Továbbra sem tudjuk, hogy kire hasonlít Gréta, leginkább Bálint ugyanilyen kori képeire, tehát valószínűleg Gáborra fog hajazni, de Timi szerint per pillanat szerint inkább Lilire. hasonlít :-) Mindenesetre azért jó lenne egyszer egy olyan gyereket szülni, aki rám is hasonlít egy kicsit, csak hogy kipróbáljam milyen az...
Ami az alvását illeti, nagyon jól veszi az akadályokat, éjjel csak egyszer kell kelni hozzá, amiért én nem tudok elég hálás lenni, mert abban nagyon gyenge vagyok. Mikor vártuk őt, totóztunk, hogy vajon lesz-e olyan szerencsénk, mint Bálinttal volt, hogy nagyokat és jól fog aludni másodszülöttünk, de azt tippeltük, hogy nem valószínű, hogy megint így járunk. Úgy látszik imáink mégis meghallgatásra kerültek, és nem zombiként járkálunk a lakásban, mert kipihentek vagyunk és üdék. No meg szépek. Érdekes, mert már Bálint születése után is megállapítottuk, hogy azt hittük, hogy azzal, hogy lesz gyerekünk, az életünk 180 fokos fordulatot vesz, aztán persze változott, de alakult át radikálisan. Most is, itt van Gréta, és mi tulajdonképpen majdnem ugyanazt a bioritmust éljük, ami tök jó, bár lehet, hogy csak azt jelenti, hogy igen rugalmasan éljük a mindennapokat.
Bálint kezdi a diplomáciai kapcsolatokat felvenni Grétával, már néha nevén is nevezi, mármint "Gétrának" hívja, és nem "kisbabának", amit az elején konzekvensen tett, úgy kellett rászólni.
Április 30-án átadtuk a lakást is, kulcsostul és üresen. Furi volt így látni azt a kis lakást, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy azokat a szép emlékeket, amik ott történtek velünk nem adtuk el, megmaradnak nekünk. Régóta mondom, hogy nem egy hely tesz bennünket boldoggá, s ott érezzük magunkat jól, ahol vagyunk, no most majd kiderül, hogy ez mennyire kivitelezhető.
Azért az látszik, hogy kimondva, kimondatlanul is, de azért bezavart a lelkünkbe, Gábor is én is sorra produkáljuk a pszichoszomatikus tüneteit a változás feldolgozásának, hát még Bálintnak hogy bezavart, mondta is egyik nap, mikor oviból jött ide az albérletbe az apjával, hogy most akkor megyünk a "költözős lakásba", vagy nekem mondta, hogy most akkor itt fogunk néhány éjszakát aludni, aztán pedig hazamegyünk... Nehéz lehet neki felfogni ezeket a változásokat. Kíváncsi vagyok, hogy évek múlva fog-e valamennyire emlékezni arra a lakásra.
De az új otthonunk intézése folyamatban van, nyomozzuk a papírokat, szervezzük amit kell, úgyhogy reméljük, hogy a nyár derekára nyélbe ütünk valamit, amit már reményeink szerint az új főhadiszállásunknak nevezhetünk.
Kincseink:
Ami az alvását illeti, nagyon jól veszi az akadályokat, éjjel csak egyszer kell kelni hozzá, amiért én nem tudok elég hálás lenni, mert abban nagyon gyenge vagyok. Mikor vártuk őt, totóztunk, hogy vajon lesz-e olyan szerencsénk, mint Bálinttal volt, hogy nagyokat és jól fog aludni másodszülöttünk, de azt tippeltük, hogy nem valószínű, hogy megint így járunk. Úgy látszik imáink mégis meghallgatásra kerültek, és nem zombiként járkálunk a lakásban, mert kipihentek vagyunk és üdék. No meg szépek. Érdekes, mert már Bálint születése után is megállapítottuk, hogy azt hittük, hogy azzal, hogy lesz gyerekünk, az életünk 180 fokos fordulatot vesz, aztán persze változott, de alakult át radikálisan. Most is, itt van Gréta, és mi tulajdonképpen majdnem ugyanazt a bioritmust éljük, ami tök jó, bár lehet, hogy csak azt jelenti, hogy igen rugalmasan éljük a mindennapokat.
Bálint kezdi a diplomáciai kapcsolatokat felvenni Grétával, már néha nevén is nevezi, mármint "Gétrának" hívja, és nem "kisbabának", amit az elején konzekvensen tett, úgy kellett rászólni.
Április 30-án átadtuk a lakást is, kulcsostul és üresen. Furi volt így látni azt a kis lakást, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy azokat a szép emlékeket, amik ott történtek velünk nem adtuk el, megmaradnak nekünk. Régóta mondom, hogy nem egy hely tesz bennünket boldoggá, s ott érezzük magunkat jól, ahol vagyunk, no most majd kiderül, hogy ez mennyire kivitelezhető.
Azért az látszik, hogy kimondva, kimondatlanul is, de azért bezavart a lelkünkbe, Gábor is én is sorra produkáljuk a pszichoszomatikus tüneteit a változás feldolgozásának, hát még Bálintnak hogy bezavart, mondta is egyik nap, mikor oviból jött ide az albérletbe az apjával, hogy most akkor megyünk a "költözős lakásba", vagy nekem mondta, hogy most akkor itt fogunk néhány éjszakát aludni, aztán pedig hazamegyünk... Nehéz lehet neki felfogni ezeket a változásokat. Kíváncsi vagyok, hogy évek múlva fog-e valamennyire emlékezni arra a lakásra.
De az új otthonunk intézése folyamatban van, nyomozzuk a papírokat, szervezzük amit kell, úgyhogy reméljük, hogy a nyár derekára nyélbe ütünk valamit, amit már reményeink szerint az új főhadiszállásunknak nevezhetünk.
Kincseink:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése