DIPLOMA-ÁTADÁS 2007

Először is ellentétben az egri diplomámmal, közel sem igényeltem akkora népünnepélyt, mint  a főiskola  befejezése után, úgyhogy csendesebb, szűk-családi eseménnyé nőtte ki magát a történet.

A dolog kb. pénteken kezdődött, amikorra is az egyetem elrendelte a kötelező főpróbát, így nem volt mese, ott kellett lenni. Család kocsiba be, autópálya, szállodába becheckolás, egyetemre átszaladás, ahol is úgy gyakoroltunk a szombatra, hogy a neveink elhangzása után mindenki megkapta a sajáti ndexét. Ca. fél óra miatt rohantunk, de sebaj. Aztán ebéd a Nagyerdőben, du.-i pihi-szabadfoglalkozás, és irány Debrecen. Amikor ide jártam mindig csak elhúzott a villamos a Nagytemplom mellett, sohasem volt időm megtekinteni a teret, úgyhogy most megtettük, meg fagyiztunk, és vacsiztunk és ellátogattunk Debrecen legkirályabb helyére, az Ötholdas Pagony játszótérre. Ilyen szupert én még nem láttam, de ekkorát sem. Bálint a lehetőségek akkora tárházával találta szembe magát, hogy nem is tudott dönteni, így leragadt egy kormánykerekes busznál(?), és azért folytatott vérre menő csatát egy kislánnyal. De nagyon szuper játékok voltak még, úgyhogy aki gyerekkel arra jár, ki ne hagyja!!!

Néhány szó a szállásról, pontosabban zokszó. Mindenki felejtse el a Hungest Hotel Nagyerdőt. Koszos, kicsi és rettenet. Nem vagyok egy háklis picsa, de az már nálam is kiüti a biztosítékot ha a csap fém részének gyakorlatilag 80%-a zöldes-barnás rozsda és a meghirdetett wellness-fitness egység kimerül 1 db kacsaúsztatóban, amibe azért gyereket ne vigyünk, mert nem jó neki... A személyzet legalább normális volt...

No de ami a lényeg, hogy szombaton, atomórához mért idő szerint fél 5-kor megkezdődött az átadás, bevonulással, meg talárral és kézfogással. Nekem ugyan a talár már kicsit sok volt a mókából, baromi meleg volt alatta, de hát kell a cirkusz az egyetemnek is. Diplomám és tanári képesítésem egyaránt 4-es, szép volt, jó volt. Különösen a végén az egyik csop. társam mondta az évfolyam nevében a búcsúbeszédet, no, azt megkönnyeztem. Nem volt egyszerű dolga a családnak, különösen Gábornak Bálinttal, mert gyermekünk, mint egy megvadult kismalac a tömeg láttán über-hiperaktív állapotra kapcsolt, egy percig nem tudott nyugodtan maradni, ellenben állítólag mindenkinek tapsolt, kivéve nekem (de legalább engem mutogatott) és Gábort rendesen leamortizálta, de mentségére legyen mondva, még egy felnőttnek is megerőltető volt az esemény.

A hétvége képekben:

Elviszem ezeket a szemüveges gyerekeket egy szafari-útra... Végre csakis enyém a kormány :
Anya és apa művészfotósat játszik az egyetem-kertben:

Ééééés, nem igaz, hogy nem tudunk egy képet összehozni...
Nnnnnnna azért... :-) (már ezért a maskaráért megérte az egyetem :-) )
Éééés, a büszke szülőkkel:
S kinek a nevét mondják... ?
Eeeeekkora puszit kaptam!
Nehéz dolog ám egy ilyen átadó...