Magna cum laude

A karácsonyi ajándékom részeként (értsd telefon Gábornak egy, az oviban fejét felütő jegyüzér asztala mellől, hogy "Ugye el akarunk menni az MCL koncertre dec. 28-án?" sikerült meglepnem leginkább magamat két jeggyel, merthogy erre én már akartam, régen és nagyon, vagy nem feltétlen erre, de rájuk. 

A SYMA-ban volt, ahol mi még nem is voltunk, viszont a hó is szakadt nagyon és még hideg is volt nagyon, de ez nem rettentett el, na de az majdnem eltánorított, hogy a parkolás valami botrányos volt a rendezvény körül, az autók még a fán is parkoltak gyakorlatilag, de ezt is megoldottuk kis sétával a mínusz 13-ban... 

Kisebb csúszással (merthogy pálinka-kóstoló és kolbász-hurka sütés is volt és a pípölök nagyon éhesek és szomjasak voltak, és rettenetes sorokat kellett kiállni, ha enni akartál, úgyhogy Gábor éhes is maradt), szóval elkezdték, bár előtte még Garami Gábor hergelte a népet. 

Mi a tribünön csüccsentünk le, merthogy arra nem vetemedtem minden zenéjük szeretetével együtt sem, hogy a küzdőtérre lemenjek és az elején (ez még akkor volt, mikor nem kezdték) csak néztük az embereket hömpölyögni magunk előtt, ami tulajdonképpen nagyon érdekes volt minden tömegiszonyommal együtt.

Jöttek aztán, és énekeltek és élveztük, mert jól csinálták. Aztán volt egy mélyrepüléses rész, amikor bejött Pataki Attila az összes sasos bőrjackójában és sasos ingében és együtt énekelte az MCL-lel a Minden sarkon álltam már-t. Én nem is értem az együttes Pataki fixációját, szerintem az EDDA és frontembere 1991-ben, valahol az EDDA lírák kiadása idején volt utoljára vállalható, ráadásul így kb. 80 méterről Pataki kottára ugyanúgy nézett ki mint apósom, ami szegény apósomra nézve szar hír... Attila elbohóckodott egy kicsit, a szín elhagyta egy "Szeretlek Benneteket testvéreim" felütéssel és szerencsére már csak a végén láttuk viszont, viszont akkor már az öltözőben hagyta a sasokat, biztos nagyon elfáradtak a nagy a szeretetben. 

Véleményem szerint a koncepció az lehetett, hogy ekkor viszik le a hangulatot (innen szép a győzelem...), mert szünet gyanánt befutott Dévényi Tibi bácsi és összes pöttyös labdái a szponzorajándékokkal, de volt egy pillanata az estének, amikor Tibi bácsi és Attila bácsi is a színpadon volt, ami azt az egyetlen emlékemben őrzött pillanatát juttatta eszébe a Tibi bácsi műsorának, amikor azt a kérést teljesítette, hogy Pataki Attila fia szerette volna látni Patakit (!!! - volt gyerekkora szegény gyereknek is) és egy 3-ast énekből aláíratni az ellenőrzőjében. Fogalmam sincs miért ez maradt meg, de  akkor volt az én fejemben ez a két ember utoljára egy színpadon és ez is vagy 25 éve volt... Mivel viszont a pöttyös labdát csak a küzdőtérre volt képes Tibi bácsi eldobálni, nem nyertünk wellness hétvégét és Indesájt (created by Dévényi T....) mosógépet sem, pedig....

S amikor már kellően szentimentális hangulatba kerültünk, azért még így zenéjüket hallgatónak is sok volt egy kicsit ilyen mennyiségben, akkor véget ért a buli, aminek a hangulati dramaturgiájára asszem elég jól figyeltek, értsd nagyon összerakták, a zenéjük nekem tetszik, melegen is voltunk, mi kell még? :)

Azért kegyelemdöfésként Gábor benyögte, hogy februárban HOBO búcsúkoncert lesz, úgyhogy akár el is kezdhetünk kutatkodni a jegy után, de asszem azért azt nekem még egy kicsit emészteni kell, főleg, hogy egy, az az egy számot sem ismerek (szégyen tudom) és azért az MCL sokkalta emészthetőbb, de majd szerintem rákészülök egy kis kontyalávalóval és csak túlélem... A Zuramért bármit.