Bálint buli

Még soha nem szerveztünk ilyet, így szűz kézzel vágtunk neki Bálint születésnapi zsúrjának az előkészületibe. Azt tudtuk, hogy valahol a zöldben szeretnénk, nem a 4 fal között, és még azt is tudtuk, hogy a baráti körünk közel hasonló korú gyermekekkel rendelkező tagjait hívnánk össze, hadd szokják egymást a manók, és mi is kiélhetjük magunkat szülői mivoltunkban.

A választás egy horpácsi (Soha De Soha nem hallottunk erről a helyről) vendégházra esett - Aranyalma Vendégház, ld. http://www.aranyalmavendeghaz.hu/, melynek nem-frekventáltsága az egyik titkos fegyvere, nem beszélve arról, hogy a kecsegtető honlapképek és egy előzetes megtekintés után úgy ítéltük meg, hogy kivesszük. Hát minden véletlen cselekedetünk süljön el legalább ilyen jól, mert egy nagyon tutkó kis házat sikerült találni egyéb más célra is, de a mi bulink szempontjából pedig főleg. Hatalmas zöld, lanka, ott termő és leszedhető málna, szeder, szuper kerti sütő és a szállás pedig minden földi jóval felszerelt! Még ló-parkoló is volt, de ilyen állatot nem tudtunk szerezni.

Korai érkezésünk után Timi barátnőim segítettek, a Gáborok (nem volt ám minden névből kettő...) pedig sátrat építettek, tüzet és parazsat csiholtak, csakúgy mint egy niveau-díjas ősközösségben. Aztán egy idő múlva jött az egyik helyi erő és a gyerkőcök egy részét felnyalábolva elmentek lovat-kecskét-csacsit és egyéb háztáji állatokat nézni-simogatni, úgyhogy megvolt a kaland.

Később megérkeztek a többiek is, így szám szerint 11 felnőtt és 6 kicsi (2 évestől 2 és fél hónaposig) gyűlt össze. Név szerint (vezetéknevek ABC sorrendje alapján... :-) ):

Czeróczkyék - Timi és Balázs

Erdeiék - Timi, Hanna és Gábor

Kovácsék - Mesi, Toncsi és Jani

Szilágyiék - Erika, Dávid-Nándi és Karesz

és természetesen a mamiék és mi.

Akit Gábornak hívtak, az húst sütött rendületlenül, mi a előkészítettünk és jóízűen elfogyasztottuk a lakomát, közben a gyerkek jöttek-mentek, aludtak, játszottak, de szerencsére az ünnepelt felkelt akkorra, amikorra köszöntöttük őt. Összegyűltünk, úgy csináltunk, mintha Halász Jutkák lennénk és megbontottuk a vonatos tortát. Mint megtudtam Thomas a vonatot sikerült megvásárolnom torta alakban, mondjuk nekem egy MÁV mozdony is jó lett volna, de olyat nem gyártanak. De a vonat mostanában nagy szerelem!

Aztán utána ettünk még anyukám díjnyertes sütijeiből, leginkább a méteres kalácsból. Hülyén hangzik a házigazda(asszony) szájából, de szerintünk jól sikerült a dolog, úgy allgemeine, mi bizonyosan jól éreztük magunkat.

Mivel távol az otthonunktól még sosem láttunk ennyi embert vendégül (nem vendéglős helyen), ezért azt is le kell szögeznem, hogy rengeteg étel maradt meg, túlkészültem egy kicsit, de hát inkább több legyen... Nem? Úgyhogy az Erdei család aprajával és nagyjával még egy éjszakát is ráhúztunk a bulira, másnap megtekintettük Horpács gyakorlatilag összes nevezetességét, és még sétáltunk is egy óriásit.

Gyűlik a nép:

Balázs jól felkészül: Toncsit még győzködni kell: A lányok a biztonság kedvéért fociznak egyet:... :-) Az ünnepelt... és a torta romjai... :-)Jaj, míg el nem felejtem, a lezáró medencebuli...:
.... és a kedves és figyelmes ajándékok:

Mindenkinek köszönjük ezúton is a részvételt, a sok segítséget és a köszöntést! See you there next year!

Miről is kellett volna hallanunk Horpáccsal kapcsolatban? Itt élte Mikszáth Kálmán utolsó éveit a fia által tervezett házban, és ennek emléket is állított a falu.

"Mikszáth bácsi, odaadod picit a szivarod?"