Az úgy volt, hogy büszkén vertem a mellkasom, hogy milyen frankó kismama vagyok én, meg fitt és miegymás, nem kell nekem még a helyet sem átadni 8 hónapos terhesen, de aztán az elmúlt hetekben/hónapokban kicsit át kellett alakítanom a hozzáállásom.
Azt már régen tudom magamról, hogy nem kérek szívesen segítséget, általában a legvégső esetben, mert hát a segíts magadon... többször előrébb visz, mint hogy rinyálsz másnak.
De amikor 8 és fél hónapos terhesen, igaz nem hatalmas, de egyértelműen látszó hassal nem adták át a helyet, és tényleg csak akkor tudtam leülni, amikor egy középkorú hölgyemény leszállt egyébként is és megüresedett a hely, akkor azért elöntötte az agyam a harctéri idegesség és legszívesebben elmagyaráztam volna a környezetemben ülőknek, hogy egy kis illemért még állhattak volna sorba. S a vicc az, hogy nem is a sokszor szidott tinédzserek voltak a parasztok (legtöbbször ők voltak készségesek), hanem a mi kis generációnkhoz tartozó egyedek. Tudom én, hogy csini mappával ülni nagyon nehéz dolog, annál már csak + 12-15 kiló súllyal nehezebb az élet.
De ez csak az egyik része a bajomnak. Mostanában azt látom sok helyen, hogy ha sokat rinyálsz és sajnáltatod magad, akkor valahogy rászorulóbbnak tekintenek és mindjárt egyszerűbb lesz az élet. Úgy szeretnék én is csak néha egy kicsit rászorulóbbnak tűnni. De úgy látszik, hogy az én képem nem így néz ki.
Az oviban is, május végétől Bálint persona non grata, merthogy akkortól már csak ügyelet van és csökkentett üzemben funkcionálnak, és hát a gyed/gyes-en lévő anyák nagyobb gyerekeit nem is veszik be, mert hát anyuka úgyis otthon van, addig sem nekik kell rá vigyázni, mert akkor nem tudják az óvónőknek kiadni a szabit. Basszus, hát vegyenek még fel még óvónőt, főleg, ha még számít az manapság, hogy a gyerekeket azért is járatjuk oviba, hogy szociálisan nevelődjenek és nem csak azért, mert útban vannak otthon...
Szóval rinyálni megéri, bár valószínűleg újra kellene születnem ahhoz, hogy üzemszerűen tudjam csinálni.
Azt már régen tudom magamról, hogy nem kérek szívesen segítséget, általában a legvégső esetben, mert hát a segíts magadon... többször előrébb visz, mint hogy rinyálsz másnak.
De amikor 8 és fél hónapos terhesen, igaz nem hatalmas, de egyértelműen látszó hassal nem adták át a helyet, és tényleg csak akkor tudtam leülni, amikor egy középkorú hölgyemény leszállt egyébként is és megüresedett a hely, akkor azért elöntötte az agyam a harctéri idegesség és legszívesebben elmagyaráztam volna a környezetemben ülőknek, hogy egy kis illemért még állhattak volna sorba. S a vicc az, hogy nem is a sokszor szidott tinédzserek voltak a parasztok (legtöbbször ők voltak készségesek), hanem a mi kis generációnkhoz tartozó egyedek. Tudom én, hogy csini mappával ülni nagyon nehéz dolog, annál már csak + 12-15 kiló súllyal nehezebb az élet.
De ez csak az egyik része a bajomnak. Mostanában azt látom sok helyen, hogy ha sokat rinyálsz és sajnáltatod magad, akkor valahogy rászorulóbbnak tekintenek és mindjárt egyszerűbb lesz az élet. Úgy szeretnék én is csak néha egy kicsit rászorulóbbnak tűnni. De úgy látszik, hogy az én képem nem így néz ki.
Az oviban is, május végétől Bálint persona non grata, merthogy akkortól már csak ügyelet van és csökkentett üzemben funkcionálnak, és hát a gyed/gyes-en lévő anyák nagyobb gyerekeit nem is veszik be, mert hát anyuka úgyis otthon van, addig sem nekik kell rá vigyázni, mert akkor nem tudják az óvónőknek kiadni a szabit. Basszus, hát vegyenek még fel még óvónőt, főleg, ha még számít az manapság, hogy a gyerekeket azért is járatjuk oviba, hogy szociálisan nevelődjenek és nem csak azért, mert útban vannak otthon...
Szóval rinyálni megéri, bár valószínűleg újra kellene születnem ahhoz, hogy üzemszerűen tudjam csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése