Megvolt, az, amit szerettem volna már kipróbálni, amitől féltem, amire kiváncsi voltam és amiről papírom lesz. Tegnap életemben először órát tartottam a főiskolán, és úgy néz ki, hogy még tanítottam is valamit. Sokan voltunk ugyan a katedrán, ott volt velem a majré, a frász, no és a természetes lámpaláz, de azért elfértünk.
Tegnap egy tipikus frontális órát tartotam a gyermekvédelem hatósági intézkedéseiről (ugye milyen izgin hangzik?), ma pedig egy gyakjegyes órát a kompetenciafejlesztésről , csoportmunkával és ilyenekkel. A hétfői órán elkövettem azt a hibát, hogy egy ppt-s prezentációt csináltam és amikor előrevetítettem, hogy szép nagy anyag lesz, akkor lecsaptak rám. "Fel lehet-e tenni az anyagot a valami központi cuccra, ahonnan leveszik, mert akkor nem körmölnének most, hanem figyelnének inkább..." Ezt mi anno úgy csináltuk, hogy az óra végén kérdeztük meg a tanárt, legalább végighallgattuk, de hát az már néhány éve volt... Így hát én rávágtam, hogy tulajdonképpen miért ne, ez a lépés a tanárnő szerint bátorság volt, mert így simán káoszba is fordulhatott volna az óra, hiszen az anyag úgyis meglesz, miért figyeljünk? Végül is nem így lett, csöndben figyeltek, de a csönd azért a rendhagyó szituációnak is szólt. Amikor ugyanezt a csoportot óralátogattam, akkor azért ment a duma...
Ma már sokkal oldottabb volt a hangulat, és nem használtam projektort, tanulva a tegnapból. A tanárnő, akinél végzem a gyakorlatot igazán jó fej, teljesen szabad kezet ad, tanácsokkal is ellát, úgyhogy lassan kezdem sajnálni, hogy csak 10 órát kell adni.
2 megjegyzés:
Gratulálok! Azért vannak a pedagógus szakmának is szép(?) oldalai.
Amikor az ún. "aha" élményt is megtapasztalod a tanítványok szemében, az lesz az igazi!
Csak így tovább!
CSak nem Edina néni? :-)
Sajna a főiskolások mérsékelten részesítik "aha" élményben az előadót, de azért vol jó pár pillanatunk. :-)
Megjegyzés küldése