Mostanában Bálinttal el tud szaladni a ló, nem mindig sikerül azt a pontot megtalálnia, amikor abba kellene hagynia egy valami tevékenységet, rosszaságot, amit éppen sikerül csinálnia. Ilyenkor az szokott lenni az eligazítás, hogy "Bálint, érezd hol a határ!" Biztos nem érzi még 5 évesen, de idővel csak megérzi.
Tegnap ülünk a vasárnapi ebédnél, kivételesen nyugi is van, amikor a csöndbe Bálint megszólal:
- " Most mindenki érezze hol a határ".... :-)
A másik jelenség, hogy ellentéten 4 éveskori önmagával elfelejtette egyeztetni a határozott névelőket a főnevekkel. Egyszerűen nem tudom mi történt, de ezt régen már tudta.
A következő fülborzoló dolgok jönnek ki a száján: Esik A eső. A óvodában. A iskolában. A enyém. A én ....-m. Ááááááááááááááááááááááá!
Már kértem szépen, már kértem csúnyán, már kiabáltam is, hogy legalább azt a szófordulatot jegyezze meg, hogy AZ Enyém és AZ ÉN ....-m, de hasztalan. Hogy lehet ezt a nyelvtani szabályt elmagyarázni egy 5 évesnek? Bár többen azt mondják, hogy majd kinövi
Ja, s a fényképezni továbbra is fémpékezni nála.... :-)
1 megjegyzés:
Fémképezni? ez jó! Lehet, látott a Máóniká sóban egy borsodi méhtelepessel készült mélyinterjút... :D
Megjegyzés küldése