Farsang a bölcsiben

Váratlanul ért bennünket a hír, hogy megülik a farsangot a Pinokkió bölcsiben, így nem is tudtunk készülni olyan nagyon, de a lányok ott olyan jó fejek, hogy adtak a Bálintnak jelmezt, így lett a mi kis fiúnkból Aladin, vagy a dzsinn, nem is tudom igazán, de nagyon boldog volt, amikor mentem érte. :-)

Gondolom a játék hevében félrecsúszott a turbán, ezért kicsit csálén áll így ebéd közben:

Bálint nap 2008

Nagyon sikerült eltalálnunk az idei ajándékokat, míg a karácsonyi halomból egy csomót még csak most kezd értékelni és felfedezni, ezekre a cuccokra mint a szeme fényére vigyáz csütörtök óta.

Kirakó:

Xilophone:

(Egyébként időközben rájöttem azzal a tengernyi sok agyammal, hogy én tulajdonképpen gyerekkoromban tudtam furulyán játszani, úgyhogy gyorsan elő is szedtem a szekrény mélyéből ezen hangszert. Gyermekem mint az istennőre, úgy nézett, csillogott a szeme, és látszott rajta, hogy kaptam plusz 100 pontot, hogy tudom azt, amit a zenebölcsiben Judit néni. Úgyhogy boldogság, azóta ő is próbálkozik.)

Évszakos böngésző könyv, ami talán a legnagyobb szerelem:

S a torta, amit rendeltem, de azt mondta a család, hogy ééérdekes választás volt, ők először másra gondoltak, mint a csiga...:

Népszavazás 2008

Éppen ma találtam kis postaládánkban a behívómat a népszavazásra, és el is öntötte gyorsan az agyamat a lila köd. Még mindig nem szeretek politizálni, mivel nem értek hozzá, hiszen ez akármennyire is visszás, de egy külön szakma, meg egyébként is, pontosan annyira vagyunk hülyék, amennyire hülyén vagyunk tartva. Sokkal nagyobb erők működtek, működnek és fognak annál, hogy majomkodjunk az igenekkel és a nemekkel.

Arról nem beszélve, hogy aki valaha bármit is tanulni akart, netán kicsit többet is mint az átlag, annak mindig is fizetnie kellett ilyen v. olyan formában. És bizony fizessen eztán is, hisz semmit nem adnak ingyen. Vagy tanuljon annyira jól, hogy ösztöndíjas legyen, vagy minél jobban, hogy minél több legyen az ösztöndíja. Mindenhol (értsd. mh, v. az ÉLET) azt értékelik, aki tesz azért, hogy több/okosabb/bátrabb/erősebb legyen...

Aztán, itt ez a fantasztikus vizitdíj. Vessetek meg, de én nem vagyok ettől kiakadva. Az is igaz, hogy nem járok minden héten dokihoz (kivéve, amikor igen, de ez egy másik fejezet), viszont 300 Forintot kibírok. Szerintem egyébként 10 emberből kb. 5 nem fizet teljesen jogosan, mert kismama, vagy idős, vagy olyan beteg vagy ilyen beteg. Arról nem beszélve, hogy ahova járok, látom a változást. S a gyarló ember olyan, hogy szívesebben ücsörög frissen burkolt, rendbe tett váróban, mint a redvás 30 éves csempék között.

Sorolhatnám még a népszavazáson majdan feltett kérdésekhez a kommentjeimet, de minek, megint elszáll pár milliárd, és kíváncsi vagyok, mekkora nagy eredménye lesz. Politikához nem értőként tudok mondani egy ültő helyemben néhány olyan helyet, ahova lehetett volna ezt a pénzt berakni...

Miért gondoljuk, hogy 40 év elcseszést 10 vagy akár 20 év alatt rendbe lehet hozni? És ugye az a 10 v. 20 év sem mindig a töretlen fejlődésről/fejlesztésről/korszerűsítésről szólt...

No mind1. Mivel Gábor nem itt szavaz, hacsak át nem kéri magát, vagy megyünk 9-én Zalába, én személy szerint valszeg tojok az egészre, hacsak nem valamelyik okos fel nem idegesít és elmegyek, hadd örüljenek.

Januári játszóterek

Az idő ugyan nem annyira indokolja, de mi megyünk, hisz egy gyerekkel menni kell, minden hétvégén valamilyen gyermek-sétáltató helyre, ahol Bálint kirohangálhatja magát és mi is kiszellőztethetjük a kiszellőztetnivalót a dolgos napok után.

Felfedeztük, hogy a Gellért hegyen van egy óriási csúszdapark van, hasonlóan a Hajógyári szigethez, így most ezeket látogatjuk.

Variációk egy témára:

S a Hajógyárin...

Van itt mááás is.

Kellemes hétvége fantasztikus vasárnap estével

Mivel már Karácsony óta nem voltunk, ezért felkerekedtünk ismét, és elmentünk Zalába meglepni a családot. Bálintot a kocsiban betanítottuk a MEGLEPETÉS szóra, és beküldtük a házba nélkülünk. :-) Jól kondícionáltuk, mert sikeresen végrehajtotta a hadműveletet. Volt is öröm, hegyekben! :-)

Szombaton aztán megünnepeltük Gábor apukájának a születése napját, sőt, még a dédszülőkét is, mert nekik is most volt/lesz, és 82 évesek ám, úgyhogy éljenek, éljenek, éljenek soká!

Volt még első igazi napszemüveg-vétel, mert Gábornak kétoldali komplexusa volt attól, hogy Bálint követeli a napszemüveget az első bágyadt napsütésnél is, és a sajátját kellett odaadnia :-), úgyhogy azóta Bálintnak a kocsihoz pavlovi reflex-szel kapcsolódik a napszemcsi.

Voltunk aztán bababútor elhozóban Kanizsán, és őrjöngtettük Bálintot a szabad levegőn a kertben. No és persze a menetrendszerinti autószerelés sem maradhatott ki a műsorrendből. Gábor ugyanis a minap nemes egyszerűséggel parkolásból nekihajtott egy tűzcsapnak, úgyhogy lassan nem is kell gondolkodni azon, hogy mikor adjuk el a kocsit, hanem addig törjük, amíg van mit rajta, és aztán kilóra eladjuk a MÉH-ben... no mindegy.

Ami viszont nagyon jó volt, hogy vasárnap estére volt jegyünk a már említett koncertre. Nagyon-nagyon-nagyon jó volt, sajnáltam volna, ha nem megyünk el. Bár a Szigeten már két éve volt szerencsénk hozzájuk, de azért a Bartók Béla Hangversenyterem kicsit más milliő. Viszont ezek a népek nagyon virtuózan játszanak azokon a hangszereken. Ahogy mondják "szétverték a házat", és velük együtt a közönség is.

Néhány bizonyíték, hogy Bálint nem viccel ezzel a napszemüveg témával: (bár ez még nem az új cucc, csak a Gáboré, de gyakorolni ezzel is megtette)

Karinthy

Január havi Dumaszínházunk - ami ismét naon jó volt - mellé, befigyelt egy váratlan lehetőség, ugyanis színházjegy után kutatva egy ismerős lány tudott még 2 jegyet adni Karinthy Ferenc: Leánykereskedő darabjára, meglepő módon a Karinthyba.
Jól el is mentünk, és nem tudom ki volt már ott korábban, de meglepett bennünket ezen színház aprósága, egyben meghittsége, bár ha tekintetbe vesszük azt, hogy egy lakóház kvázi aljába van építve, tulajdonképpen a lehetőségekhez képest nagy.

A darab mindenesetre nagyon jó volt, vígjáték Dunai Tamás főszereplésével, és még egy csomó olyan, főleg szinkronizálásból ismert színésszel, mint Sörös Sándor, Szersény Gyula, hogy csak az S betűvel kezdődőeket említsük... :-) S Voith Ági sem volt figyelmen kívül hagyható epizódja az estének.

Miután ez volt az első este életünkben, hogy Bálinthoz nem átjöttek a nagyiék, hanem őt bandáztuk át, ezért cincogtunk egy kicsit, Gábor elcsábított egy füstös kis helyre, és úgy csináltunk, mintha 22 évesek lennénk, akik most ismerkednek, de mivel már kiöregedtünk ebből az ökörségből, szépen hazatértünk és élveztük a monogámia áldásos nyugalmát.

Viszont a színházban ott volt Karithy Márton, lévén igazgató és majd minden darabnak rendezője v. műv. igazgatója. Ezt a darabot, amit láttunk például az apja írta. Érdekes lehetett az apját rendezni...

Hétvégén megyünk Boban i Marko Markovic Orkestar Kalasnyikov koncertre a MŰPA-ba, Gábor külön kérésére, úgyhogy repül a kultúrális életünk, ki tudja hol áll meg... :-)

APEH és OEP

Akárki akármit mond, én hiszek annak lehetőségében, hogy ha egy hivatallal elintéztetnivalód van, és bírod a szükséges dokumentumoknak a beszerzését, akkor mindent meg lehet oldani normálisan, bár ugye láttunk már erre ellenpéldát.

Ha - nagy-nagy örömödre - másfél céget vagy szerencsés birtokolni, akkor óhatatlan, hogy bizonyos fokú kommunikációba ne keveredjél az APEH becses intézményével. Viszont kellemes élmény ért velük kapcsolatban, mindenféle várakozásom és a riogatások ellenére. Felhívtam a központot, ahova tartozunk, eligazítottak, felvilágosítottak, segítettek, kooperatívak és normálisak voltak, sőt, még néhány jótanáccsal is elláttak. Hihetetlen volt. Mikor befejeztem a beszélgetéseket (mert már többször is megtörtént ez), akkor mindig néztem a telefont a kezembe, hogy miért nem megy ez máshol is így...??? Tényleg csak ámultam.

A másik. A minap kezembe kaptam egy leletemet, amit nemrég csináltak, és ott fityegett rajta a "nem biztosított beteg" tacepao. Mi van? Miért? Minden rendben a jogviszonyommal, minden be van fizetve, és egyáltalán... Nyomoztam egy kicsit, na azért annyira nem, de kezemben egy telefonszámmal és kellően felpaprikázva felhívtam az OEP megfelelő kirendeltségét, hogy legyenek már kedvesek felhomályosítani, mégis "ez így hogy". Kedves női hang, adatok bediktálva, néhány kérdés, konzultáció a kolléganővel, sutyorgás, és mit hallok? " Most kitisztítottuk a rendszerét/anyagát, most már mindenhol, értsd. patika, orvos, az fog megjelenni, hogy minden rendben. Ó nagyszerű, ez ennyi? Igen, most már jót lát a rendszer. Mintha Európában lennénk. Úgyhogy idegességemet végül máshol vezettem le, mert ez is minden ordibálás nélkül megoldódott. Úgyhogy van remény.

Bálint önállósodik

Gyakorlatilag azóta, hogy levettük rácsot (immáron talán fél éve...) várjuk, hogy mikor veszi észre magá gyermekünk, hogy most már nem kellünk mi az ágyból való kikeléshez. Magától nem akart rájönni, így egy kis rásegítéssel (kiabáltunk neki a hálóból, hogy jöjjön ide...), de elértük, hogy megtegye az első lépéseket. Mondjuk lépéseknek a legnagyobb jóindulattal lehetett csak annak nevezni, mert pechére pont az alján lábának lyukakat nem bíró hálózsákban kértük a fenti mutatványt tőle, így egy rozmár szárazföldi kecsességével sikerült nálunk kikötnie, de megvan.

Ennek folyományaként a következő éjszakák azzal teltek, hogy a lekülönbözőbb időpontokban jelent meg nálunk, tetézve a dolgot egy nem is tudom mivel, de 3 napig lázas volt, és egyéb más tünet semmi. Úgyhogy élt is rendesen frissen szerzett tudományával, amikor csak lehetett, így kb. a 10 megjelenésénél kis babusgatás után szépen visszasétáltunk a saját ágyához, és mindenki a saját helyén tért nyugovóra.

Azóta helyes, mert reggelenként jön, és odabújik közénk, mi több egyik reggel arra ébredtem, hogy a szememtől kb. 2 centire a tágra nyílt szeme, és sugdossa, hogy "Anya, kejjé fö..." :-)

A másik meglepetésem az volt, hogy egyik nap - kivételesen - korábban ébredtem fel mint ő, belestem hozzá, békésen alszik, hangtalanul vissza az ágyba, éppen bekucorodtam (kb. fél perc sem telt el a bekukkantás után), amikor odanézek a hálóajtóba, és néma csenben ott áll. A frászt hozta rám, olyan hangtalanul jött utánam, és az ajtóban elvigyorodja magát. Hogy mikor ébredhetett fel?...