Bálint tovább nyaral

Amikor végeztünk Balatonnal - egy időre - Bálintot lepasszoltuk Zalában a családnál egy hétre. Mikor otthagytuk, akkor esett le nekünk, hogy nem lesz-e ez így meredek, de akkor már nem volt visszaút, arról nem is beszélve, hogy megegyeztünk Gábor szüleivel, hogy ha nagyon nem bírja a gyűrődést, akkor korábban felhozzák. Hát, bírta a lelkem. Jobban mint mi. Hiába, mégiscsak kényelmes az, ha 6-an ugrálnak körülötte és nem csak mi ketten, no meg a kert, az állatok, a szomszédok, a minden. Úgyhogy egyszer-egyszer sikerült őt fél percre telefonvégen kapnunk, egyébként csak jöttek a hírek, hogy jól van, eszik, iszik, alszik és játszik, ahogy azt kell egy ennyi idős gyereknek. A szülők meg csak intézzék a dolgukat, ha már otthagytuk őt.
Mi tettük is, amit tennünk kellett, próbáltuk utolérni magunkat, intézni a mindennapokat, felfogni, hogy nélkülünk is elvan végül, és várni őt. (Én spec. majd minden este elindultam a szobája felé, hogy megnézzem nem takaródzott-e ki, ahogy szokott, de aztán elkanyarodtam másfelé, hisz...)
Aztán megjött a drágám. Kb. 4 napig tartott, míg visszapofoztuk az eredeti állapotba, mert hogy semmi nem volt jó, amit kértünk, mindenre hiszti és "nem" volt a válasz. A második ismét együtt töltött napon még az apja is ordított vele, pedig az nem szokott, de mostanra már felért az a Bálint is, akit mi otthagytunk Zalában. Nem volt kis dumás, de még nagyobb lett a szája, azt mondják, hogy úgy viselkedett, mintha nevelve lenne, úgyhogy plusszosan zártuk a bulit.
Persze azért bezsebelt pár potyó ajándékot még, mert sanyarú a gyerekkora, és szerintünk minimum egy kilót hízott. Ugye-ugye a jó vidéki levegő.

Balaton 2008 - 2. rész

Ott tartottam tehát, hogy az első hét kész szívás volt, viszont a másodikon már úgy működött minden, mintha nyár lenne már tényleg.

Itt térnék ki akkor egy kicsit az általános benyomásainkra. Megállapítottuk, hogy balatoni nyaralók is polarizálódnak. Ahol mi voltunk, az ugye a nyugati része, élek a gyanúval, hogy Siófok környékén ez nem feltétlen van így, de azt láttuk, hogy némelyik nyaraló felér egy kacsalábon forgó kócerájjal, a másik fele meg, mintha itt hagyták volna a '80-as évekből. Alig van egészséges középszint, ahol ugyan nem aranyból van a csap, nincs napkollektor a tetőn, viszont rendben, tisztán van tartva egy átlagos nyaraló. Nekünk mondjuk ahhoz a '80-as éves verzióhoz volt szerencsénk, néztünk is az első este körbe, és meg is jegyeztük, hogy csomó dolgot lehetne rajta javítani, kis odafigyeléssel. Ha egy kijelentéssel élhetnék: "műanyag tiffany lámpa". Ez volt a nappaliban a plafonról lefelé, és ez jellemezte az egész milliőt. No de hát kicsire nem adunk.
A Balatonon még mindig uralkodnak a kedves németek, pont olyanok mint a Habsburgok: semmit nem felejtettek, viszont semmit nem is tanultak. Üvöltenek, mint az állatok, tele van velük a part, ja és egy-kettő még mindig nem tudott túllépni a Bundesliga frizun, ami elöl praktikus, hátul szép. (ld. Gottschick Ildi - sztereotípiák - kösz!!!) :-)
Igazából mi csak néhány napot akartunk egy normális nyaralóban eltölteni, ez többé kevésbé sikerült, jövőre biztos nem így csináljuk majd, merthogy Magyarországon még mindig felháborító módon történik egy jó pár minden, mintha nem is telt volna el az elmúlt majd két évtized. Pontosan ugyanazok a szimptómák vannak, mint anno, ami azért kicsit elkeserítő, de hát ugye legalább a mienk. A holiday-home-ot mindenki nagy ívben, ha jót akartok magatoknak. A honlapjuk jól és impresszíven működik, de ennyi, különben egy rakás ...
Ennyire negatívok egyébként még talán soha nem is voltunk, mint ezen a kiruccanáson, azt hittük, ha gyengébb is lesz az idő, akkor majd kirándulgatunk, de annyira rossz volt, hogy inkább el sem indultunk, amikor meg végre jó volt, akkor meg strandoltunk, úgyhogy ez is furcsa volt kicsit.
Amikor már jó volt az idő, majd beleszorult a kismedencébe:
Tud élni...Amikor csak úgy összeálltak öröm-zenélni az unokatesókkal, a porondnak spontánul a vízakna teteje szolgált:

3. szülinap

Amikor sikerült visszaérnünk Pestről a Balcsi mellé, azonnal buliba kezdtünk.
Gyakorlatilag a nyaralás felénél volt megtartva A szülinapja az gyermekünknek. Jött a család és jöttek az ajándékok csőstül, még a mai napig nem is dolgoztuk fel az összeset.
A szeppent gyermek:
Boldog gyermek I.:
Minden jel szerint gyermekünk nem hülye a zenéhez. Csomó hangszert első pillanattól fogva úgy használ (próbál használni), mintha már 1000 éve csinálná, és látszólag élvezi a ritmust, legyen az akármi. A rádióban is jó párszor megjegyzi egyes számoknál, hogy "ez jó zene". Úgyhogy mi felváltva adogatjuk a kezébe a zeneszerszámokat, hadd ügyesedjen.
Boldog gyermek II.: (leülök és pengetek egy kicsit)

Boldog gyermek anyával:A helyzet az, hogy fenti gitár poén gyermeknek, de mivel egyikünk sem tud gitározni, nem annyira nagyon tudjuk korrigálni improvizációit... Majd keresünk egy tanárt... Viszont lehet belé, mármint a gitárba elemet tenni, és így átalakul egy durván szóló elektromos gitárrá. Na, az nem szülőbarát... Mikor némi halláskárosodás után kivettük az elemeket, Bálint kérdezte, hogy "kivetted a hangját?"
Viszont nem csak ezt kapta, úgyhogy van néha nyugink. Alig fér már el tényleg a szobájában a sok minden, lassan szelektálni leszek kénytelen...
A szülinap úgy tűnik jól sikerült, jövőre pedig próbálunk babazsúrt is most már tényleg összehozni.

BREAKING NEWS

Úgy tűnik, most már a sors is úgy akarja, hogy az a megtiszteltetés érjen bennünket, hogy:

KERESZTSZÜLŐK LESZÜNK

Köszönhetően Timi és Gábor kedves döntésének, kiérdemeltük ezt a pozíciót, ami nagyon jól esik, hiszen mégiscsak nem minden nap kérnek fel bennünket. Köszönjük a bizalmat!
Ámbátor még teljesíteni kell a pap feltételeit, meg el kell beszélgetni vele, úgyhogy nem egyszerű, meg még tulajdonképpen nem is lettünk alkalmasnak nyilvánítva eddig, de reméljük azért csak átcsúszunk.
A hivatalos ceremóniáig is egy kép, a büszke keresztapukáról és leendő keresztlányunkról, LILI-ről:

Balaton 2008 - 1. rész

A keresztelőről az utunk Fonyód-Alsóbélatelepre vezetett, ahol is átvettük 2 hétre bérelt kis nyaralónkat. Eredetileg nem akartunk mi 2 hétre menni, elég az a 10 nap, de itt csak szombattól szombatig lehetett bérelni, viszont az egy hét meg olyan kevés. Tavaly Gábor már a 3. napon jelezte, hogy "na, akkor én most érkeztem meg", és mire kezdtünk igazán belelendülni, már kellett is hazajönni. Amúgy nem üdültünk a Balatonnál 2000 nyara óta, ideje volt egy kicsit itt múlatni az időt. Azért a Balaton az még mindig a Balaton. Én nem is értem, hogy miért mennek a magyarok nagy számban Horvátországba, amikor itt van nekünk a Balaton. Nem utolsó sorban az is volt a tervünk a nyaralóval, hogy kiváló terepnek gondoltuk Bálint 3. szülinapi bulijának megünnepléséhez, mármint a gyerekbulihoz legfőképp, úgy, mint tavaly Horpács volt. Sajnos ez a tervünk kútba esett, de megtanultuk legalább, hogy pesti vendégeknek, ne Pesttől 150 km-re rendezzünk bulit... Viszont jöttek nagyszülők, rokonok, Orsika a szomszédból, úgyhogy nem unatkoztunk.

Nos, átvettük a nyaralóegységet, belaktuk és az első nap fürdése után ránk szakadt a rossz idő, a maga 13 fokos hideg-rekordjával. Amikor már 2. napja néztük a nyaraló teraszáról, hogy szakad, süvít a szél és a társasjátékokra is kezdtünk ráunni, akkor alkalmasnak éreztük a terepet egy elsőfokú füstmérgezéshez, de ez már egy másik történet, akit érdekel, majd egyszer elmeséljük. Három napi szívás után felkerekedtünk és hazalátogattunk, kicsit dolgoztunk és vissza másfél nap múlva, hogy Bálintot megünnepeljük a javuló időjárásban és egy grillpartival, no meg töménytelen mennyiségű ajándékkal. (Ld. külön bejegyzés.)
Nagyjából innen indult a második hetünk, amire viszont már nem lehet panaszunk, Balcsi 25 fok, napsütés, sült hal, fagyi és palacsinta.
Azért felmentünk a kilátóhoz:A mi kis házi majmunk:

Alexa keresztelő

Back to board! Kicsit elmaradtam az utóbbi időben, de van igazolásom, mert jól megérdemelt nyaralásunkat töltöttük, de most jut időm egy kis írásra.
A nyaralásunkat mindjárt Alexa keresztelőjével indítottuk, aki bár nem érezte át a helyzetet - még -, ennek megfelelően gyakorlatilag végigbömbizte a szertartást, szerencsére Marci atya jótékonyan a rövidebb szertartást tartotta, értsd nem misével egybekötöttet. A keresztanyuka szintén mindenórás kismama volt, úgyhogy pont időben volt még a buli, és neki sem kellett sokáig ácsorognia. Gáborral mi voltunk a média-egység, ő videózott, én fotóztam, ennek megfelelően ismét egy képen sem tűnünk fel, nem baj, nem rólunk szólt a dolog.
Bálint nagyon drága volt, egykeségét meghazudtolóan játszott a keresztszülők gyerekeivel, Andrével és Leilával, no és küzdött a fáradtsággal, ismét híztunk egy kicsit szülői mivoltunkban.
Főszereplő teljes puccban:

Főszereplő bevetésen:
Még mindig..., most már a csoportképben :-)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nap többi részében békésen aludt.