Karácsony napján aztán a nagy örömködés után ismét nyakunkba vettük a kilométereket, irány Zala. Az időjárás nem annyira (brutál oldalszél, győztem az úton tartani a kocsit), de a gyerekeink kegyesek voltak hozzánk, csak kb. Fenyvestől volt hiszti a röghözkötöttség miatt, de azt még egy kis énekléssel és játékkal kompenzáltuk.
Odalent aztán kipakolás, ebéd, altatás, laptopba Cola borítás. Igen, sajnos sikerült szerény személyemnek Andiék vadi új, Jézuska által prezentált laptopjába belelöttyintenem a körülmények szerencsétlen alakulása miatt egy tényleg is mennyiségű cukros italt. Űgyhogy volt izgalom, de szerencse, hogy gyorsan lereagálták, Lackó hajszárítózta, Andi törölte, és a dolog meg is oldódott relatíve hamar. Ezúton is bocsánat, és jogosak voltak a húzások a hét vége folyamán. "Bogi, kérsz Colát? Laptoppal?" :)
A jól megérdemelt pihenés után (a gyerekek aludtak, amit mi jól megérdemeltünk) jött a Jézuska is ismét, sőt, még Szabiék is befutottak Barbiékkal együtt, úgyhogy elérkezett az a pontja az estének, hogy térdig jártunk a csomagolópapírban és földön játékukkal ismerkedő gyerekekbe botlottunk, de ahogy a kedélyek lecsitultak egy kellemes beszélgetős-italozgatós-gyertek vacsorázni, kész a husi és kér még valaki gyümölcssalátát? estébe fordultunk és ezúton is köszönet a családnak, hogy leszervezték, hogy a 26-i bulival ellentétben Karácsony napján el tudtak jönni és együtt tudtunk lenni, merthogy idén miattunk, pontosabban az emberem halaszthatatlan és pótolhatatlan munkája miatt egy kicsi rövidre sikerült a lent létünk.
Úton:
Örülünk:
Mondom, hogy térdig jártunk:
Csoportkép idén:
Elmélyülten játszom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése