10 ÉV

Pontosan ennyi ideje gyűrjük egymást. Mármint Gáborral. Arra már egyikünk sem emlékszik, hogy mikor volt az a céges vacsora, ahol először találkoztunk, sőt, még abban sincs teljes egyetértés, hogy mikor volt az első hivatalos randink, de az álláspontok legalább közelednek egymáshoz... :-) Az az egy a biztos, hogy ez 1999 júniusában volt. Na, az sem most volt.

Tegnap visszagondoltunk és megint rájöttünk, hogy milyen nagyon hosszú idő ez, mennyi minden történt ezalatt meg velünk, mennyi mindent megéltünk és egyáltalán. Ahhoz képest, hogy mindkettőnknek egy könnyű nyári flörtnek indult.... ez lett belőle. :) Sokan nem hitték volna, de még mi sem. :) Sokat változtunk azóta, nem is mindig előnyünkre talán, de azért jó kis dekád volt ez, én nekifutnék még egyszer. :-)
S mivel nálunk többnyire minden nyáron történik, mármint a nagyobb dolgok, ezért idénre egy kis költözést terveztünk be az évnek erre a szakára, csak hogy ez az év se teljen el esemény nélkül.
Valamelyik karácsonyra kaptunk Andiéktól egy arany pezsgőt, értsd pezsgőt arany darabokkal (na jó lapocskákkal), azóta keressük a méltó alkalmat, amit bearanyozhatunk a nedűvel. Amikor idén beélesedett ez a költözés mizéria, akkor ratifikáltuk, hogy ha az első éjszakát a mi kis új házunkban töltjük, akkor megbontjuk az üveget és koccintunk. Hosszú lesz még ez a nyár, de az biztos, hogy akkor az elmúlt 10 évre is inni fogunk.
Egy kép a hőskorból, a Millecentenárium szilvesztere, amikor még mindkettőnknek volt valami, Gábornak haja, nekem meg dekoltázsom :-)

Gréta első 10 hete

Olyan távolinak tűnik már a születése, mintha legalábbis fél éves lenne. De megpróbálok összesítést írni.

Az első hónap vegetatív, eszem-büfizem-pelenkát cseréltetek-alszom menetrendjét szépen levetkőzte és 5 hetesen már találkoztunk olyan grimasszal is, amit nem a bélgázok okoztak, hanem a felismerés, hogy ismerős arcot lát.
Az ő arca is kikerekedett, nem is csoda, hiszen nagyon jól eszik, szerencsére még van is mit. Nagyságrendekkel kevesebbet aggódom - idő hányában - azon, hogy lesz-e tej, nem fejek, nem görcsölök rajta, bár azért, csakúgy mint Bálinttal, ismét átértékeltem magamban az emlős szó fogalmát és jelentését, mert azért akárhogy is számolom közel 1 liter anyatejet állítok elő naponta és ez kimondva és leírva is ijesztőnek hangzik. A bocimamák mennyit termelnek egy nap?
Amint az írtam, öles léptekkel haladunk az éjszaka átalvás irányába, azért a szombati eredményt még nem reprodukálta, de igazán nem panaszkodhatok az egy éjjeli felkeléssel. Viszont érdekes, hogy csak háton alszik, hason 1 perc után ordítani kezd és kimerülésig nyomja, de sajnos a nyaka miatt is, meg egyébként is erőltetni kell a hason fekvést. Úgyhogy nem állunk jól, bár a gyógytornán eredményesek vagyunk
Bálint is befogadta a családba Gétrát. Merthogy így használja. Puszilgatja kérés nélkül, büszke rá és már felsorolja őt is, amikor listázza, hogy kiket szeret.
Amúgy jó dolog ez a lányos anyaság. Már most vannak különbségek, Gréta sokkal többet gügyög, csupa mosoly baba, bár ez nem nem-függő, viszont határozottan többet bújik. Megérkeztek amúgy a szempillái, csajosodik a pofija, és váratlanul észrevettük, hogy egyre jobban kezd rám hasonlítani. Ami külön bódogság nekem. Eddig nem hittem el, de most már van bizonyítékom is rá:

Gyerekszáj

Bálinttal mostanában sok foglalkoztató füzetet böngészünk, és ami korának való, meg is oldjuk. Ebben szerepelnek a kakukktojás játékok. Egy nap este meséli apjának, hogy mit csinált, és hozza büszkén az egyik ilyen füzetet, felcsapja az egyik kakukktojásos feladatnál és kérdezi Gábortól, hogy:
"Na apa, melyik a tojásdoboz?"... :)))))))))

Judit - Balázs esküvő

Egyik kedvenc főnököm, Veréb doktor idén pünkösdkor megnősült és hetedhét határra szóló lagzit csapott élete párjával. Mi a lightos verzióra jelentkeztünk be, értsd. csak szombat éjfélig váltottunk jegyet, mégiscsak 6 hetes volt még akkor Gréta, és Tatáról még haza is kellett érni. Miért Tata, amikor Judit debreceni, Balázs pedig szegedi? Azért mert Tatán volt egy olyan római katolikus templom, illetve pap, aki beengedett egy görög katolikus lányt és egy gyárilag római katolikus, egyébként buddhista elvek szerint élő fiút, hogy egy pesti vendég pap cenzúrázott görög katolikus misét celebráljon. Követhető voltam? Ezen az esküvőn egyébként majdnem az összes kopasz buddhista volt. :) Ha Gábor beváltja a fenyegetését, hogy egyszer lenyírja a maradék szőrt a fején tök kopaszra, akkor be tudom közéjük küldeni.

Ameddig mi ott voltunk, addig nagyon jól éreztük magunkat, bár kockára fagytunk a násznép nagy részével együtt (értem ezalatt a hölgyvendégeket), a zene különösen jó volt, még kicsit tudtunk is táncolni, a dekocárió és a catering meg csillagos ötös volt.
Az ifjú pár már a polgárin:
Engem a kozmetikusnak a délelőtt folyamán sikerült majdnem transzvesztitának sminkelnie, még szerencse, hogy kocsival mentem hozzá, de milyen hosszú volt az út a kocsiig... Otthon aztán sikerült valamennyire lágyítanom a dolgon.
Folytatás július 4-én, Linda kollegína esküvőjén Lilafüreden...

BREAKING NEWS

Nagy nap ez a mai. Időrendben az események.
1. Gréta ÁTALUDTA az éjszakát. Legalábbis nem kellett keltem hozzá etetni. Letettük fél 9-kor és ma reggel fél 7-kor kelt. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy küzdelmes, fél órás alvásocskákkal tarkított szombat délutánja volt, és nagyon kifáradhatott, de legalább tudjuk, hogy tud ilyet. Hip-hip-hurrá! Egyébként tette ezt napra pontosan 10 hetesen, csakúgy mint a bátyja. :) Nemcsak hogy szombat este kezdenek el a gyerekeink megszületni, de úgy látszik, hogy másban is vannak hasonlóságok.

2. Bálint ma életében először felkelt a délutáni alvásból azért, hogy elmenjen a mellékhelységbe és elvégezze a dolgát. Ágytisztasággal vannak ugyanis kihívásaink, alkalmanként balesetezünk egy kicsit, de egyre ritkábban. De mivel felkelteni ezért a legjobb álmából nem fogom, illetve többen azt mondták, hogy majd fel fog ő ébredni, ha megérik rá, hát vártunk. És sikerült, tényleg elintézte amit el kellett és visszafordult az ágyába és még aludt 2 órát.

Boldogok vagyunk és említettük, hogy imádjuk a gyerekeinket?

Cserébe két kép:
Gyerek 1.
Gyerek 2:

Okosodva legózunk, legózva okosodunk

Április végén, mikor Gréta még mindannyiunknak egy új élmény volt, bent jártam Bálint ovijában, ugyanis minden év végén készítenek az ovik egy felmérést az egyes gyerekekről, viszont mostanában ezt már elérhetővé teszik a szülők részére is. Mondjuk én év elejétől hiányoltam azt, hogy valamilyen értékelést kapjunk bizonyos időközönként, meg kérdezgettem is, ha volt alkalmam, hogy mi újság a gyerekkel, miben ügyeskedik és miben béna, meg úgy általában, akkor ugyan kaptam egy-két információt, de azokkal nagyjából tisztában is voltunk.

Úgyhogy információéhesen álltam az értékelés elébe, reméltem, hogy nem hallok megrázó dolgokat. No azt nem hallottam, tulajdonképpen még nem rontottuk el nagyon, ami talán már egy fél sikernek is elkönyvelhetünk, viszont hát nehezen lehet a lelkemet motiválni, amit azzal magyaráznak, hogy későn érő (tudtuk), a csoportban a legmagasabb, de kor szerint majdnem a legfiatalabb, bár ez nem jelent ebből a szempontból semmit, max. annyi, hogy nem tud túl sokáig egy dologra koncentrálni, mert hamar érdeklődősét veszti. (Láttuk az anyák napján.)
Így most koncentrációjavítandó legózni kezdtünk. Pontosabban csináltuk mi azt már korábban, de nem annyira komolyan. Most viszont egy pillanatra értelmet nyert mindent spájzoló attitűdünk és előbányásztuk a költözésnél amúgy is előtérbe került 26, azaz huszonhat éves rendőr legómat (édesapám grafomániájának értelmében '83 karácsonyára hozta nekem a Jézuska, szemtanúk szerint egy budapesti "dollárboltból került beszerzésre) és azzal bűvészkedünk. Nekem nagy boldogság volt annak idején, de ha valaki azt mondja, hogy majd 30 év múlva a gyerekemet is boldoggá fogja tenni... Apró dolgok ezek, de mégis...
Mondhatni állandó dekorációs elemévé vált a lakásnak, és nagyon szereti, pedig csak 8 éves kortól ajánlott ez a fajta. Meg is beszéltük, hogy szülinapjára kap valamilyen nagy legót, és határozottan azt látjuk, hogy fejlődik mind kézügyességben, mind odafigyelésben, s még a Gréta ténye által tépázott kis lelkén is nagyot segített, hogy ANYÁNAK a legója volt ez.
Csupafog építőmester:

Szülinapok

Ebben a nagy rohanásban méltatlanul elmaradtak a beírások olyan fontos eseményekről, mint barátaink gyerkőceinek szülinapja.

Zsófiéknál kezdődött a lakásuk apró darabjaira szedése kiskorúak által, náluk még márciusban, pocakostúl jártunk. Mi is Timiék költöztetése, illetve Bálint alvása után érkeztünk ide, de az ünnepelt is belehúzott aznap az alvásba, de azért volt néhány óra, amikor sűrűsödött az egy négyzetméterre jutó babák száma. Érkeztek az ajándékok, volt banános baba torta, amiért külön köszönet a Pap családnak, ettünk finomakat, alig győztük.

Az ünnepelt:
Gyűlés:Hanna szülinapján Timiék elővigyázatosabban jártak el, a kertbe helyezték a bulit, teret engedve ezzel a - megszámoltuk - 13 gyereknek, akik közül (most jövök rá) a legfiatalabb (4 hét) és a legidősebb (majdnem 4 év) is a mienk volt. Kb felnőtt is ennyi volt, így tudtuk azért kezelni a helyzetet, de azért eljött az a bizonyos pontja a bulinak, amikor egyszerre 6 gyerek üvöltött valami oknál fogva, de leginkább a fáradtságtól.
Timi megint kitett magával a hárompettyes kék katicabogárral, csak ámultunk megint. Most sikerült Erdei család fényképezőgépét nem belökni a kerti tóba, ez már külön öröm volt nekünk, de itt is nagyon jól éreztük magunkat.
Az ünnepelt, a remekmű és az alkotó:
Egy kupac gyerek:

Nincs orrmandula

Tehát ott tartottunk, hogy Érden volt jelenésünk a gégésznél, akinek csodával határos módon 2 nap múlvára (jún. 4.) volt egy üresedése bárányhimlőbe esett két hasonló korú paciense miatt, úgyhogy be tudott minket súvasztani a sűrű napirendjébe, különben ő is csak június végére vállalta volna. Úgyhogy irány a labor, na az nagy élmény volt, nem is mondtuk Bálintnak előre, mert tudtuk, hogy fél tőle, így viszont egy nagyon ügyes és kedves ápolónővel 2 perc alatt túlvoltunk rajta. Nem így az EKG-nál, ahol a "tündibündi" ügyeletes ápolónénike a kooperáció és segítőkészség szikráját sem tanusította, viszont mindent megtett, hogy Bálintot elijessze az egyébként nem annyira ijesztő EKG-géppel. Négyszer futottunk neki, a próbálkozások között megtekintve a sorban következőt, amíg végül sikerült a remegő gyereket megekgézni. Közben pedig még be is szólt, hogy bezzeg az ő unokáira csak ránéz és már tudják, hogy merre van az arra. Viszont biztos nem hozzá járnak ekg-ra... No mindegy, amikor ezen túlestünk már csak az aneszteziológusi tájékoztatóra kellett 4, azaz négy órát várni. Hát én a végére már az összes jóneveltségemet elhagytam a kórházban, kétszeresére nőtt a fejem a méregtől és a kimerültségtől, mert bár ugyan felkészültünk könyvvel és játékokkal, de azért brutál hosszú időt kellett várni, még úgy is, hogy az utolsó órára még Gábor is befutott egy kicsit felmentő seregnek. Bálint a végén be is aludt, még szerencse, hogy Grétát nem vittük, hanem anyu át tudott jönni hozzá. Más hogy oldja meg az ilyen helyzeteket?
Másnap aztán reggel mentünk, lelkünket megerősítve és felkészülve egy nehéz napra. Érkezéshez képest fél órára rá már megkapta a bódító-nyugtató-altató koktélját, és másodikként egy óra múlva már műtőben is volt. Fél óra volt ágytól-ágyig az egész, minden rendben volt a műtét alatt.
Utána aludt jó két órát, felébredt fájlalta ugyan a torkát, de evett még a jó kis kórházi ebédből, még sétáltunk is egy kicsit, aztán a műtéthez képest vagy 6 órával rá jött a fekete leves. Bevérzett ugyanis a sebe, az elején csak csöpp-csöpp, nem is nagyon aggódtam, letörölgettük, de aztán csak nem akart abbamaradni. A csúcspont az volt, amikor a nővérke behozta az infúziós állványt, no ott elgurult a pöttyös Bálintnál, úgy kellett kettőnknek lefogni, s közben még az orrából is ömlött a vér és üvöltött, mint akit nyúznak, pedig a kanül egész végig bent volt, csak egy zoknit húztak rá, úgyhogy nem is kellett vénát szúrni, mert azt már altatásban megszúrták. No akkor szerettek minket. A kegyelemdöfés az volt, hogy az véralvasztó infúzió után fellátogatott a gyomortartalma, ami nem volt sem szép, sem kellemes élmény. Ennyit arról, hogy azt szerettem volna igazából, hogy délután hazasettenkedünk, merthogy úgyis jól lesz...
Innentől kezdve már nem voltak akkora izgalmaink, hacsak az nem, hogy éjszakára Gábor ment be hozzá, mert azért a kisebbiket is etetni kellett valakinek néha anyatejjel is. A bentéjszakázást a magyar egészségügy elegáns módon úgy tudja megoldani, hogy ad egy hokkedlit, bóbiskoljál azon. Pedig az elején úgy indultunk, hogy kétágyas szoba, kisérőnek is egy normál ágy. Ehhez képest Gábor és a másik kisfiú (akivel egymás után műtötte őket ugyanaz a doktornő) apukája egy-egy, a folyosóról zsákmányolt fotelben húzták le az éjszakát... Éljen Európa!
Másnap hajnalban mentem értük, délelőtt még nem volt teljesen rendben Bálint, nagyon kókadt volt, és a cica is elvitte a nyelvét, de estére már megjavult, azóta is jól eszik, vidám és nem utolsó sorban decibelekkel halkabban alszik, megnyugtatva ezzel minket is, hogy nagyon tettünk vele rosszat.
Ma voltunk kontrollon, minden rendben, pedig a doktornő még szövettanra is elküldte a kivett orrmanduláját, mert olyan nagyok voltak a mirigyei, és onnan is visszajött az eredmény, hogy semmi gond.
Úgyhogy derűlátóan tekintünk egy egészséges szép nyár elé, és reméljük, hogy a másik mandulája bent marad.

Volt orrmandula

Réges régen húzódik ez az ügy, szerintem úgy kb. 2 éve, amikor először tűnt igazán gyanúsnak Bálint nyaki nyirokmirigye. Vérvizsgálatunk volt, ott minden rendben volt, a bölcsiként funkcionáló Pinokkióban gyakorlatilag semmi bajunk nem volt, de amióta megkezdte az "rendes ovit", mindig volt valami, ami ráugrott, így sokszor lebetegedett. Egyik náthából a másikba, ilyen-olyan 1-2 napig tartó hőemelkedések, aztán hirtelen gyógyulások, néhány óra alatt belobbanó fülfájások után kaptunk egy bianco beutalót a doktornéninktől, hogy akkor nézessük meg a fül-orr-gégészeten speci eszközökkel, hogy mi lehet. A biankó beutalót akkor gondoltuk beváltani, amikor a költözés után, az ideiglenes Bálinttal való egy szobában éjszakázás során többször vert ki bennünket a víz, hogy vajon most megfullad-e a gyerek, vagy sem.
Futottunk pár kört a magyar egészségügyben, megjártuk a SOTE Gégeklinikát a 4 hetes kisebbel együtt, aztán volt egy körünk a Bethesdában arcröngennel fűszerezve, ahol kaptunk egy időpontot június 30-ra és megerősítést arra, hogy ez az orrmandulát bizony ki kell venni, ha lehet minél előbb. Volt ez május elején. Azóta megint voltunk a Gégeklinikán, egy másik dokinál, aki viszont a közeli augusztus közepe-végére tudott volna időpontot adni.
Aztán Marica szupernagyi támadásba lendült. Nem tudom, hogy csinálja, de az ország bármely kórházáról, illetve azokban dolgozó dokikról séróból nyomja, hogy milyen doki, érdemes-e hozzá menni, vagy ha véletlenül nem tudja, akkor kb. 2 napos szintidővel mindent kiderít. Így sikerült is bejutást biztosítani egy gégész doktornőhöz, akihez be is jelentkeztünk a Pünkösd utáni kedden, és meglátogattuk a közeli Érden, hogy megtekintse a problémás testrészt. Folyt köv.

Még valami

Ma megműtötték Bálintot az orrmandulájával, hétfőn ezt még csak nem is sejtettük, nincs valami fényesen, bevérzett és rosszul viseli. Előtte a műtétre bocsátását intéztük.
Házvételben vagyunk, a bankot intézzük.
Ismét baja van a Hyundai autónknak és műszakiztatni is kellene. Keressük az új autóra a lehetőségeinket.
A mindennapi életünkkel is foglalkozni kellene, bevásárlás, háztartás és egyebek.
Van egy alig két hónapos gyerekünk is, akinek már autósülés alakú a popsija, annyit jön velünk ügyintézni.
Szeretnénk még valakinek valami ügyét átvállalni és elintézni, mert kevésnek érezzük a dolgunkat...
Tényleg nem a sajnáltatás kedvéért, de most lett sok.