Múlt héten megbetegedőset játszottunk otthon.
Folytatván a Bálint műtétjével megkezdett sort, én is egy apróbb korrigációs műtéttel terheltem meg a magyar egészségügy kasszáját, nevezetesen: abból a testrészemből, amit jó esetben ülésre használnak az emberek, egy kisebb ateromát operáltak ki helyi érzéstelenítéssel. A dolog csak latinul hangzik izgalmasan, magyarul tüszőcisztát jelent, baromira fáj, viszont nagy örömömre mikor hozzáláttak (mert azért akkor még nem tudták, hogy mi is az...), mindjárt az elején közölték, hogy "ó, ez biztos ateroma, úgyhogy nem küldjük a szövettanra". Miután addig az utóbbi lehetőség fel sem merült, ezért engem egy adag görcsöléstől megmentettek, de ahogy a varratokat elnézem, egy maradandó nyomot hagyott rajtam a dolog. Viszont megmaradok.
Mindez múlt hét pénteken a MÁV Kórházban történt, estére pedig, amikor a dolgos hét utáni jól megérdemelt pihenés jönne, hívott Gábor, hogy jön haza és baromira kificamította a bokáját. Mire hazaért az szépen fel is dagadt, én patikába el, és este 10-re már csak röhögni tudtunk magunkon, amikor egyikünk ebben a fotelben, másikunk a abban nyögött hangosan.
Mindehhez Bálint és én is egy kicsit megnáthásodtunk. Amúgy minden ok.
A héten, amint írtam őszölünk egy kicsit a komári maminál, de ez csak a gyerekekre és a nőkre vonatkozik, mert Gábor - dacolva minden fájdalmával - már üti a vasat otthon, úgyhogy olyanok vagyunk lassan, mint egy hősköltemény.
Folytatván a Bálint műtétjével megkezdett sort, én is egy apróbb korrigációs műtéttel terheltem meg a magyar egészségügy kasszáját, nevezetesen: abból a testrészemből, amit jó esetben ülésre használnak az emberek, egy kisebb ateromát operáltak ki helyi érzéstelenítéssel. A dolog csak latinul hangzik izgalmasan, magyarul tüszőcisztát jelent, baromira fáj, viszont nagy örömömre mikor hozzáláttak (mert azért akkor még nem tudták, hogy mi is az...), mindjárt az elején közölték, hogy "ó, ez biztos ateroma, úgyhogy nem küldjük a szövettanra". Miután addig az utóbbi lehetőség fel sem merült, ezért engem egy adag görcsöléstől megmentettek, de ahogy a varratokat elnézem, egy maradandó nyomot hagyott rajtam a dolog. Viszont megmaradok.
Mindez múlt hét pénteken a MÁV Kórházban történt, estére pedig, amikor a dolgos hét utáni jól megérdemelt pihenés jönne, hívott Gábor, hogy jön haza és baromira kificamította a bokáját. Mire hazaért az szépen fel is dagadt, én patikába el, és este 10-re már csak röhögni tudtunk magunkon, amikor egyikünk ebben a fotelben, másikunk a abban nyögött hangosan.
Mindehhez Bálint és én is egy kicsit megnáthásodtunk. Amúgy minden ok.
A héten, amint írtam őszölünk egy kicsit a komári maminál, de ez csak a gyerekekre és a nőkre vonatkozik, mert Gábor - dacolva minden fájdalmával - már üti a vasat otthon, úgyhogy olyanok vagyunk lassan, mint egy hősköltemény.
3 megjegyzés:
Jobbulást nektek és vigyázzatok magatokra!
Óóóóóóóóó Vik! Végre hallani felőled!!!
Már azt hittük elvesztél valahol a rendszerben. :-)
Mikor látunk kies honunkban ismét?
Már találkákat sem rendezünk távollétedben. :-(
halihó, péntektől otthon vagyok egy hétig!
Megjegyzés küldése