Bálint 5 éves lett

Mint ahogy 5 éve a forró nyári melegben, most is izgalom volt július 24-én, amikor is Bálintunk 5 éves lett. Az ajándékon már hónapok óta ment a műsor, mert biciklit szeretett volna, de a méretéhez már a legkisebb felnőtt kellett volna, ellenben amikor egy ilyenre ráült akkor kicsit nagynak bizonyult, viszont legalább félt is rajta. Dugába látszott dőlni a projekt, amikor is egy jóképű legnagyobb gyerekméretbe belefutottunk az egyik sportboltban és az eldöntötte a mesét. Nagyon tetszett neki, mi több, CSÖNGŐJE volt, ami a legfontosabb ismérve egy jó bicajnak Bálint szerint. Azt már ugyan mondanom sem kell, hogy nem oldalkerekes bicaj ez, merthogy már nagyon tud a fiatalember kerekezni. Olyan apróságok, mint hogy nincs sárhányója elől-hátul, nincs lámpája elől-hátul már nem számított neki, viszont a gondos apa, aki előtte megszakértette a céltárgyat, azért még hozzárakatott. Azért vicces, hogy manapság ezek már nem alap dolgok egy biciklihez....

Megvolt a boldogság, sőt még a délutáni vendégsereg, pontosabban Timiék még bukósisakot is hoztak ajándékba (vajon honnan sejthették, hogy pont aktuális :) ), de kapott szép számmal sok szép és hasznos ajándékot, könyvet, társast, gyurmát, ugráló labdát, győztük köszönni. Merthogy nagy fába vágtuk a fejszét, most, hogy rendelkezünk kerttel, mertünk hívni vendégségbe 7 kollégát, ami ugye a sajátjainkkal együtt 9 gyerek, de természetesen nem tessékeltük kis a meghívottak csoporttársak testvéreit is, úgyhogy Marci két ikertesója is csatlakozott, ami összesen 11 fő 6 év alatti mókust hozott össze, ami azért kemény szám nekünk, de mivel többségében a szülők is jöttek, így azért egész kellemes volt a szülő-gyerek arány, meg azért volt elfoglaltság is. Ilyenkor jó, hogy gyakorlatilag 4 gyerekre való játékkészletünk van, úgyhogy mindenki talált a fogára valót, bár azért voltak összecsapások, fondorlatok és szövetkezések egymás ellen, de végeredményben látszólag jól érezték magukat a gyerekek és ez volt a lényeg. Többségük haza sem akart menni, Ákos például úgy elbújt a hazamenetel elől Bálint ágy alatti kuckójába, hogy a frászt hozta többségünkre, de megleltük a szökevényt. :)
Fogytak a sütik, az ételek is, bár a logisztikában még van mit fejlődni, viszont a buli egy pontján felmerülő főtt kukorica (vajpuha) a vártnál is jobban debütált, és beszippantott többünket, faltuk mintha még nem ettünk volna aznap.
Az Ég is szeretet bennünket úgy tűnik, mert a 2 hét kánikula után a szél az fúj, meg lehűlt a levegő, de eső egy csepp sem esett, ellentétben a másnappal, amikorra szinte őszi hideg állt be egész napos áztató esővel, az szép lett volna, ha a lakásba ragadunk ennyien.
Mindenkinek köszönjük a részvételt, a sok szép ajándékot és várunk Benneteket jövőre is!

Jöttek az ajándékok:

Természetesen be kellett mutatni a bicajt is a nagyközönségnek:

A lányok boltosat játszottak:

S a torta is megjött, Bálint kérésére focis:

Mondom én, hogy fogyott a kukorica, mint a cukor: :)

Veró esküvő

eróka még az ügyvédiben volt nekem jó kis kolléganőm, akkor még "csak" ügyvéd-bojtárkodott és a szakvizsgái előtt volt, de mára felvitte az Ég a dolgát, mert az APEH-nél osztályvezető a lelkem, mindenesetre meglepett, amikor bő egy hónapja egy esküvői meghívót adott át. Én annyira jól voltam informálva, hogy azt hittem még az előző fiatalemberrel van, akivel még találkoztunk is, de nagyon nem.

Úgyhogy mentünk esküvőre családostul, bár megszeppenve, mert Kispest nem az a rész, ahol nagyon ismerősek vagyunk, de hát a főtér ott is főtér, hamar oda lehet találni. Nagyon meleg volt, és Bálint az egyébként nem hosszú polgári ceremónia 2. percében megkérdezte, hogy mikor megyünk haza? ...
A menyasszony  nagyon kitett magáért, s még némi hasonlóságot is felfedezni véltem a ruhája és az én ruhám között, főleg anyagában.

Sok más eseményről nem tudok beszámolni, az ügyvédiből volt még ott egy-két ismerős arc, hamar véget ért, ellenben ezúton is kívánunk az ifjú párnak sok-sok boldogságot! És reméljük, hogy hallunk felőletek a jövőben is!!!
Itt jön a menasszonyka:

















Hopp egy ifjú pár:

Lányok, dobom a csokrom:

I. csíkos judoka lett Bálint

Bálint a múlt héten judo tábort nyomott. Úgy voltunk ezzel a táborral, hogy erőltetni nem akartuk, ha van kedve menjen, merthogy az utolsó két hónapban is volt még nyünyörgés, ha edzés volt, viszont az utolsó néhány órájukon voltam, sőt, a legutolsó óra bemutató óra volt, amin még Gábor is volt. Azóta nem tudom mi történt, de várta, csinálta, s amikor a tábor előtt elmentünk IGAZI judo ruhát venni (eddig póló-sort együttesben sportolt, de hát táborra már kell egy komolyabb eresztés), szóval azóta teljesen oda van, mindjárt este bemutatózott is nekünk, pedig csak a ruhát akartam rápróbálni, hogy nem vettünk-e nagyon más méretet. 

Egyébként nagyon vicces egy ilyen óra. Gábor bácsi, az edző, a pedagógusok gyöngye, tényleg nagyon-nagyon jól csinálja, imádják a gyerekek, minden megvan benne, ami kell, hozzáértés, humor egy kis szigor, egyszóval tuti. Bálintnak még mondjuk van mit csiszolni a mozgástechnikáján, de végül is 5 évesen ez nem csoda, s ha a fekvőtámaszát látnátok.... Az valami csuda. Gyakorlatilag a fenekét emelgeti, de állítása szerint jól csinálja... :)
No de végigsportolták a múlt hetet, és ugyan volt a táborleírásban valami vizsga a végén, de gondoltuk ez ránk úgysem vonatkozik, mert még nem tartunk ott. Pedig de. A tábor végén egy bizottság előtt levizsgáztak és minden jel szerint sikerült mert kaptunk papírt róla, meg egy fekete csíkot, amit a fehér övre kell felvarrni. Mint megtudtam ebből a csíkból kell még kettő, meg egy sárga csík és akkor elérjük a sárga övet. Na ez még messze van de már most rém büszkék vagyunk. :)
A plecsnis oklevéllel:

Bemutatózás:

Os

Lili 2 éves

Azzal kezdem, hogy elfelejtettük a fényképezőgépet elvinni, úgyhogy ha sikerül képet ide tenni, akkor azokat Erdeiéktől loptam. Viszont legalább mikor eljöttünk otthagytuk a Gréta cipőjét, Bálint napszemüvegét és fürdőgatyeszát. Jól kis család vagyunk mi.

A buli természetesen kiváló volt, minden földi jóval és finomsággal, és igazán gyerekbarát környezettel. Mindig elámulok Tiimiék kertjének a bugyrain, mindig felfedezek valami újat, amit eddig még csak nem is sejtettem, hogy ott van, főleg így ünnepi díszben.

Volt finom grill, meg sütik, medencézés és fogócskázás, a sok gyerek megmozgatta az egész járműparkot a biciklitől elkezdve a húzható kiskocsin, traktoron át.

Az ünnepelt süni tortában részesült mi meg egy jó kis vendéglátásban. Talán azt már mondanom sem kell, hogy a torta "home-made" volt, bár Lili még határozza meg oly jól körülírhatóan az igényeket, mint Hanna, de Timi megint ügyes volt.

Jelentem nem sikerült lopnom a blogjukról, úgyhogy ezúton szeretnék kérni Tőlük képet, amit publikálhatnék. :)
Nos megjöttek a képek, én meg jól lekicsinyítettem és íme:
Az utolsó instrukciók ajándékátadás előtt:

Bálint gazda:

Pancsi

Ééééééééés a tooorta!

Bálint aranyköpései

Mostanában Bálinttal el tud szaladni a ló, nem mindig sikerül azt a pontot megtalálnia, amikor abba kellene hagynia egy valami tevékenységet, rosszaságot, amit éppen sikerül csinálnia. Ilyenkor az szokott lenni az eligazítás, hogy "Bálint, érezd hol a határ!" Biztos nem érzi még 5 évesen, de idővel csak megérzi.

Tegnap ülünk a vasárnapi ebédnél, kivételesen nyugi is van, amikor a csöndbe Bálint megszólal:

- " Most mindenki érezze hol a határ".... :-)

A másik jelenség, hogy ellentéten 4 éveskori önmagával elfelejtette egyeztetni a határozott névelőket a főnevekkel. Egyszerűen nem tudom mi történt, de ezt régen már tudta. 

A következő fülborzoló dolgok jönnek ki a száján: Esik A eső. A óvodában. A iskolában. A enyém. A én ....-m. Ááááááááááááááááááááááá!

Már kértem szépen, már kértem csúnyán, már kiabáltam is, hogy legalább azt a szófordulatot jegyezze meg, hogy AZ Enyém és AZ ÉN ....-m, de hasztalan. Hogy lehet ezt a nyelvtani szabályt elmagyarázni egy 5 évesnek? Bár többen azt mondják, hogy majd kinövi

Ja, s a fényképezni továbbra is fémpékezni nála.... :-)

Gréta első hajvágása

Tisztelegve a nyár előtt és eleget téve a gondos szülői szerepnek hajnyírásban részesítettük kisebbik gyerekünket. Kiindulva abból, hogy a körömvágást mennnnyire utálja, semmi jóra nem számítottunk, merthogy azt végigüvölti. De egyszer élünk, fussunk neki a hajvágó géppel, az már Bálintnál is bevált. Meg az első hajvágások úgysem a szépségről, hanem a praktikumról szólnak. 

Meglepetésünkre nagyon jól fogadta a dolgot, egy nyikkanás nem volt, érdeklődve végigasszisztálta ahogy az apjával egymás kezéből kikapkodjuk a gépet.

Előtte:

S utána:

Az a nagy lobonc középről eltűnt és helyes golyófeje lett a csajnak.Ahogy apukám mondta: "Amikor elmentem itthonról még egy fiú és egy lányunokám volt, most meg van két fiú." 

Mielőtt elkezdjük lányosra növeszteni szerintem van még ebben a sztoriban egy rövidre vágás, bár ez a "vágjuk rövidre, akkor erősödik" nálam 15 évig nem jött be.