Az idei óvodai farsangról nincsenek képeink egyelőre, mert még azokat elő kell hívatni, de az igazság az, hogy fantasztikus élményről nem számolhatunk be sajnos, mert annak örültünk, hogy egyáltalán nem fulladt botrányba.
Hetekkel a farsang előtt kezdtük kérdezgetni Bálintot, hogy mi szeretne lenni, hol hímezés meg hámozás volt a válasz, hogy semmi. Aztán, ahogy közeledett a dolog, körvonalazódott egy doktor bácsi, illetve egy valamilyen vett jelmez, de valahogy nem volt nagy a lelkesedés. Aztán a farsang napján közölte (meg előtte este), hogy ő nem vesz fel semmit, aztán reggel az oviban sztereóban kértük az apjával, hogy legalább bújjon bele, hisz a többiek is milyen aranyosak, de ellenállt. Szerencsére voltak még hasonló renitens alkatok, úgyhogy annyira nem lógtunk ki a sorból, viszont a Bálint jelmez tökéletesen passzolt rá, mintha rá varrták volna.
Szépen szivárogtak be a gyerekek a csoportszobába, ki félénken, ki büszkén, de a különböző helyeken letáborozott szülők, rokonok kifejezetten demoralizáló hatással voltak a gyerekekre, mert először csak egy-egy kezdett el sírni, aztán meg már a fél csoportnak volt valami nyűgje. Bálint is csak sertepertélt körülöttem, pedig az óvónénik tényleg mindent megpróbáltak. Énekeltek, körtáncoltak, szóval lefoglalták volna őket, ha mi nem ülünk ott, de hát még mindig erősebb ingerek voltunk mi nekik. Aztán a süti hegyek, amiket összehordtunk, az dobott a hangulaton, falni kezdtek tízórai gyanánt, tonnányi édességet, viszont akkor már többen jobbnak láttuk eljönni, hátha visszaváltoznak kezelhető kis törpékké. Na ekkor Bálintnak is eltört a mécses, pedig eddig a pontig várt vele, és szemrehányóan megkérdőjelezte, hogy : "Most akkor itt hagysz engem?" Otthagytam, én, a gonosz anya, de aztán mikor visszakukkantottam egy anyukával történt traccsolás után, már nyugiban játszott.
Úgyhogy így telt az első ovis farsangunk, jövőre valami jobb jelmezt okoskodunk ki, hetekkel a műsor előtt, hátha akkor kooperál velünk. Nem is értettük, tavaly, a bölcsiben már volt ilyen esemény, és ott semmi dráma nem volt...
Hetekkel a farsang előtt kezdtük kérdezgetni Bálintot, hogy mi szeretne lenni, hol hímezés meg hámozás volt a válasz, hogy semmi. Aztán, ahogy közeledett a dolog, körvonalazódott egy doktor bácsi, illetve egy valamilyen vett jelmez, de valahogy nem volt nagy a lelkesedés. Aztán a farsang napján közölte (meg előtte este), hogy ő nem vesz fel semmit, aztán reggel az oviban sztereóban kértük az apjával, hogy legalább bújjon bele, hisz a többiek is milyen aranyosak, de ellenállt. Szerencsére voltak még hasonló renitens alkatok, úgyhogy annyira nem lógtunk ki a sorból, viszont a Bálint jelmez tökéletesen passzolt rá, mintha rá varrták volna.
Szépen szivárogtak be a gyerekek a csoportszobába, ki félénken, ki büszkén, de a különböző helyeken letáborozott szülők, rokonok kifejezetten demoralizáló hatással voltak a gyerekekre, mert először csak egy-egy kezdett el sírni, aztán meg már a fél csoportnak volt valami nyűgje. Bálint is csak sertepertélt körülöttem, pedig az óvónénik tényleg mindent megpróbáltak. Énekeltek, körtáncoltak, szóval lefoglalták volna őket, ha mi nem ülünk ott, de hát még mindig erősebb ingerek voltunk mi nekik. Aztán a süti hegyek, amiket összehordtunk, az dobott a hangulaton, falni kezdtek tízórai gyanánt, tonnányi édességet, viszont akkor már többen jobbnak láttuk eljönni, hátha visszaváltoznak kezelhető kis törpékké. Na ekkor Bálintnak is eltört a mécses, pedig eddig a pontig várt vele, és szemrehányóan megkérdőjelezte, hogy : "Most akkor itt hagysz engem?" Otthagytam, én, a gonosz anya, de aztán mikor visszakukkantottam egy anyukával történt traccsolás után, már nyugiban játszott.
Úgyhogy így telt az első ovis farsangunk, jövőre valami jobb jelmezt okoskodunk ki, hetekkel a műsor előtt, hátha akkor kooperál velünk. Nem is értettük, tavaly, a bölcsiben már volt ilyen esemény, és ott semmi dráma nem volt...
2 megjegyzés:
2009, nem?:)
Vajon ezek várnak ránk is jövőre?... várom a jövőt?:)))
Igazad van, ebből látszik, hogy le vagyok maradva...
Megjegyzés küldése