Finiselünk

Tegnap volt az utolsó, 38. heti ultrahangom, ahol is kiderült, hogy kb. 3 kiló a kisebbik, vagyis egy kerek kilóval kevesebb mint volt anno Bálint, ezt mondjuk érzem is. Amúgy orvosilag úgy néz ki, hogy semmi jele nincs még annak, hogy egy kicsit is készülődne kifelé, minden zárt és ép, úgyhogy csak remélem, hogy nem 20 hónapig leszek várandós, mint az elefántanyukák. Azt mondta a dokim, hogy császár után nem szerencsés a megindítás, úgyhogy ha máskor nem, akkor a 41. hét elején térjünk vissza a dologra... Az meg még 3 hét... Viszont Húsvét előtt nagy valószínűséggel nem lesz nálunk izgalom, ami azért is jó, mert április 4-re tettük a költözés dátumát, felszabadítjuk a lakásunkat, mint a 3. Orosz Hadsereg. S akkor talán itt már nem kell szétpakolni a kicsi cuccait, pelenkázót, kádat, ruhákat, stb., hanem már csak az albérletben.

Albérletünknél amúgy volt egy kis vargabetű, mert a jól kinézett, lefoglalózott és megemészett kecó tulaja hívott a szerződéskötésre 10 napra, hogy akkor ő eladná a lakást, mert van valami tuti vevője, úgyhogy mit tehettünk, keresni kellett egy másik delikvenst. Találtunk is egyet a kerületben, egy szobával nagyobb is, és szép, meg a tulajok is nagyon kedvesek, és legfőképp nem árulják a lakást a kiadás mellett. Sőt, mint kiderült, Gábor már dolgozott is nekik, most is van folyó ügyük, úgyhogy nagy a szerelem.
Mindeközben itthon tyúklépésben csomagolunk, minden hétvégén egy kicsit, néha hétközben is egyet, tegnap épp a hálóból vitte el Gábor a 120 éves ágyainkat anyuékhoz a lomtalanításba, egyre több szabad hely van, ezzel párhuzamosan egyre több csomag, doboz gyűlik, de most már legalább a hálóban tárolhatjuk őket.
Bálintot a héten elküldtük Zalába egy kis kiruccanásra, mamizik, Andizik, dédizik meg Alexázik is egy kicsit, én pedig pihenek addig is, no meg pakolok, s az utolsókat rúgom a munkába...
Kisfiúnk látszólag nagyon jól elvan odalent, jól viselkedik és eszik, s mi kell még.. :-)
Ez a kép meg akkor készült, amikor mamiék feljöttek Bálintért hozzánk: