HTT - avagy Harmincan Túliak Társasága - avagy XXX XY

Most már mindketten betöltöttük a 30-at Gáborral. Pénteken mellém öregedett egy évet :-)

Ezt meg is ünnepeltük méltó módon. Pénteken megérkeztek - külön irányból ugyan - Zalából a nagyszülők, és szombaton volt torta meg közös nagy meglepi ajándék és Gábor kedvenc paella-ját készítettem.

Amúgy ez a hosszú hétvége a családozás jegyében telt, mert Gábor szülei maradtak hétfő estig, úgyhogy csomó mindent csináltunk, lezsíroztuk a karácsonyi ajándékukat, ha már így bejöttek a csőbe, aztán nagyon nagyot kirándultunk a Normafához, hatalmasat rohangáltunk a lufi után.

Ja, és Bálint a múlt héten megtanulta közölni, ha végzett valamivel: "Kakkk..." - ezt mondja... :-)

Néhány pillanat a hétvégéből:

Lufivadászat és labda-elbirtoklás ismeretlenektől: (egyébként, aki tudja, hogy ki az a vörös hajú lány a képen, az árulja el nekem, mert lehet, hogy ciki, hogy nem emlékszünk, de szerintem láttuk már valahol a médiában)

Egy kis libikóka:

Gróznerek bandája:

Mindegy, csak kő legyen

Most éppen Hollókő a nemrégi Dobogókő után... Múlt vasárnap, mikor még több napsütés is volt elhatároztuk, hogy elmegyünk Hollókőre, mégpedig a a kertek alatt, kikerülve az M3-ast. Hát nem itt van a sarkon, de igazán jó program. Megnéztük a várat, majd minden kövét meg kellett vizsgálni, úgyhogy sötétedésig elmatatott volna Bálint csak az első szintjén az építménynek, négykézláb felmászott egy baromi hosszú falépcsőn és az ófalu kövezete is naaagyon érdekesen volt kirakva. Így, mikor már az út porát jól felszedtük, hazaindultunk és egy könnyű szécsényi ebéd (Bálint élete első gyerekmenüje - csontleves és rántott húsos krokett!)után hullafáradtan érkeztünk meg. De végre egy egész napot apával töltöttünk!

Mit nekem vár, elkapirgászom én itt:

Harc apával a várfalnál:

Na jó, megnézem a kilátást:
Bálint és az ófalu:

Keresztelő

Nem írtam még róla, mert nem voltak képeink fényképezőgép itthon hagyás miatt (miért is ne maradna itthon valamit mindig...), úgyhogy most a Juditék blogjáról csórtam néhányat.

Szóval Csabi unokatesóm és Judit két kicsi lányának volt két eseménye, a nagyobbik Sárinak 3. szülinapja és a kisebbik Lilinek keresztelője múlt hét előtt szombaton, 8-án az esztergomi Bazilikában.

Nagyon helyesek voltak a lányok és nagyon csinosak is, és a család apraja-nagyja összegyűlt az eseményen és az azt követő ebéden a Bazilika alatti étteremben. És mivel sok kicsi van már a családban, volt bohóc, meg arcfestés, meg műsor és éneklés és még mi is kaptunk ajándékot. Bálint ugyan még kicsi volt a bohóchoz és nagyon el is fáradt már az esemény hevében, de felnőtteket meghazudtoló mennyiséget evett az ünnepi ebédből. A helyet egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, mert istenien főznek!

Köszönjük ezúton is a vendéglátást és az élményt!

Saját képek később következnek a szülők nem digitális állományából!

Szülőkkel:

Klári unokatesómmal Lili:

4 nagyon kerek év

Amint azt írtam, nagytakarítok. És e folyamat közben találtam egy öröknaptárat, s mint csinál ilyenkor az ember? Naná, hogy tekergeti... :-) (Mire nem jó egy takarítás...)

Így egy NAAAAGY felismerésre jutottam, ami eddig valahogy elkerülte a figyelmem, pedig dátumilag jól állok általában. 1999. június 27-én volt a Gáborral az első "igazi" randevúnk az akkori Westel-LGT koncert idején (bár ez benne már csak a koncert végére tudatosult... :-) ) és 2003. június 27-én kérte meg a kezem (ez meg bennem csak másnap reggelre tudatosult... :-) ).

Hogy lehet valami véletlenül ennyire pont 4 év? :-)

Ja, és 2001 júniusában költöztünk össze...

Érdeklődve várom, hogy 2007 júniusában milyen mérföldkő fog elérkezni párkapcsolatunkban, bár a ház. anyakönyv birtokában nem tudom, hova lehetne még a szituációt fokozni :-)

Asszimilálódom

Alapjában véve sosem gondoltam magamról, hogy "tyúkanyó" típus lennék, és nem is vagyok az továbbra sem (szerintem)... Nem kezdek el az utcán a gyerekekhez gügyögni és tulajdonképpen a gyerekekkel sokáig nem is tudtam mit kezdeni, minta nélkül (gyerekkoromban nem volt tartósan sok kisbaba a szűkebb-tágabb környezetemben), sőt mi több, már Angliában is az volt a legnagyobb görcsöm (ahelyett, hogy az angolom miatt izgultam volna), hogy hogy találom meg azt a bizonyos közös hangot a gyerekekkel a családban. Utólag, így lassan tíz év elteltével bevallhatom, hogy azért kellett családot cserélnem félidőben, mert nem igazán jöttem ki a gyerekekkel.

Erre min kapom magam csütörtökön a baba-mama klubon? Egyrészt azon, hogy ott vagyok..., és babázom, és mesét olvasok fel más gyerekének. És ez nem esik nehezemre. Régebben mindig úgy gondoltam, hogy engem a kis gyerekek nem nagyon izgatnak, kivéve, ha család/barát/ismerős gyereke, mert hozzájuk köt valami. De a héten be kellett látnom, hogy kezdek változni. Nem tudom, hogy a státuszom, vagy a korom mondatja ezt, de kezdek belesímulni a rendszerbe. A játszótéren lent tudok már minden gond nélkül ülni 2 órát és vadidegen kismamákkal beszélgetni, pedig de el nem tudtam ezt képzelni korábban... Még ízlelgetem ezt a dolgot, de nem is oly rossz :-) Lehet, hogy 8 év múlva még egy pókember jelmezt is varrok a Bálintnak farsangra? :-)

Nahááát

Ma két meglepetés is ért bennünket.

Délelőtt elmentem a "Csokiba" (jaj, csak a Gábor el ne olvassa ezt, mert rosszul lesz...), szóval a Csokonai Műv. Házba egy dolgot elintézni, amikor is a célszemélyt keresve kikötöttem a nagyteremben. Alig lépek be, amikor az hallom : "Jééééé, itt a Bogi!" Biztosra vettem, hogy ez nem nekem szól, hisz nem ismerek ott senkit, de egyszer csak a Nagy Rita jön felém. Vele gimiben voltunk osztálytársak és a nagyteremben a baba-mama klubbon vett éppen részt kislányával. Úgyhogy jövő héttől, ha minden igaz mi is megyünk, és még szerdánként is "zsebibaba klubba" ami tulajdonképpen egy zenés foglalkozás.

A másik meglepi pedig, hogy kiderült az ebédnél, hogy kisfiúnk tud csőrös pohárból inni. Ezt eddig jól eltitkolta, és most is csak egy közelharcos erőszakoskodás által árulta el, de mikor már nem kötötte le az energiáit az, hogy ellenálljon, nagyon ügyesen fogta a poharat és látszólag örömét lelte új tudományának gyakorlásában. (Előzmény csak annyi, hogy kb. 5 hónapja próbáljuk kül. trükkök és ármányok segítségével a cumisüvegről leszoktatni...)

Dolgos hétköznapok, családias hétvégék

Sok munkával és szervezéssel telnek mostanában a hétköznapjaink. Sokszor segítünk apának az ügyintézésben, jövűnk-megyünk és intézkedünk. Így az, amitől féltem, hogy majd unatkozni fogunk, hát az nem jött be.

Sajnos az úszást egy időre ismét befagyasztjuk, merthogy a szeptemberi 4 alkalomból az első kettőt élveztük (pedig még olyan mutatvány is volt, hogy víz alá húzni a gyerekeket és ott a kéz elengedése...), a második kettőt pedig végigüvöltötte a többiek nagy "örömére" és az én vállamat meg véresre tépte/kaparta, úgyhogy egyelőre tanácstalan vagyok. Lehet, hogy más uszival kellene próbálkozni, vagy hagyni a fenébe az egészet, végül is mi sem jártunk anno babaúszni, aztán felnőttünk valahogy. Csak az is motoszkál a fejemben, hogy az első alkalmakkor meg olyan boldog volt a vízben...

Múlt pénteken voltam az ügyvédisekkel is bulizni, ami nagyon jól esett. Semmi különösebb alkalom nem volt, csak úgy szórakozásból. Már régen nevettem ennyit 4 óra alatt. Színesebbnél színesebb történeteket meséltek a mindennapjaikról és kicsi magánéletükről és a végén még egy sziporkázó vita is elcsattant.

Másnap hajnalban pedig ismét a nyakunkba vettük az M7-est és irány Zala (már naon régen voltunk), azon ritka alkalmak egyike volt, amikor mindenki, apósomat is beleértve, ott volt. Kicsaládoztuk magunkat, Bálintot körbemutogattuk, ja, ott is megünnepeltük a szülinapom és Piri szülinapját is. Élveztük a nyár utolsó hétvégéjét, csoda egy idő volt, még napozni is tudtam. Apropó napozás. Gábor a minap ajánlgatta, hogy vegyek szolibérletet, mert úgy emlékszik, hogy én régen jártam ilyen helyekre. Hát igen..., tényleg, de valahogy leszoktam róla. Jön a tél is, nem ártana, vagy lehet, hogy el kellene gondolkodnom a ha már a Gábor is (jó szándékkal) ezt javasolja... :-))) Ennyire szarul nézek ki? :-)

Ami nem túl izgalmas, de hasznos: elkezdtem - sajnos - a nagytakarítást, ami szintén külön szervezét igényel, hogy anyu mikor tud jönni ide (ugye az elfoglalt nyugdíjast nehéz becserkészni) Bálintozni, amíg én takarítok.

Hát ennyi mára a történet, és hétvégén jelentkezek még!