Farsang 2010

Ahhoz képest, hogy Bálint tavaly a célegyenesben eltántorodott és nem öltözött be, idén onnan indultunk, hogy ő akkor nem is választ semmilyen jelmezt. 

Hosszú hetek felsorolásai és győzködései eredményeképpen egyszer csak kivágta, hogy ő akkor FAVÁGÓnak öltözik be. Nem tudjuk, hogy miért pont az, de a farsang előtti hétre sikerült árnyalni a képet, és a végeredmény az EZERMESTER lett. Erről úgy sikerült meggyőzni, hogy akkor több szerszámot akaszthat magára...

Kezdjük úgy érezni, hogy a ház átalakítás, illetve egy másik ház átépítésére való felkészülés maradandó nyomot kezd hagyni elsőszülöttünkben, mert a fentieken túl, ha elbambul és megkérdem min gondolkodott, az rá a válasza (mindig), hogy "Azon gondolkodom, hogy csináljuk meg mamiék házát!"

Na egyszóval ezermester lett (bár a farsang reggelén már Pókember akart lenni, amiből egyébként 3 is volt a csoportban). Védősisakkal meg munkavédelmi kesztyűvel, ahogy kell, elő is adtak a csoporttal, táncoltak, énekeltek és tejszínhab evő verseny és ivóverseny is volt. A csoportbulin túl pedig volt kisze bábu égetés, amiről itt tudtuk meg, hogy mit is jelent, merthogy eddig nem volt ilyenben részünk.

Itt még az elején voltunk a bulinak, de ezt a galériát már régen le akartam fényképezni, mert ez szerintem egy marha frankó dolog. Nem is minden csoportnak van, de nagyon örülök, hogy nekik igen és úgy tudom imádják is. 

Gyűlik a tömeg:

Anyát is megtáncoltatta:

Aztán volt egy kis elbizonytalanodás, vagy mégsem?

 Jövőre, ha minden jól megy, beöltöztetjük generál kivitelezőnek... :-)

Újabb költözés

Tulajdonképpen az év eleji csönd a blogon annak is volt köszönhető, hogy hónapok óta folyó birtokbavételi procedúra következő etapjaként az én drága szüleim is kiköltöztek Dunakeszire. Na nem oda, ahova az eredeti terv volt, mivel a több mint fél éves hiteligénylési folyamat során tanúsított türelmüket, leginkább anyukám türelmét azzal sikerült a vevőinek meghálálni, hogy a korábbi megegyezésükkel ellentétben nem bérelhette vissza anyu a lakást (elkerülvén a 30 cm-es hóban való cuccolást)  hanem mehetett a sunyiba, mert ők ezt a lakást megvették... Nem szaporítom a történetet, mert aki a környezetünkben van, már ismeri ezt a kálváriát, de az biztos, hogy ne vegyél és adjál olyantól és olyannak, aki válófélben van és Sándornak hívják! 

Tehát a fentiek folyományaként a szülőknek abban a szerencsében van részük, hogy velünk oszthatják meg hajlékukat, mivel ugye az ő ház projektjük még csak majd most kezd izgalomba jönni, elvileg március elsején indul a kivitelezés, ami elé nagy várakozással álltunk. A helyzet elképzelhetőségéért írom, hogy az ingatlanon, amit tavaly megvásároltunk, áll a házon kívül egy garázzsal egybeépített nem kis méretű műhely, amit most átalakítunk "irodává", illetve "vendégházzá" és oda fognak majd, ha egyszer készen lesz a szülők átköltözni.

Addig a cuccaink, életünk, dolgaink egybefolynak, van ennek jó és kevésbé kényelmes oldala is, de ha a szívemre teszem a kezem, lehetne ez rosszabb is, azért ez a nagy ház tényleg vagy 140 m2, ezen ezért el lehet férni... 

Az aranypezsgőt (ami időközben osztódással szaporodott) a beköltözésükkor megittuk, a másiknak pedig az átköltözésükkor fogunk a fenekére nézni, s addig is, Bálint minden alkalommal, amikor csak koccintás van itthon (s ha Gábor és apukám is itthon van, akkor esténként azért levezető mutatványként előfordul.... :-) ), szóval olyankor Bálint már csípőből kiáltja, hogy: "Az új lakásunkra!
Céltárgy kívülről:

És jelenleg belülről:

2009 Karácsony & Szilveszter 3.

Ezt a bejegyzést pl. még febr. elején elkezdem írni, de aztán a lustaságom és az alkotói válságom győzött, de szigorúan nem az esemény rossz volta miatt hallgattam......

Tehát. A Szilveszterünk egy régi, jól bevált koreográfia szerint telt, pontosabban annyi különbséggel, hogy most nem utaztunk el kilométereket Erdeiékkel, hanem nálunk tartottuk a jamboree-t. Na nem azt a csillárleverős, és falkidöntőset, gyerkőcökkel nem is nagyon lehet, de mi jól éreztük magunkat. Csináltunk egy kis díszítést (érdekes módon a nagyobb díszítésben az akadályozott meg bennünket, hogy a falon egyszerűen nincsenek még dolgok, amire pl. a szerpentíneket fel tudtuk volna akasztani, így maradtak a csillár (még hogy csillár, inkább lámpa foglalat) amiket megkörnyékeztünk.

Aztán volt együtt fürdés különböző formációkban, hancúrozás és jót szórakozás hajnalig.
Amikor a nagyok a sorukra várnak:

S amikor végre fürdenek: 

A minőségi szállásadásban még nem kapnánk sok csillagot (vagy napraforgót?), de végül is ahhoz képest, hogy néhány nappal korábban még a dobozokat rugdostuk arrébb, hogy a Jézuska bele ne botoljon, egész jól összeraktuk a dolgot.

Igen, mi jól éreztük magunkat, igen, jövőre mennénk is szívesen Hozzátok, de ruccanhatunk is igen, valamilyen kellemes kis helyre széles kis hazánkban.
Így az idei csoportkép szerény hajlékunkban készült, kicsit gyűrötten a kora reggeli 10 órától:

Az év első napján nem csináltunk semmit. Ez már mondjuk 11-kor furcsa volt, és néztünk is egymásra, hogy most akkor mi van, de minden erőnkkel lenyomtuk azon ingerenciáink, amik bármely fajta pakolás irányába képződtek. Olyannyira sikerült ez nekünk, hogy még az újévi koncertet is végignéztük/hallgattuk/pihentük és nagyon jó volt. Itt a bizonyíték, Bálint hogy hallgatja:

Meg így figyelünk:

 

Aztán felébredt Gréta és olyan képeket vágott, hogy nem bírtuk röhögés nélkül:

Jó kis évvég és egyben évkezdet volt!

On the board again

Mivel a népharag egyre hangosabban érdeklődik, hogy él-e még a blog, illetve mi, ezúton jelentem, hogy igen és igen. Csak hát ugye még mindig van bajunk de sorra veszem majd és interpretálom, vagy talán mégsem, mert nem annyira fárasztanám vele az erre tévedőket, mindenesetre tényleg volna mit írni. Mindenesetre elkezdtem azzal, hogy átpofoztam a színeket a külalakon.

Folyt köv. a köv. órákban és napokban