Az élet Rákospalotán 2.

(előzményeket ld. 2006. augusztusi bejegyzésünkben...)

No, a mai reggelünk kicsit korán - 5 órakor - indult, ugyanis csöngött a vonalas telefon, ébredek, rohanok, X.Y. az újpalotai rendőrkapitányságról (Jesszus, valóra vált az egyik rémálmom, hogy hív minket a rendőrség egy hajnali órán), hogy miénk-e az ilyen és ilyen rendszámú autó. Igen. Akkor fáradjunk oda, mert feltörték. Keltem Gábort, rohan le, és igen, fel van törve. Még jó, hogy a telefonját kivételesen nem hagyta benne...

A ház mellett van egy újságos, az újságos nénivel jóban is vagyunk (itt lakik a házban ő is), és amikor ő hajnalban kinézett az ablakán, mert várta a friss mai újságot, látja az ablakából, hogy ülnek a kocsiban. Ez nem lett volna még baj, de amikor lement az újságkihordó kocsi elé, akkor látta azt is, hogy nem mi ülünk benne. Cselesen - és megjegyzem bátran - feltünés nélkül leadta a drótot a sofőrnek, mintha mi sem történt volna, aki elautókázott, de felhívta a zsarukat. Mindezalatt embereink tovább matatnak, és indítóznak a kocsiban. Zsaruk néhány perc múlva - állítólag - szirénázva meg is jönnek, de a tettenérés előtt fél perccel le is léptek mókuskáink. Valszeg hallották a szirénákat. Lehet, hogy én nem kapcsoltam volna be...

Ekkor találnak meg bennünket az örsről, és indul a jegyzőkönyvezés, stb. Amikor megjelenik a korábbi újságkihordó fiú, és szól a rendőröknek, hogy jöjjenek már, ott sétál a két emberke, el kellene kapni őket. Zsaruk kocsiba be, de nem jön össze nekik, felszívódnak.

Eredmény: Jobboldali ajtózár game over, műszerfal szétb....va (én még meg sem mertem nézni), kábelek lónak, letörve az indítózár, eltört a kormányzár (már ami a műszerfalon belül van), a helyszinelők mindent összegrafitporoztak és még csak nem is vettek újlenyomatot, de a grafitport gondosan lefényképezték, ja, és nem indul a kocsi. A négy napos hétvége kezdetén mindez, amikor szerelőre esélyünk sincs.

Pozitívum: A kocsi megvan. Legalább. Kijelethetjük, hogy nem vittek el semmit, és az még nekünk is talány, hogy miért nem tudták elvinni, pedig egy ideig próbálkoztak. Tipp, hogy van egy olyan immobilizer-e a kocsinak (amiről nem is tudtunk), ami a műszerfalon túl volt cselesen eldugva, és apósom szerint azért nem tudták elvinni, mert ez blokkolta az üzemanyag adagolót kulcs hiányában, és így hiába indítóztak, nem tudták beizzítani. Mint ahogy most mi sem. Szerencsére a CASCO állja az egészet, még ha szívózik is a biztosító (és miért ne tenné), a helyszinelő viszont Gábortól kérdezte, hogy szerinte mekkora lehet a kár... Passz. Majd kiderül, hogy a leírt kárösszeg ténlyeg fedi-e a valóságot.

Mindez úgy, hogy hátul a gyerekülés. Nem mintha autóbb lenne egy olyan kocsi, amiben gyerekülés van, de egyvalamit biztosan indikál. Milyen ember az ilyen? Biztosan nap mint nap történik máshol és másokkal is ilyen - sajnos, de főleg a történet első negyed óráját nem kívánnám az ellenségemnek sem. Másrészről meg véget érhetett volna ez a story rosszabbul is, de végeredményben a kocsi "csak" egy használati tárgy, ennél nagyobb bajunk soha ne legyen. De azért bele tudnék én is mászni ennek a két f...nak a kocsijába és nem tétlenkednék. Viszont az újságárús néninek jövünk egy körrel. :-)

Mamik hete

Múlt héten nagy volt nálunk a forgalom. Hétfőn-kedden anyukám teljesített szolgálatot Bálint mellett, némi Gábor jelenléttel, szerdán én is töltöttem egy kis időt gyermekemmel, csak hogy el ne felejtsen, aztán este megérkezett Gábor anyukája és onnantól ő vette át a stafétát. Csütörtökön ugyanis megint mentem Egerbe. De péntektől aztán már én is voltam.

A keddi órám reggel 8-kor kezdődött, így az 5 órás vonat szolgáltatásait voltam kénytelen igénybe venni. Nem mondom, megveregettem a vállam, hogy hajnali 3.40-kor ki tudtam magam vakarni az ágyból, úgy, hogy éjfélig azért fent prüntyögtem. Olyannyira, hogy amikor du. 3-kor hazaértem, úgy túl voltam pörögve, hogy csaptam egy nagytakarítást a teraszon, mindent letakarítottam, áttöröltem és vigyázba állítottam a virágos ládákat és kaspókat, hogy később beleköltözhessenenk a gyönyörűségek. Ez pénteken Gábor anyukája által meg is történt.

Vasárnap aztán jött Andi-Lackó, beszereztük az Andrea-névnapi ajándékot, és Bálintoztak ők is egy kicsit.

Egyébként ahhoz képest, hogy szinte minden nap más volt Bálinttal, egész jól vette az akadályokat, csak az én lelkem háborog, mert hiányzik, hogy ilyen sokat távol vagyok, de ha itt vagyok, akkor is mindig pörgök valamerre, intézem a dolgom. De ennek is vége lesz.

Illetve már vége is van egy részének, ugyanis tegnap este leadtam a zárótanításomat, jegyzőkönyvbe vették és sikerrel abszolváltam. Azon az órán már nem is izgultam, sőt a hétfő délelőtti óráján nem is volt bent a gyakorlatvezetőm, úgyhogy egyedül garázdálkodhattam. :-)

Sűrű volt, jó volt, még emésztem az élményt, bár sokat nem merenghetek, mert elvileg a hét végéig le kellene adnom a tanári szakdogát, de hát azzal (is) csúszni fogok.

Taní-tani

Megvolt, az, amit szerettem volna már kipróbálni, amitől féltem, amire kiváncsi voltam és amiről papírom lesz. Tegnap életemben először órát tartottam a főiskolán, és úgy néz ki, hogy még tanítottam is valamit. Sokan voltunk ugyan a katedrán, ott volt velem a majré, a frász, no és a természetes lámpaláz, de azért elfértünk.

Tegnap egy tipikus frontális órát tartotam a gyermekvédelem hatósági intézkedéseiről (ugye milyen izgin hangzik?), ma pedig egy gyakjegyes órát a kompetenciafejlesztésről , csoportmunkával és ilyenekkel. A hétfői órán elkövettem azt a hibát, hogy egy ppt-s prezentációt csináltam és amikor előrevetítettem, hogy szép nagy anyag lesz, akkor lecsaptak rám. "Fel lehet-e tenni az anyagot a valami központi cuccra, ahonnan leveszik, mert akkor nem körmölnének most, hanem figyelnének inkább..." Ezt mi anno úgy csináltuk, hogy az óra végén kérdeztük meg a tanárt, legalább végighallgattuk, de hát az már néhány éve volt... Így hát én rávágtam, hogy tulajdonképpen miért ne, ez a lépés a tanárnő szerint bátorság volt, mert így simán káoszba is fordulhatott volna az óra, hiszen az anyag úgyis meglesz, miért figyeljünk? Végül is nem így lett, csöndben figyeltek, de a csönd azért a rendhagyó szituációnak is szólt. Amikor ugyanezt a csoportot óralátogattam, akkor azért ment a duma...

Ma már sokkal oldottabb volt a hangulat, és nem használtam projektort, tanulva a tegnapból. A tanárnő, akinél végzem a gyakorlatot igazán jó fej, teljesen szabad kezet ad, tanácsokkal is ellát, úgyhogy lassan kezdem sajnálni, hogy csak 10 órát kell adni.

Bemutatkozás az Állatkertben

A szombati napunk nagyon produktívan telt. Rögtön 9 órakor ott toporogtam a Copy Generaly József körúti boltjában, és beadtam köttetésre a kicsi művemet. Elkisértek a fiúk is, és hazafelé bekanyarodtunk a Ligetbe, hogy jegyet váltsunk az Állatkertbe. Ennek a momentumnak később lesz még jelentősége.

Aztán Bálint durmolt egy jót, hihetetlen, de még mindig minden másnap igényli a napi két alvást, és utána átmentünk a szülőkhöz, mivel Tibor nap volt. Fini ebéd, ajándék, koccintás és irány ismét a Liget, ahova addigra már simán kitehették volna a "megtelt" táblát. Nem is értem, hogy az én tömegiszonyommal együtt, hogy vállaltam ezt be, de végül is túléltem. Még jó, hogy nem akartunk ott parkolni, mert az halál lett volna.

Na szóval Állatkert, ahol a kasszánál kilóméteres sor, úgyhogy a jegy birtokában 1 perces bejutás után bezsebeltem a családi elismeréseket.

Ugyan bent sem voltak kevesebben, de igazából el voltunk foglalva azzal, hogy Bálintot az állatokon kívül gyakorlatilag minden érdekelte, különösen a korlátok és kerítése drótjai és zsinórjai, és azok tartóoszlopai, így ezzel az erővel kimehettünk volna egy MÉH telepre is... :-)

Egy idő után felhagytunk a "Nézd Bálint, elefánt!" vagy "Nézd, ott vannak a majmok!" figyelemfelhívásokkal, és a magunk szórakoztatására sétáltunk tovább. Csomó mindent átépítettek és építenek most is, így egy rakás állat kimaradt, de hogy hova dugják ezidő alatt a grizliket..., viszont az látszik, hogy egyre inkább arra törekednek, hogy a tigris ne egy 4X4-es ketrecben körözzön, hanem valamelyest kellemesebb legyen a ketrec. Így gyakorlatilag kutatni kell az állatok után, hogy vajon melyik bokor mögött pihen, vagy hol rejtőzködik éppen. De így még kalandosabb.

Egyszóval kellemes kis séta volt.

Bálint érdelődik...

A zsiráf sem elég izgi:

Pihi:
A sok csücsülés után rohangászás a "Noé bárkájában":
No azért a gorilla érdekes volt:

Tadaaaaaaaaaam!

Miközben ezeket a sorokat írom halkan zümmög a nyomtató itt az asztalon, és bár ez sok mindent jelenthet, de jelen esetben azt, hogy KÉSZ VAGYOK A SZAKDOLGOZATOMMAL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jaj, el nem tudom mondani milyen jó érzés. Most csak ennyi, mert még ízlelgetem az érzést, hogy nem lebeg felettem ez a feladatmint Démoklész kardja!

Ünnep 2.

Azt mondta a család, hogy nem vagyok normális mert ilyen képet teszek fel Húsvétra, de majd most pótolom egy-két "hagyományosabbal".

Naaaaaagyon jó volt kikapcsolódni ez alatt a három nap alatt. Kezdtük szombaton Félegyházán keresztanyukáméknál, csupa finomat csinált megint Klári (báránypörkölt, sült almás pulyka, és hasonló érdekességek) meg volt sült fagyi (az milyen jó), majd ha valakit vendégül látunk, mi is villantunk vele, mert igazán hálás desszert. S kaptunk meghívást Klári nagy kerek-szülinapi bulijába júniusban. Meséltem már a nagy fájdalmamat, hogy Klárikáék esküvője a szerencsétlen véletlen műve által ugyanazon a napon lesz, mint az Andiék esküvője? Úgyhogy a család megosztja erőit, anyuék Kláriékhoz mennek, mi meg Andiékhoz. De mindenki sajnálja, hogy ez így alakult, nekem meg különösen fáj a szívem. Milyen kár tényleg, hogy az ember néha nem tud két helyen is ott lenni, biztos nagy buli lesz mindkét helyen.

A Húsvétolás vasánap korán Komárban folytatódott, ahol már aznap megvolt a meglepi, de mekkora ám! A Nyuszi illetékes helytartója személyesen hozta az ajándékokat, és úgy döntött, hogy a nagy örömre való tekintettel, marad is. Bálint hirtelen nem is tudta mihez kapjon, az ajándékokhoz, a nyuszihoz, vagy a csokihoz. Azt hiszem a nyuszinak legjobban én örültem, igazi fehér, hatalmas fülekkel és pici piros szemmel. Könyörögtem Apának, hogy légyszi, hozzuk már haza, Andiék úgyis jönnek két hét múlva, addig kinyuszizzuk magunkat, és addig kárt sem tudunk - talán - benne tenni, de Szigor Apu nem engedte. Úgyhogy be kell érni annyival hogy mikor megyünk, mindig megnézzük a leleményes módon Nyuszinak elnevezett házi kedvencet, és a nagypapa drága elvállalta, hogy felneveli.

Ünnep

MINDEN KEDVES CSALÁDTAGNAK, BARÁTNAK ÉS ISMERŐSNEK NAGYON BOLDOG HÚSVÉTOT KÍVÁNUNK! PIHENJETEK ÉS ÉLVEZZÉTEK A JÓ IDŐT!

PUSZI: B&G&B

Júniusra várva

Most, hogy a szakdogám finisel, Húsvét után megkezdem oktatói tevékenységeimet Egerben, és az egész életünk a probléma köré szerveződik, vágyakozva gondolok júniusra, amikor elvileg megpróbáltatásaim véget érnek. Bálint egyértelműen apás lett, ez nem tesz jót a lelkemnek, egyébként is vágyok arra, hogy egy kicsit más irodalmat is olvassak, vagy csak úgy nézzek ki a fejemből. De nem sírok, én akartam így. Azért jó lesz Húsvétkor egy kicsit családozni, és kikapcsolni magam a rendszerből. Egyébként pont Nagypénteken zárul egy 10 napos léböjt kúrám, amit a tavasz tiszteletére iktattam be, kevésbé vallási mint inkább szervezet-tisztítási szándékkal. Így a végéhez közeledve egyre alacsonyabb szinten van az ingerküszöböm, élvezi a család, nagyon...

Bálinttal elkezdtünk ismét játszóházba és daloló órára járni, nagyon élvezi még mindig, aktuális sláger a motor. De minden gyereknél ám, úgyhogy egymás kezéből kapkodják ki, sőt az itthoni motorunkkal is kimerészkedtünk. A játékok között is csináltunk egy kis gyomolást, mert volt olyan, amivel már gyakorlatilag fél éve nem játszott, és a huzogató játékok új értelmet nyertek, mert végre úgy használja őket ahogy szokás, de eddig erre nem volt hajlandó. Kirakós játékokban és labdában is egyre jobbak vagyunk. Egy adag babajáték Olasz Timiéknél landolt, nagyon hálásak is vagyunk érte, és a régi nagy babakocsit is összecsomagoltuk, és egy tuti kis új összecsukhatóval hasítunk, bár már egyre többet megyünk anélkül le. Amúgy játszótér függő lett Bálint, ha autóval elmegyünk egy játszó mellett, és így nem megyünk be, olyan hisztit vág le, hogy rossz hallgatni, űgyhogy kocsival már kerülőúton közlekedünk néha, kikerülve a játszókat. :-)

Néhány kép...

Amikor a fiúk egy tálból kukoricáznak:

A mi kis Húsvéti díszünk:

Duzzogás a homokozóban: