Gyereknap 2010

Az eddigi gyereknapok valahogy kimaradtak nekünk, pontosabban biztos volt valami esemény, de nem kifejezetten gyereknapi, csak a szokásos jövés-menés, meg tudjuk ugye mennyire szeretem én az ilyen kimegy a nép a rétre eseményeket, akkor már inkább egy nyugis, semmit nem csinálunk nap. De idén körbenéztünk, hogy ezek a népek itt mit művelnek ilyenkor. 

Tulajdonképpen már szombaton elkezdődött, mert a szemben lévő suli udvarára az összes mentési szerv (értsd tűzoltók, mentők és rendőrség) felvonult és bemutatózott, meg volt mindenféle kézműves, de ott még nem képviseltettük magunkat.

Vasárnap viszont kimentünk a helyi sportpályára, ahol széééééééép nagy területen (tömegiszonyom is jól érezte magát) voltak mindenféle események: ugrálóvárak, őrjöngők, kézművesek, vursli, gyerekfoci, minden, minden. Bálint örömében gyakorlatilag ugrálva közlekedett, nagyon elemében volt, főleg amikor megkapta élete első pisztolyát. Merthogy okos pedagógus anyuka nem vesz direkte játék puskát/pisztolyt/kést/egyéb szúró-vágó eszközt, mert minek az, ha van annyi sok okos és szép egyéb játék is. De aztán Bálint fogadóóráján felhomályosítottak az óvó nénik, hogy nem ártana, ha hagynám kiélni a gyerekben az ilyen - egyébként fiúgyerekben teljesen normális - igényeket, mielőtt valahol, valamikor más formában kijön rajta. Úgyhogy most szigorúan tudományos alapon vettünk egy pisztolyt, amit maga választott, és szerintem ajándéknak nem örült még így, azóta 3X elmondta, hogy milyen boldog ő most. A pisztoly természetesen elemes és ha van is benne, akkor teljes műsort ad, értsd: csörög, zörög, hörög, hangos és egyébként felnőtt füllel hallgatni rettenet, de mivel kiküldtem őt vele az udvarra, nem minekünk hangos.... :-) Estére a szomszédok is tudták, hogy van szuper fegyverünk... :-) Szeretnek is minket... :-)

Bevetésen az ugrálóvárban:

Mászófalazott is:

a kedvenc óriás-csúzda

egy kis autókázás:

és a szerelme tárgya vasárnap óta:

A kisebbik is ott volt, kalandozott ő is egy kicsit, meg is torpant annál a családnál egy kicsit, hiszen kaja volt náluk... :-)

Tényleg nem próbáltuk, de elhisszük:

Alexa születésnap 2.

Hanna után 2 évvel és 4 nappal megszületett Alexa, így a pünkösdi hétvégén Zala felé vettük az irányt, meg már egyébként is majd fél éve nem voltunk, meg hosszú hétvége is volt és egyébként is a tavalyi bulit is kihagytuk Gréta születése miatt (ilyen szapora a mi családunk :-)), szóval mentünk. Gyerekek és cuccaik összerakva, kocsiba beszerkesztve, és még a kölcsön apai örökség járóka is befért némi ordítozás árán, de elindultunk. 

Direkt alvásidőben, hogy mindenkinek jó legyen. Természetesen egy pillantásra nem aludtak el, egyik sem, sőt egymást piszkálták, úgyhogy rossz volt a hátsó sor, de odaértünk, annak ellenére, hogy az M7-esen Érdtől gyakorlatilag Siófokig dugó volt (értsd átlag 60-al mentünk, felgyorsításokkal és satufékekkel fűszerezve, látszólag semmi akadállyal előttünk, de hát ilyen a magyar marha ha csapatosan útra kel). 

A buli kezdetére ott voltunk, megköszöntöttük mamit és dédit anyák napjára, átöltöztünk és indulhatott az erezd el a hajam. 

Megrökönyödtem, mert a szokásos süti-hegyek elmaradtak, viszont torta az volt, mindjárt három is, no meg ajándék hegyek Alexának, sőt, még Grétusnak is csurrant-cseppent valami, merthogy most az övét is pótoltuk.

Volt grillezés és járműpark felavatás/újítás, Bálint is mindent kipróbált, még a saját kinőtt motorját is, ami már olyan kicsi neki, hogy az állát veri bele, de azért még nyüstölte.

A hétvége többi részében ellátogattunk még Gábor nagybátyjáékhoz, ott is megettünk és megittunk mindent, körbemutogattuk a gyerekeket, aztán meg eljöttünk. Na jó, a valós ok, hogy Gábor unokatesója két napra rá államvizsgázott Pécsett, úgyhogy volt baja. 

Pünkösd hétfőn aztán belátogattunk Palinba is, Andi Lackójának a szüleihez, akik megmutatták az új házukat, bár ez csak nekünk volt új, mert ott élnek ők már több mint két éve, de mégis most keveredett rá alkalom, hogy menjünk. 

Hétfőn ebéd után szintén kocsiba be, hogy hátha összejön ez az alvásidőben utazás, és láss csodát, ha a gyerekek szét vannak ültetve, akkor működik, Gréta húzta a lóbőrt kb. Velencéig, merthogy Bálintot meg ott hagytuk Komárban egy kis szellőztetésre, elkértük az oviból, elbúcsúztunk és Gábor családjának gondjaira bíztuk. Természetesen már Balatonfenyvesen hiányzott a rendszerből, de látszólag mi neki nem annyira, mert nagyon elfoglalt volt, nem volt ideje honvágyni. Pénteken ért haza, csacsogósan, megiperedve (zalai szó a kilók felvételére :-) ), minden nap beszéltünk, úgyhogy képben voltunk, hogy mit művel, de minden jel szerint jól bírta mindenki a kiképzést, küldjük is még a nyáron!

Néhány kép:

Amikor mindenki a tortát fújja:

S amikor Gréta belecsap a lecsóba:

Grétus aztán dédipapit is megsétáltatta. 'Igen dédi, jól csinálod, azt a lábad tedd az után, ahogy én is csinálom.'

S amikor a lányok spanyol ruhába bújnak Józsi papi jóvoltából:

(Ha bárki azt hinné, hogy a kép idején Gréta szájon törli Alexát, az téved, csak az egyensúlyát keresi nagyon a lányunk.)

Hanna szülinap 4.

Annak rendje-módja szerint megkaptuk a meghívót, és teljes létszámban képviseltettük is magunkat kedvenc barátaink leányának születésnapján, ami pont aznapra is esett, amikor tartották. 

Ajándék leegyeztetve (szigorúan egy zöld esernyő, volt is para, hogy nem kapunk, de megléptük az akadályt!), gyerekek kisuvickolva, úgyhogy irány az Eötvös utca, ahol pontosan úgy szakadt, mint minálunk, így a kerti partinak lőttek, de hát kit zavar az, a gyerekeknek végül is édes mindegy, hogy hol rohangásznak. 

Nos, mivel ott a "szűk" család is fel tud mutatni közel 10 gyerkőcöt illetve babát, a barátok gyerekeivel kiegészülve volt vagy 13 gyerek, ami azért kemény. :-) De tényleg, s még úgy is, hogy Gábor (Timi Gábora) a munka dandárját elvégezte azzal, hogy hagyta, hogy konkrétan egyszerre vagy 6 gyerek húzta, vonta, ölte, dobáltatta magát, én a nézésében is elfáradtam. A Timi meg már megint kicsit alakított, mert "csak" vagy 4 fajta süti, 4 fajta főétel volt, nem beszélve a home-made tortáról, ami 4 sorban álló elefánt volt, természetesen különböző méretben, színben és ízben, csak hogy az ilyen anyuka, mint én még szarabbul érezze magát, hogy még a cukiból rendelt formatortáért is majdnem elfelejt elmenni. :-)

Egyszóval jól éreztük magunkat, jól voltunk tartva és köszönjük a meghívást!

Természetesen a fényképezőgép itthon maradt a rohanásban (ha a tortát elfelejtjük, a foto-apparatot miért vinnénk magunkkal), úgyhogy a blogjukról loptam (tessék, még ez is) ezt a képet.

Turbó tempo

Turbo faktor 1. - Gréta, mert a lányoké az elsőbbség.

Kicsi lányunk anyák napján megajándékozott, de nem csak engem, hanem az egész családot, ugyanis elindult. Előtte is látszódott rajta, hogy valami készül, csak nem tudtuk, hogy mikorra lesz kész, de kiderült. Azóta gyakorlatilag meg sem áll, mindenhova oda akar érni, és csak győzünk utána szaladni. Tudom, hogy nem jó a hasonlítgatás, de míg Bálint az első lépésektől a biztos járásig kb. 1 hónapot töltött el borulásokkal és seggre esésekkel, addig Gréta ezt 1 nap alatt lerendezte, ami érdekes. Vasárnapról hétfőre megtanult járni. Gratula kicsim!

Turbó faktor 2. - Bálint, mert mindig képes meglepni

Én, akinek szerintem meglehetősen reális és nem elfogult véleménye van a gyerekeiről, azt hittem, hogy Bálintnak nincs egyensúly érzéke (erre azért pár csetlése-botlása alapot is adott), tévedtem. Régóta fenyegetjük, hogy leszereljük a bicajáról a pótkereket, mert kicsiknek való az, de 3 hete végre is hajtottuk a mutatványt, lesz, ami lesz, még ha orbitális zakózásokkal is fogjuk a hétvégét tarkítani.

Erre mit csinál Bálint? Egy kör borulgatás után, BICIKLIZIK. Én még épp a garázs felé tartottam, hogy keresek valami seprűnyelet, amit majd jó hozzáerősítünk az ülésvázhoz, és futunk mellette, de akkor szólt az apja, hogy nem kellene, mert nézzek rá a gyerekre, egyedül karikáz a diófa körül, mintha ez a világ legmagátólértetődőbb (van ilyen szó?) dolga volna. 

Úgyhogy úgy tűnik, hogy a fenyegetőzéseink második fele, ti. ha tud pótkerék nélkül bicajozni, akkor kap egy nagyobb, szebb és szigorúan kitámasztóval rendelkező (Bálint szerint a legfontosabb része a biciklinek) bringát és ha majd főleg magunknak is veszünk, akkor megyünk együtt kerekezni, mert az jó. Nos, minden jel szerint ezt korábban kell megejteni a bicikli vásárlást, mint a szülinapja, ami a céldátum volt arra, hogy megtanuljon - Gratula kicsim!

U.i. Felül kell vizsgálnom a gyerekeim mozgás-koordinációjának értékelését, mert nem jó találati aránnyal dolgozom.

Erről beszéltem

Miután még továbbra sem politizálok, de az olvasás képességét magaménak is bírom, szeretném az alábbi irományt mindenki figyelmébe ajánlani, mert nekem tetszik, és szavaival, tartalmával (legfőképp az elejével) 99%-ban egyet értek. Az Index blogon találtam és nekem nagyon ül, csak azt sajnálom, hogy eddig nem tudtam megfogalmazni ilyen jól.

Zavaros, mi?

Lehet mondani, hogy savanyú a szőlő, de a szomorú az, hogy én már akkor is boldog lennék, ha csak a szőlő lenne a savanyú. 

Pedig mindezek után is az a véleményem, hogy aki alkalmatlan a kormányzásra (igen, értsd ballibek), az ne kormányozzon, vagy legalább vegyen fel egy jó marketingest, aki még a szart is eladja.

Pont.