A képem leszakad, de tényleg nem az érdektelenség irányította tetteim, hanem a feledékenység.
Amint arról alább beszámoltam, jún-júl. folyamán több kellemes estét töltöttünk barátokkal, de ebből a felsorolásból kimaradt egy, számunkra legalább olyan fontos este, amikor is elmentünk Viktorékhoz.
Legfőképpen, mert már ééééévek óta szeretnénk bejutni a rendszerükbe, de valahogy eddig ellenálltak, és azon a júniusi estén pedig kedves meghívásuknak tettünk eleget. Akkor én még a nagy vizsga előtt voltam, és a bitjeimnek igen nagy halmazát foglalta le az esemény, ezért csúzhatott ennyire el a bejegyzés. Bocsánat!
Ami jó volt, hogy szinte teljes létszámban ott voltunk, legalábbi évek óta a legtöbben, és bár röviden voltunk ott, de az annál velősebb volt. Sőt, még Hanna és Bálint is erősítette a társaságot, hűen tükrözve a nemek szerencsésen egyenlő arányát. :-)
Mi volt olyan jó? Hát Bálint szemszögéből a legtutibb az lehetett, hogy isteni kilátás nyílt a lakásból a Nyugati pu. egy részére, és felváltva ugráltatta a népet, amikor vonat-hangot hallott, hogy meg is tekintse azokat. Másrészről meg a Dózsásokkal találkozni mindig olyan, mintha egy mini-osztálytalálkozó lenne (végül az osztálynak majd negyede ott is van ilyenkor... + párok). Igaz nem vad vizespóló-versenybe hajló események ezek, nem is oly gyakoriak, hiszen csupa-csupa elfoglalt emberről van szó (ebből látszik milyen fontosak is vagyunk, mondom én... :-) ), de nekem mindig kellemes, semmilyen más szituációban nem érzett érzéseim vannak ilyenkor. Nem tudom már, hogy a Gábor, vagy a Márk mondta/írta a 10. érettségi találkozójuk után, hogy egy-egy ilyen találkozókor mindenki - az azóta eltelt évek (esetleg radikális) változásainak ellenére is - visszacsöppen abba az önmagába, amit anno képviselt az osztályban. Lehet, hogy azóta már merőben más ember lett (ami azért ritka), de ott és abban a közegben ő még az, amire a többiek emlékeznek. Önkéntelenül? Vagy törvényszerűség ez? Nem tudom, de jelentkezzen, aki nem így érez!
Na ezért (is) jók ezek a találkák. Kicsit még a mindennapi realitásokon túl lehet anekdótázni, és cinkelni a kis védteleneket a röplabda-nyitás miatt...
6 megjegyzés:
ez utóbbi szavakat ráíratom a sírszalagodra
:))
ez lemaradt mert Gábornak meséltem könnyesre röhögött szemmel, hogy mi is ez:)))))
és közben itt hadonászik a levegőben hogy szemléltesse
egyébként amilyen rövid volt sztem olyan jól sikerült, már maga a létszám is megalapozta ezt:) Vik innen is köszönjük és figyiiii Zoli...:))))))
Pedig a Gábor nem is látott nyitni... :-)
egyébként én még sosem hoztam fel ezt a témát, nem is emlékszem az eredetire csak a plagizálásokat ismerem:) no téma lezárva, ne megint a legkisebbet bántsuk:)) írjatok rólam vmit:))))
Megjegyzés küldése