Az élet Rákospalotán

Apró hírek a házunk tájáról.

Vasárnap reggelre arra ébredt a ház apraja-nagyja, hogy az egyik itt lakó srác autóját leöntötték valamilyen savval, legalábbis Gábor szerint valamilyen rozsdamaró anyaggal, mert elég rosszul nézett ki szegény kis Swift. Azóta sem tudjuk, hogy személyes bosszú volt, vagy csak poén, de szar lenne, ha egyik reggel arra ébrednénk, hogy a mi kis autókánk is így le vagyon amortizálva.

Másrészről meg, biztosan páran tudjátok, hogy Gábor apukája kamionsofőr, így ha éppen errefele van dolga, illetve úton-útfélen benéz hozzánk, néha úgy jön ki a pihenőideje, vagy két fuvar között az ideje, hogy egy éjszakát is itt tud tölteni. Így volt ez ma reggelre virradó éjjel is. És mi történt mikor reggel indult volna tovább? Hát feltűnt neki, hogy megbuherálták (igen tisztességesen) a tanksapkát és elloptak ca. 300 liter (!!!!, nem 3, vagy 30, hanem háromszáz) gázolajat a kamionja egyik tankjából. Magyarul csutkára leszívták az egyik tankot, a másik 200 literes tankot is megpróbálták, de úgy látszik ott közbejöhetett valami, mert azzal nem végeztek. Azért ehhez a mennyiséghez már apparátus is kell ám, nem csak egy szívócső... Mindezt úgy, hogy a tökre kivilágított nagybolt előtt állt meg, ami mellett egy tényleg 24 órában működő éjjel-nappali van. Biztos nem láttak semmit... azért ha legközelebb bemegyek, rákérdezek.

Ezek történnek velünk és szerény kis környezetünkben.

Pöti málőr

A héten történt nálunk egy kis baleset. Kicsi fiam kizárt a lakásból egy laza mozdulattal. Történt ugyanis, hogy kimentem a folyosóra, hogy elrendezzem a babakocsiját egy sétára, negyed perc sem telt el, egyszer csak azt hallom, hogy csukódik mögöttem az ajtó. Se kulcs, se telefon nálam. Amikor kiléptem a lakásból ő még valahol az erkélyajtónál kolbászolt, de elfelejtettem, hogy mostanában az ajtók csapdosása és nyitogatása a nagy szerelem, és hát úgy látszik nem tetszett neki, hogy a bejárati nyitva van. Hangtalanul odasettenkedett és bevágta. Az első kétségbeesésemben majdnem bőgtem, de aztán a jobbik eszem erőt vett magán és becsöngetett a szomszédba, ahol két szépen megtermett fiú és egy lány lakik, hátha otthon vannak és segítenek benyomni az ajtót, de csak a lány volt otthon, és ő tök aranyosan hozta a telefonját és csörgettem a családot. Gábor Budafokon, viszont apukám szerencsére szabin, ellenben a Hősök terén bkv-val. Így ő volt a szerencsés nyertes, akik hazarohanhatott Újpestre a kulcsunkért és át hozzánk. Röpke 40 perc alatt át is ért. Eközben Bálintnak leesett, hogy gáz van, a becsapódás után 5 perccel hatalmas volt már a bömbi, így ő az ajtó egyik oldalán, én a másikon éneketem, kopogtam, verset mondtam, és minden létező eszközt bedombtam hogy az ajtónál maradásra bírjam (a szomszéd lány velem együtt drukkolt), nehogy még valamilyen kárt tegyen magában időközben idebent. Olyan kis drága volt, ahogy elhallgattam egy pillanatra, mindjárt hangot adott ki ő is és így lokalizálni tudtam valahogy és oda tudtam hívni az ajtóhoz. Néha még vissza is kopogott. Bár szerintem gondolhatta, hogy igen hülye játékot találtam ki.

Végül is jött a felmentő sereg, volt nagy öröm meg puszi-hegyek és egy pótkulcs került kiosztásra a házban...

Ürömön jártunk

Kedden elfújt minket a szél Ürömre, Kovács Janiékhoz, mely hely egyébként arról nevezetes, hogy ott indult meg bő egy éve Bálint kifelé. Illetve Bálint után két héttel született meg Jani és Emese lánya, Toncsi. A két gyerek tehát kisebb-nagyobb különbségekkel egyszerre fejlődik.

Janiék egyébként most emeletráépítenek, úgyhogy hatalmas építkezéseket láttunk (jó buli egy ilyen építkezés...), Gábor szakértett egyet kémény ügyben, így amíg a fiúk sefteltek, addig mi Mesivel babáztunk. A két gyerek különböző saját technikák alkalmazásával közeledett egymáshoz (Toncsi csípésben elég jó, míg Bálint tankként mászik át mindenen, a járás képességének hiányában), úgyhogy inkább egymás mellet játszottak, tejbegrízeztek és ettek szilvát és almáspitét. Így miután mindent megettünk, felborítottunk és szétpakoltunk egy kis helyben termett tökkel felpakolva hazaautókáztunk.

A kép csalóka, Bálint azért nem egy fejjel nagyobb (csak egy fél gyerekfejjel) Toncsinál, az viszont kivehető, hogy közös támadást indítottak az óriási TV membránja ellen...

És egy kép szemből is:

Egy hét pihenő

Hűűű, nagyon régen írtunk már, de azért vagyunk.

Először is ott kezdődött, hogy a héten hétfőn volt a mi kicsi házassági évfordulónk és kimenőt is kaptunk kicsit, úgyhogy elmentünk este romantikázni az Apával, és nagyon jó volt.

Aztán pedig rögtön másnap irány Zala, és csak ma jöttünk haza (szerencsére a Balatont utánunk zárták, mert nem volt nagy erezd el a hajam). Keddtől én voltam csak lent Bálinttal és csak szombaton jött utánunk Apa (ő addig dolgozott... :-( ).

Hát nagyon sok mindent csináltunk ez alatt a hét alatt. Még egyszer megünnepeltük a szülinapját Bálintnak, aztán hatalmasat játszottunk Jázminnnal, a másodunokatesóval; meg meglátogattuk keresztanyut a virágboltban, egyébként pedig mindenhol begyűjtöttük a dícséreteket és a bókokat. Ja, és nagyon-nagyokat hintáztunk és már-már néha-néha győzött a lustaság felett és lépett egyet-kettőt magától, de ez a menés még nem annyira megy a lelkemnek. De sebaj. Enni viszont gyönyörűen eszik.

Komolyra fordítva a szót, jól éreztük magunkat és hát meg kell mondani, hogy azért egyszerűbb az élet, hogyha 5-en, vagy akár 8-an vannak a gyerek mellett, egy-két dolgot hamarabb meg tud csinálni az ember, de amúgy tényleg nagyon kellemes volt.

Emberek! Így kell megfogni a vízsugarat!:

Így meg macerásan képeket nézegetni:

Cííííc! Gyere már közelebb, én még nem tudok menni!

Anya igen csúnya nyakláncot akasztott rám :-(
Ja, és a hét nem telt el egy kis szerelés nélkül, az áldozat a szekrénykulcs:

Sziget 2006

Igen, sokak megrökönyödésére, de főleg Gábor évek óta tartó ostromának köszönhetően idén én is tiszteletemet tettem odakint. Már nem volt több kifogásom, és egyébként is megígértem, még úgy 2001-ben, hogy egyszer kimegyek, no meg hát azért most már kíváncsi is voltam. Bár, ha emlékeim nem csalnak még '93-ban vagy '94-ben én voltam ott a Viktorral meg a Jocival, de hát akkor még Diáksziget volt és azért valljuk be más volt.

A bejutásra még jegy birtokában is 2 órát vártunk, de nem bántuk meg, mert nagyon tuti volt, találkoztunk (időrendben) Márkkal, meg Bereményi Szabival (kész ciki, alig ismertem meg), meg Hodnik Bogival, akivel sikeresen átdumáltuk a Franz Ferdinand koncertet. No de előtte a Boban Markovic sem volt kutya. Bár a családban a zenefelelős a Gábor, azért néhány szám még nekem is ismerős volt. Ettünk finom főtt csülköt (egy heti sóadagom megvolt...), és a csúcs, hogy régen látott kedves Bogival duma közben felfedeztük a Mézes Barack és a Mézes Körte pálinkát a Rézangyalnál. Lehet, hogy ez reklám, de akkor is nagyon, de nagyon finom volt. Biztos, hogy beszerzünk belőle itthonra. Gábor közben kiugrálta magát a skótok alatt, és mire odaért hozzánk, a szomjára ő is pálinkát fogyasztott... hát már nem emlékszik rá, hogy a sziget kapujától hogy értünk haza. Mennyi mindent bevallathattam volna vele... :-)

Márk, látsz Te még ott engem! :-)

Verónál

Már nagyon régen szerveztük és most beteljesedett. Elmentünk Veróhoz, kedvenc ügyvédi irodám üdvöskéjéhez, hogy lássuk őt és a zsír új kecóját. Természetesen vittünk fényképezőgépet, és szokásunkhoz híven nem fényképeztünk.... A kecó egyébként nagyon rendben van, másfél szoba, tip-top, és bár még nincs meg minden bútor, nagyon barátságos. Jó ízlésre vallanak az eddigi cuccok. :-)

Egyszóval nagyon élveztük, főleg, hogy még egy ráadás meglepi is volt, Gabó személyében, és még Bálint is jól vette az akadályokat, csak majdnem tett kárt a csoda-függönyben, és természetesen jót pletyiztünk. Most, hogy már sokkal több információnak vagyok birtokában mindenféle értelemben, bátrabban veszünk valami lakásba való csecse-cuccot. :-) És legközelebb fényképezünk is!

Egy kis őszi névnap

Eddig azt hittem, hogy nyáron van a névnapon, mégpedig éppen a közepén. De ez idén nem így van, ebben a korai zimában. Pont aznap volt az a nagy-nagy vihar, amikor a család összegyűlt, úgyhogy az ünneplés helyett inkább az ablakban izgultunk. Horror volt, és Gábor pont a legdurvább részében ért haza. Azért az ajándékok nem maradtak el - :-) - csini ruci, meg virág meg ilyenek.

Amúgy a hét a lakás csinosítgatásával telt, vettünk képet a nappaliba a heverő fölé - végre, mert az a fal már nagyon csupasz volt, meg bekereteztünk egy másikat és a helyét is megtaláltuk, és Gábor még alkotott is. És ha engedi ez az okos blog, akkor fel is teszem, hogy mit.

Bálint amúgy erősen nyáladzik ismét, csakúgy mint hat hónaposan, merthogy most a rágófogai nőnek 1000-rel és állandóan a szájában turkál. Amikor éppen nem, akkor táncol. Ez most a legújabb, hogy bármilyen dallamot hall, akkor elkezd rugózni és örül közben. Úgyhogy most Halász Judit megy nálunk többnyire, de nagyon jó!

Új frizu

Miután pont fél év telt el azóta, hogy Bálint haján behatásokat tettünk, ismét nekifutottunk, ha már így jubilálunk. Annyira nem radikális a változás és ő is elég jól bírta az eseményeket, de most olyan öcsi-fazon.
Ilyen volt, ilyen lett:














És egy grátisz kép: