Zala-zala-zala

Amint említettem a múlt hetünk szerdától Komárban telt, és nagyon mozgalmas-munkás volt. Párhuzamosan haladt az autó vizsgára felkészítése és a konyha renoválása. Történt ugyanis, hogy az objektumba új konyhabútor került, amit mi vittünk le lapokban kocsival és Gáborom nagy-nagy örömére ő szerelhette össze. Mert "fával dolgozni nagyon jó és alkotni valami látványosat meg még inkább". A dolog egy kicsit nagy falatnak bizonyult, meg aztán mégsem asztalos, de apai-családi és szomszédi segítséggel végül is gyönyörűséges lett. Amellett még festés és aljaz-burkolás is történt, úgyhogy a konyha 80%-ban új külsőt kapott.

Mi Bálinttal jöttünk-mentünk, látogattunk, napoztunk és segédkeztünk. Az aktív tevékenységtől és a jó levegőtől ő is napi alvás-rekordokat döntögetett, no persze hajnali 6-kor úgy keltett bennünket, mint egy jó vekker.

Meglátogattunk Jázi unokatesót is, aki már nagyon várt bennünket, meglestük a három hónapos Barnát is, és elcsattant Bálint első csókja Jázi ajkán. Korán kezdik a mai gyerekek... Nagyon rászokott mostanában a pusziosztásra :-).

A nagy meleg azért vidéken mégiscsak kellemesebb, mint a panelben, s még egy kis szint is szedtünk össze.

Most próbálunk a régi kerékvágásba visszalendülni, meg várjuk apát haza, mert állítólag holnapra kész van a kocsi, úgyhogy ő is csatlakozik hozzánk ismét. Képek nem a mi gépünkkel készültek, így azok megint csak később.

folyt. köv. képek

Egy kis autókázás:
Igazi bio-málna szedés, egyenesen a bokorról:


Megvitatjuk a világ folyását:

Tandem-hinta apával:

Vidéki kirándulások

Amint említettem, sűrű volt a június számunkra. A suli mellett június második hétvégéjén elmentünk Kiskunfélegyházára, keresztanyám, Klári születésnapi bulijára. Összegyűlt a "szűk" család, úgy ca. 30 felnőtt, és kb. 9 gyerek, másféltől 10 éves korúig, és elmentünk egy helyi vendéglőbe, amit tele is töltöttünk mint a jó gáz a teret. Tikkasztó meleg volt, de hangulat ettől nem romlott el, sőt, miután jót pityeregtünk az irományon, amit az ünnepelttől kaptunk, akkor Csaba keresztapám még beszédet is intézett hozzánk. Jót ettünk, és Bálint szocializálódott egy kicsit a nagyokhoz, bár ő volt hátulról a legkisebb, nála már csak Judit-Csabiék Lilije volt fiatalabb.
Aztán az azt követő hétvégén, kb. fél éves szervezés után eljutottunk végre Pécsre, Rita barátnőmékhez, aki e héten már megy vissza Angliába, így még odapofátlankodtunk egy kicsit. De nem bántuk meg, és reméljük ők sem... :-) Hihetetlen hangulata van a városnak az évnek ebben a szakában, akkor ért véget a POSZT, csináltak a Bazilika előt egy borutcát, bor-kostolóval meg szabad ég alatt készült ételekkel, meg egyáltalán. Mintha nem is itthon lettünk volna, hanem valahol a Mediterrán-tenger egyik partján. Romantikáztunk, meg Tettyét látogattunk Bálinttal, akit Rita anyukája vett szárnyai alá, amíg mi hajlotunk. Csak nagyon hamar eltelt a hétvége.
S ha már a június a vizsgák hónapja, akkor a mi kicsi kocsink sem akart kimaradni a jóból, őt is most készíti fel a szerelő és Gábor apukája a műszakira, csili-vili lesz, csak érjük meg, mert amióta feltörték, sorra jönnek elő a bajai, meg azért amióta megvettük nagyon nem volt semmi vele égőcserén kívül, így most megérett a dolog.

Képek kicsit később...

Bálint

Hű, csomó minden történ az elmúlt napokban velünk, de azért most szólanék néhány szót a gyermekünkről, mert ezt már régen tettem.

Bálint a múlt héten úgy döntött hogy - végre - a szó hatalmával bírók népes táborába lép, és egyre több szót mond utánunk a maga lágy módján, tehát a kulcs az kulc, a bim-bam az bi-ba és ehhez hasonlók. Az APA a kedvenc szó, és napközben többször (kb. 73X) kéri rajtam számon, hol van apa, és amikor végre megjön, akkor hatalmas az öröm és az ugrabugra.

Egyébként pedig mindent megért, pakol utánunk is rendületlenül, nem is tudjuk honnan ez a rend-mánia, pár játék reneszánszát éli, amiket fél-egy évvel ezelőtt csak nézegetett vagy dobált, az most okos-játékká nőtte ki magát és tök ügyesen játszik velük. Kezeli a dvd-t, locsol és tereget velem, besegít egy csomó dologban, csak ámulunk rajta. Ja, és rászokott az újságolvasásra :-)

Néhány pillanat az életéből:

"Gyere mami, megmutatom, mi érdekes ebben az újságban:"

Bárhol, bármikor érdekes az olvasás:
S olvasni csak szemüvegben lát jól igazán az ember:
Újra felfedezem a játékaimat:S végül egy kép, ami után nem is tudtuk, hogy örüljünk, vagy aggódjunk... :-), de mindenesetre azt hittük, hogy ilyet csak a lányok csinálnak...

Ennyi!

V
V - É
V - É - G
V - É - G - E

A tanár képesítőm is meglett 4-re, úgyhogy most már hivatalosan is tanár lettem! :-)

Most jó sokat fogok aludni, meg pihenni, meg családozni és sütni-főzni, s csomó olyat csinálni, amit az elmúlt hónapokban nem. Pl. az összes elmaradt és beigért találkozónkat és látogatásokat bepótoljuk a következő hetekben, úgyhogy pá!

A Záróvizsga és sok minden más

Hol is kezdődött? Úgy kb. bő 3 hónappal ezelőtt, amikor egy március eleji pénteken jelentkeztem - végre - a szakdolgozat írásra Dr. Buda Andrásnál. A március azzal telt el, hogy írtam, áprilisban befejeztem, majd gyakorló tanítottam, majd tanári szakdogát írtam és terepgyakorlatra jártam. Sűrű volt ez a tavasz, és felvirradt az e hét szerdája, amikor is mehettem védeni és vizsgázni.

Azt hittem, ha beérek az egyetemre 8-ra, még hű de időben leszek mindenhez, de meglepetésemre érkezésem után 5 perccel összeállt a vizsgabizottság, megnyitó és az első kettő maradjon is bent. Bent maradtam. Tételhúzás, görcsölés, szakdolgozat elemzés és tételelőadás. Külön kiemelve szakdolgozatom gyönyörűséges biblográfiája, aminek elkészítéséhez csak az egyik tankönyvünket kellett értelmezni, de örülünk, hogy tetszett. :-) A tételem (Hagyományok és reformok a XX. századi iskolaügyben) azért sikerülhetett volna fényesebben, pedig ez volt az utolsó tétel még előző este átrágtam magam, dehát így alakult. Mindenesetre minden korábbi elképzelésemet túlszárnyalta a végeredmény, ki hitte volna még ezt februárban... hát én nem...

Úgyhogy mire felocsúdtam már kint is voltam a teremből, és túl is voltam rajta fél 10-re. Pedig mindenki csak később kezdett drukkolni... :-)

Az eredményhirdetés után megtudtam, hogy a tanári szakdogámra 5-ös jelölést kaptam Andrástól, csak még jobb lett a nap, illetve azt is, hogy András is látogatja néha a blogot, ezért a fentiek mellé majd a szaftosabb részeket szóban. ;-) De komolyra fordítva a szót, és egyben itt is köszönetet mondva Neki azért, hogy eljutottam ide, leírom, hogy miért Nála akartam szakdolgozni, merthogy azt azért nem hittem volna az egyetem elején, hogy én valaha didaktikából fogom ezt művelni. Ellenben másodévesen az óráján átéltem azt, amit még úgy zsenge középiskolásként elképzel az ember az egyetemi oktatásról. Ez nagyon szimpatikus volt, és bár az elején némi szkepticizmussal fogadta abbéli tervemet, hogy egyáltalán szakdolgozni akarok, kitartottam szándékom mellett, és segítségével elérkeztünk a mához. :-)

Ami érdekes, hogy azt hittem, hogy ha kijövök, akkor még a ház is megremeg attól a kőtől, mi legördül bennem, de nem. Nem esett le semmi, hanem fokozatosan megy ki belőlem a feszültség, azt hiszem fokozatosan alszom ki magamból. Mikor hazaértem, még éjfél után is pörögtem, kattogtam, másnap reggel meg egy jó kis sírógörcsöt kaptam valami apróságtól, nézett is Gábor, na, akkor jobb lett kicsit. Jó néhány hónapnyi "feszültséget" nem lehet néhány óra alatt levezetni. Nem is annyira a vizsgától féltem hónapokig, hanem az állandó belső pressziótól, hogy most ezt kell leadni eddig, igen, az megvan, akkor 2 óra szünet, és akkor kezdek arra készülni, és ha az megvan, akkor jön amaz. Nem is fogok tudni mit kezdeni napogik a rám szakadt sok szabadidővel. :-) Mondjuk nagyon nem aggódok, hogy tétlenül fogok ülni, de még szoknom kell az érzést, hogy el tudok olvasni egy újságot anélkül, hogy ott ülne valami bennem ami azt súgja, hogy "most nem ezt kellene csinálnod, hanem..."

Amit még mindenképpen le akartam itt írni, mindenféle szentimentalizmus nélkül, de érdemeiket el nem tagadva, hogy ez a műsorszám (nem csak ez, az előző 3 hónap) nem jött volna össze így, ha az én drága Anyukám nem jön minden szó és hang nélkül Bálintra vigyázni, ha nekem könyvtárba/egyetemre/tanítani/bárhova mennem kellett, ha Apukám nem asszisztál és lektorál (Anyuval együtt), ha drága Gáborom nem megértő, és amikor dolgom volt, akkor hagyott, még ha az egyéb programjaink háttérbe is szorultak miattam, és nem utolsó sorban drága Bálintom, aki még ha tudatlanul is, de hatalmas alvásigényével és hihetetlen jó természetével látszólag zökkenőmentesen átvészelte az "anya-szegény" hónapokat.

A tanári képesítő vizsga jövő héten még azért ott figyel, de azt a záróvizsga után már csak abszolváljuk valahogy... :-)

Csak röviden

Mára csak annyi, hogy sikerült, 4-es lett. Örülünk. :-) Hulla vagyok kicsit, úgyhogy részletek később.

06.06

Miután már akkora a fejem a sok tudástól, hogy az ajtófélfákat kellene szétütni, így el is vonulok Debrecenbe kicsit lecsapolni a sok eszemből. Most már csak annyit kérek jelen sorok olvasóitól, hogy ha valamely érzéssel bír irántam, akkor szerdán fecséreljen rám egy pozitív gondolatot úgy 10-14 óráig, ha nem nagy kérés. Azért görcsölök ám!... Köszi!