Miután a dokim szerint április 11-én volt a terminusom, a költözéstől számított napjaim házi-őrizetben teltek, azaz vagy Gábor vagy anyu itt figyelt ugrásra készen és persze tevékenyen, mert még mindig pakoltunk, és B tevékenységként engem ültettek le 5 percenként, hogy most már aztán pihenjek. Ugyan a dokim figyelmeztetett, hogy 11-én éjfélkor azért még nem jár le a mandátumom, de 16-án azért befektetett volna, de ez nem jött össze, mert vicces módon 11-én este 10 körül a bóbiskolásból enyhe, aztán lassan erősödő fájdalomra ébredtem, s ezek a fájdalmak bizony a méréseink szerint is 7 percenként megismétlődtek, viszont nem túl erősen. Az elején még tökölődtünk egy kicsit, hogy most akkor ezek jósló fájások-e, nem akartuk aput feleslegesen ugrasztani, de aztán be kellett látnunk, hogy nem húzhatjuk tovább. Kocsiba be, s még szerencse, hogy az éjjeli városon kellett áthajtani, mert így kb. negyed óra alatt a Baross utcában voltunk. Fél 12-kor beszippantott a szülőszobai elővizsgálati-adminisztrációs-tanakodási gépezet, röpke másfél óra alatt megállapították, hogy egy ujjnyira tágultam (ez az állapot kb. akkor már két hete fennállt), végigkérdezték a terhességem minden mozzanatát, "szülőszoba készre" preparáltak és ismét közel eresztették hozzám Gábort.
S akkor elkezdődött az, amit már jól ismerünk, az éjszakán át tartó vajúdás, Gábor a kényelmetlen székben bóbiskol, és 5-10 perceket alszik, én meg a fájásfigyelővel, a szívhangfigyelővel és egy finom infúzióval felszerelve a szülőágyon kínlódok. Kb. óránként egy szülésznő/orvos bejött, megkérdezték hogy vagyok, a fájásfigyelőből tudták, hogy milyen össze-vissza jöttek az időközben néhol 10, néhol 3 perces, ráadásul teljesen különböző erősségű fájások. Miután ilyen szépen felvonultak időközönként, mindenki megvizsgált, kivétel nélkül mind megállapította, hogy ez egy ujjnyi tágulat, a kb. 8 vizsgálatnál már igazán kértem, hogy most már mondjanak valami újat is, mert eddig ez tudtuk.
Végül megjött az én húsvéti megváltásom, annak a dokinak a személyében, aki még Bálintkor volt szintén az ügyeletes, ő is csinálta az a császárt. Neki is (mint addig mindegyiknek) elmondtam, hogy ezt a "nem tágulást" már akkor is produkáltam. Erre ő megkérdezte, hogy mit szeretnék!!! Erre én, hogy így a 10. óra vajúdás után akkor a császárra szavaznék. Ok, felhívja a dokim és megbeszélik. Megbeszélték, és az én csodadokim fél óra múlva ott volt, és már a műtőben is találtam magam. Hiába, mégiscsak más a saját dokinál szülni. Azt nem mondom, hogy minden percét élveztem, de az vitán felül állt, hogy nagyon profin dolgozott össze az összes emberke a helyszínen. Egyszerre volt ott lábfáslizás trombózis ellen, vénaszúrás, spinális érzéstelenítés egy percen belül, az aneszteziológus mindent közvetített és magyarázott, Gábort beengedték és a műtőbe kerüléshez képest kb. 20 perc múlva már kint is volt a kis mókus. Kevésbé olyan lilán mint Bálint, de legalább akkora hanggal.
Aztán rendbe tették, Gábor behozta, megcirógattam és már el is kellett vinnie, mert engem összeraktak. Ez mondjuk hosszabb ideig tartott, de a dokim szerint azért, mert az előző varrásom hártyavékony volt (jobb is hogy nem normál szülés volt ez, mert félő, hogy kiszakadt volna), így most úgy rakta össze a berendezést, hogy a harmadiknál semmi gond ne legyen akárhogy is lesz... mondtam neki, hogy köszönöm az előretekintést, és ne idegesítsen... Közben Gábor kint Grétázott, fényképezgetett és videózott, és nézte, ahogy lányunk tömi egyszerre 3 ujját a szájába.
Aztán felkerültem a császáros örzőbe, múltkor a császár intenzíven kötöttem ki, mert sok vért veszítettem és most sokkal jobban is voltam.
Aztán Gábor eltolta a biciklit, vagyis anyuékhoz, ahova már a szülei is befutottak, délután azért több fordulóban, de betértek hozzánk látogatni, először Gábor szülei, aztán az enyémek Bálinttal együtt. Sőt, ők pont akkor jöttek, amikor a csecsemőosztályról felhozták Grétát hozzám, ez sem volt múltkor, akkor nekem kellett a szarabb állapotomban letolókocsikáznom.
Az éjszakát itt töltöttem, Grétát visszavitték és próbáltam valamennyit pihenni, a csecsemősök szerint ez Grétának egész jól sikerült a sok baba között is.
Úgy tűnik a mi gyerekeink mindig szombat este kapnak kedvet a megszületéshez, és még azt is megbeszéltük Gáborral, hogy a következőnél a fájások megindulásnál még nem rohangászunk sehova, szépen nyugovóra térünk, kipihenjük magunkat, megreggelizünk kényelmesen és aztán becsattogunk a klinikára...
Folyt. köv.Végül megjött az én húsvéti megváltásom, annak a dokinak a személyében, aki még Bálintkor volt szintén az ügyeletes, ő is csinálta az a császárt. Neki is (mint addig mindegyiknek) elmondtam, hogy ezt a "nem tágulást" már akkor is produkáltam. Erre ő megkérdezte, hogy mit szeretnék!!! Erre én, hogy így a 10. óra vajúdás után akkor a császárra szavaznék. Ok, felhívja a dokim és megbeszélik. Megbeszélték, és az én csodadokim fél óra múlva ott volt, és már a műtőben is találtam magam. Hiába, mégiscsak más a saját dokinál szülni. Azt nem mondom, hogy minden percét élveztem, de az vitán felül állt, hogy nagyon profin dolgozott össze az összes emberke a helyszínen. Egyszerre volt ott lábfáslizás trombózis ellen, vénaszúrás, spinális érzéstelenítés egy percen belül, az aneszteziológus mindent közvetített és magyarázott, Gábort beengedték és a műtőbe kerüléshez képest kb. 20 perc múlva már kint is volt a kis mókus. Kevésbé olyan lilán mint Bálint, de legalább akkora hanggal.
Aztán rendbe tették, Gábor behozta, megcirógattam és már el is kellett vinnie, mert engem összeraktak. Ez mondjuk hosszabb ideig tartott, de a dokim szerint azért, mert az előző varrásom hártyavékony volt (jobb is hogy nem normál szülés volt ez, mert félő, hogy kiszakadt volna), így most úgy rakta össze a berendezést, hogy a harmadiknál semmi gond ne legyen akárhogy is lesz... mondtam neki, hogy köszönöm az előretekintést, és ne idegesítsen... Közben Gábor kint Grétázott, fényképezgetett és videózott, és nézte, ahogy lányunk tömi egyszerre 3 ujját a szájába.
Aztán felkerültem a császáros örzőbe, múltkor a császár intenzíven kötöttem ki, mert sok vért veszítettem és most sokkal jobban is voltam.
Aztán Gábor eltolta a biciklit, vagyis anyuékhoz, ahova már a szülei is befutottak, délután azért több fordulóban, de betértek hozzánk látogatni, először Gábor szülei, aztán az enyémek Bálinttal együtt. Sőt, ők pont akkor jöttek, amikor a csecsemőosztályról felhozták Grétát hozzám, ez sem volt múltkor, akkor nekem kellett a szarabb állapotomban letolókocsikáznom.
Az éjszakát itt töltöttem, Grétát visszavitték és próbáltam valamennyit pihenni, a csecsemősök szerint ez Grétának egész jól sikerült a sok baba között is.
Úgy tűnik a mi gyerekeink mindig szombat este kapnak kedvet a megszületéshez, és még azt is megbeszéltük Gáborral, hogy a következőnél a fájások megindulásnál még nem rohangászunk sehova, szépen nyugovóra térünk, kipihenjük magunkat, megreggelizünk kényelmesen és aztán becsattogunk a klinikára...
A kiccsaládom:
2 megjegyzés:
Szóval mi van ezzel a következővel?:)))))))))))
(tudjátok, mi mindig mindent együtt-no jó, max. kis időeltéréssel:)))
Háááááááát, ez csak olyan költői túlzás, meg játék a gondolattal, hogy hogy csinálnánk máskor. :-) Szerintem nálunk a gyerekprogram most felfüggesztve. :-) De Nektek drukkolunk. :-)
Megjegyzés küldése