Amint említettem a múlt hetünk szerdától Komárban telt, és nagyon mozgalmas-munkás volt. Párhuzamosan haladt az autó vizsgára felkészítése és a konyha renoválása. Történt ugyanis, hogy az objektumba új konyhabútor került, amit mi vittünk le lapokban kocsival és Gáborom nagy-nagy örömére ő szerelhette össze. Mert "fával dolgozni nagyon jó és alkotni valami látványosat meg még inkább". A dolog egy kicsit nagy falatnak bizonyult, meg aztán mégsem asztalos, de apai-családi és szomszédi segítséggel végül is gyönyörűséges lett. Amellett még festés és aljaz-burkolás is történt, úgyhogy a konyha 80%-ban új külsőt kapott.
Mi Bálinttal jöttünk-mentünk, látogattunk, napoztunk és segédkeztünk. Az aktív tevékenységtől és a jó levegőtől ő is napi alvás-rekordokat döntögetett, no persze hajnali 6-kor úgy keltett bennünket, mint egy jó vekker.
Meglátogattunk Jázi unokatesót is, aki már nagyon várt bennünket, meglestük a három hónapos Barnát is, és elcsattant Bálint első csókja Jázi ajkán. Korán kezdik a mai gyerekek... Nagyon rászokott mostanában a pusziosztásra :-).
A nagy meleg azért vidéken mégiscsak kellemesebb, mint a panelben, s még egy kis szint is szedtünk össze.
Most próbálunk a régi kerékvágásba visszalendülni, meg várjuk apát haza, mert állítólag holnapra kész van a kocsi, úgyhogy ő is csatlakozik hozzánk ismét. Képek nem a mi gépünkkel készültek, így azok megint csak később.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése