Hyundait a motyóinkkal és irány Zala. Szerencsére kevés honfitársunk választotta azt az útvonalat abban az időpontban, mert nagyon hamar (már amennyiben 200 km-t hamar lehet) leértünk és bele is csöppentünk a hatalmas nagy előkészületekbe. Ugyanis a karácsony mellett a Gábor tesójának, név szerint Andinak és párjának, Lacinak az eljegyzését is ünnepelte a család e nap. Összeszámoltam, összesen 14 fajta süteményt hordtunk össze (ebből 3 az enyém volt...) + 2 fajta torta (az egyik dió avagy pörkölttorta, amit imádok és ld. alább a képét). Hihetetlen milyen túlzásokra képes az ember. No mindenesetre szeretik egymást a fiatalok és össze fognak házasodni. Aminek örülünk.

Karácsony másnapján további rokonok és további sütemények érkeztek, és aznap még a falunak is be lett mutatva "véletlenül" a fiúnk. :-) Aki egyébként feltünően jól viselkedett, bár lehet, hogy ennek a megszeppenés volt az oka, vagy hogy egyszerre többen is beszéltek hozzá. :-)

Szerencsére még a nagy hóesés előtt sikerült fekeverednünk, még jó, hogy nem kedden reggel akartunk feljönni!

Reméljük mindenkinek kellemesen és nyugiban telt/telik ez a néhány nap, nekünk nagyon jó volt.