Tulajdonképpen az év eleji csönd a blogon annak is volt köszönhető, hogy hónapok óta folyó birtokbavételi procedúra következő etapjaként az én drága szüleim is kiköltöztek Dunakeszire. Na nem oda, ahova az eredeti terv volt, mivel a több mint fél éves hiteligénylési folyamat során tanúsított türelmüket, leginkább anyukám türelmét azzal sikerült a vevőinek meghálálni, hogy a korábbi megegyezésükkel ellentétben nem bérelhette vissza anyu a lakást (elkerülvén a 30 cm-es hóban való cuccolást) hanem mehetett a sunyiba, mert ők ezt a lakást megvették... Nem szaporítom a történetet, mert aki a környezetünkben van, már ismeri ezt a kálváriát, de az biztos, hogy ne vegyél és adjál olyantól és olyannak, aki válófélben van és Sándornak hívják!
Tehát a fentiek folyományaként a szülőknek abban a szerencsében van részük, hogy velünk oszthatják meg hajlékukat, mivel ugye az ő ház projektjük még csak majd most kezd izgalomba jönni, elvileg március elsején indul a kivitelezés, ami elé nagy várakozással álltunk. A helyzet elképzelhetőségéért írom, hogy az ingatlanon, amit tavaly megvásároltunk, áll a házon kívül egy garázzsal egybeépített nem kis méretű műhely, amit most átalakítunk "irodává", illetve "vendégházzá" és oda fognak majd, ha egyszer készen lesz a szülők átköltözni.
Addig a cuccaink, életünk, dolgaink egybefolynak, van ennek jó és kevésbé kényelmes oldala is, de ha a szívemre teszem a kezem, lehetne ez rosszabb is, azért ez a nagy ház tényleg vagy 140 m2, ezen ezért el lehet férni...
Az aranypezsgőt (ami időközben osztódással szaporodott) a beköltözésükkor megittuk, a másiknak pedig az átköltözésükkor fogunk a fenekére nézni, s addig is, Bálint minden alkalommal, amikor csak koccintás van itthon (s ha Gábor és apukám is itthon van, akkor esténként azért levezető mutatványként előfordul.... :-) ), szóval olyankor Bálint már csípőből kiáltja, hogy: "Az új lakásunkra!
Céltárgy kívülről:
Céltárgy kívülről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése