Gyula-gyula-gyula

Már tavaly is elindultunk, de kellett egy év, hogy odaérjünk. Igaz most is volt egy kis izgalom és menetrendváltozás, így nem tudtunk Timiékkel menni (ld. Erdei család blogja), de végül is július 8-án összeszedelődzködtünk és irány az összes általam végignyálazott Magyarország útikönyv/leírás által utolsó részként hozott "kistérség", azaz D-K-Alföld és Gyula. Még a francia gumigyártó cég itinere szerint is 3 ó 16 p lett volna háztól házig az út, de a csillagok és egyéb szerencsés körülmények összejátszása következtében két és fél óra alatt levezettem a célhelyszínre. Akárki akármit mond, a 44-es út jól autókázható, legfőképpen vasárnap és kamionstopban. Egyébként Békéscsaba után olyan zsír autópálya van, hogy csak néztünk nem is voltunk biztosak abban, hogy jó felé megyünk.
Nehéz egy hét súrú eseményeit összefoglalni itt, de az biztos, hogy kicsiny országunk egy szeglete a helyére került, s csak superlativusokban tudunk Gyuláról beszélni. A kb. 3 hete befejeződött "Gyula belváros idegenforgalmi célú rehabilitációja" oly gyönyörűségessé tette ezt a várost (bár nem láttuk előtte...), hogy csak ámultunk. Nem tudom a megyék neve mennyire szerves részei a jellemzőjüknek, de az kétségtelen, hogy Békés egy igazán hangulatos, nem unalmasan nyugodt része az országnak.
A szálloda kellemes volt, gyakorlatilag 3 lépésre mindentől, Bálint behódította pincérlányokat, a strand akkora, hogy nagyon sokan voltunk, mégsem volt zsúfoltságérzésünk, és persze a Kézműves Cukrászda (igen, ez a reklám helye).
Próbálok a rengeteg elkészült képből csemegézni, és néhány élményt mellécsatolni.
Elindultunk tehát, Bálint felcsapja a napszemcsit:

Barátom, a perec: Irány a strand és a vizicsúszda (itt egyébként jól érezte magát... :-) ) Még a papi is beugrott felénk úton-útfélen (ellátogattunk a 100 éves cukrászdához, amire a név ellenére "ANNO1840" volt kiírva...): Békéscsaba: és Szabadkígyós, és Ybl kastélya: Gyula:

A fiúk és az elképzelésünkhöz képest meglepóen pici vár.

Kisködmön (ős)magyar étterem, ahol kannatetőben kaptuk a hűsítőt, bár élek a gyanuperrel, hogy őseink nem ebből szürcsölték a narancs-juicet, de érdekesnek érdekes volt...

Ezek üveglapok egymáson, és éjszaka a tartójából megvilágítják, igen tuti:

S amikor inkásat játszunk szegény gyerekkel: