Amint azt írtam volt, idén kicsit másmilyenre sikeredett a karácsonyi szünet minálunk, a maga jó és rossz oldalaival, de szerencsére, a lényeg nagyban nem változott, vagyis hogy sokat pihentünk, játszottunk, még ha nem is sokat levegőztünk, de gyakorlatilag dec. 19-ével lezárult a munka hada és január 5-ig tényleg nem is nagyon botlottunk bele egy dokumentumba sem, ami munkával kapcsolatos. És ezt nagyon-nagyon élveztük. Bár ez általában úgy kezdődik, hogy az első 2-3 nap rámegy arra, hogy lelassuljon az ember, aztán lubickol, és a vége felé már kifejezetten égtünk a munkakedvtől.
A karácsonyi vacsit ismét kooprodukcióban adtuk elő anyukámmal, és természetesen mondanom sem kell, hogy megint jól sikerült. Külön büszke vagyok a lazac steakemre, amit kifejezetten Gábor kedvéért csináltam, merthogy rántott halat nem tudok/szeretek készíteni, sőt idén a komári megmaradt halacskára sem tudott számítani, így alkottam. Hát nem gasztronómia csúcsa egy ilyen ízletes lazac feltálalása, de az ilyen ételeket szeretjük igazán, ami hálás, nincs vele sok macera és még finom is. Úgyhogy azóta itt figyel a frigóban egy elkészíthető adag, mert fogunk élni vele.
S természetesen a főszám: jött a beígért Jézuska, a bőség zavarát hozva magával, még dec. végére is maradt felbontandó ajándék, de az ünnep inkább szól mostanában a gyerekekről, mint rólunk, nagy szamarakról. Azért mi is megleptük magunkat...
Bálint fát, illetve fa alját, avagy padlót díszít:
Aztán pedig őriz:
S természetesen a főszám: jött a beígért Jézuska, a bőség zavarát hozva magával, még dec. végére is maradt felbontandó ajándék, de az ünnep inkább szól mostanában a gyerekekről, mint rólunk, nagy szamarakról. Azért mi is megleptük magunkat...
Bálint fát, illetve fa alját, avagy padlót díszít:
Aztán pedig őriz:
Ki ivott a poharamból???????:
A nagyobb család:
Ajándékbontás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése