Fenn a Jánoshegyen

Ez még a két ünnep között készült, de azért megemlékezünk róla. Elindultunk a hegyre, hogy levegőzzünk, meg sétáljunk. Kicsit elszámoltuk magunkat, cudar hideg volt odafent, úgyhogy rövidebbre is vettük az andalgást.
Jaj, a decemberi nap, kisüti a szemem!!!

Természetesen a hideg ellenére minden játékot ki kellett próbálni. Hogy nem fagyott oda...Apával csízelünk

Vát iz disz nem tudom hányadik

Isten bizony, hogy amikor azt kértem a doktornőtől, hogy ezt az állóképet kérem nyomtatásban még felfedezhető volt egy arcforma, de az eredmény ez lett. Ha valaki, valamilyen alkatrészt be tud azonosítani, az jelentkezzen.
Egyébként szó szerint szórakozik velünk, ahol csak lehet, takarja magát. Múlt hét pénteken a 4D vizsgálaton is ugyanezt játszottuk, minél jobban vizsgálta a doktornéni, annál jobban bújt, a végén már egy merő gombóc volt, arccal a méhlepényben. Onnan legalább egy fél profilt hazahoztunk, de legalább tisztán láttunk egy grimaszt, amit állítom, hogy nekünk nyomott. Röhögött a markába, szó szerint.A nemét 120%-os pontossággal tudják, de mi még ellenálltunk, viszont legalább mikor véletlenül odahúzta az uh-t nem buktatta le a Kis Pumpit, mert sem Gábor, sem én nem ismertünk fel semmit. Igazán jó vendégek vagyunk. Így már csak egy UH-t kell átvészelnünk. Amúgy orvosilag minden rendben, minden negatív és kiválóak az eredményeim, úgyhogy aggodalom nélkül tekinthetünk az utolsó hetekre.
Család szerint ideje lenne kicsit kisebb sebességbe váltanom, hisz mégiscsak, de még jól vagyok, bár már néha jó leülni pl. a bkv-n de mivel a kabátomban mérsékelten látszik bármi is, szerintem még a 38. héten is állhatok javában, merthogy én nem állítok fel senki a kedvemért. Így jár, aki kora tavasszal szül...

Lassan megkezdjük a lakás mérsékelt átalakítását, meg rendezem a babaruhákat, úgyhogy van már fény az alagút végén, és reméljük nem a vonat az. Amúgy addig is élvezem a helyzetet, amennyire csak lehet, hisz ki tudja, hogy lesz-e alkalmam még ilyen állapotba kerülni, bár Gábor szerint engem az Ég is anyának teremtett. :-) Ezt nem tudom, de terhesként jól működtem ezidáig.

3,5 év

Ma lett Bálint 3 és fél éves. Nagy fesztivált nem kerekítettünk köré, inkább szeretnék egy szeletet prezentálni mindennapjainkból.
Itthon ugyan nem érezzük, de az oviban mondták, hogy érzi már a vesztét, mert mostanában nehezebb vele, és szerintük ez majd a testvére megszületésével javulni fog, láttak erre ők már sok példát. Nem tudjuk, mi még nem voltunk így, de úgy látszik ott jönnek ki ez irányú frusztrációi, pedig azt hittük a problémák pont akkor kezdődnek majd...
Viszont ha már így alakult, rákérdeztem az óvónéniknél, hogy hogy állunk a kéz-használatával, mert itthon azért nem brillírozik, rajzolás, gyurmázás, festés, tehát kéz mikro-mozgások tekintetében, de azt mondták, hogy nincs azzal semmi baja, ott mindent csinál, csak hát úgy mint a fiúk általában, vagyis csordaszellemben, kampányszerűen, és egyáltalán nem béna. Jó tudni, jó, hogy néha szóba elegyedünk a nevelőkkel. :-)
Viszont azt is mondták, hogy aznap pont, amikor múlt héten trécseltünk, szóval meghívott a játéktelefonon "két csajszit" vacsorára... Kérdeztem még ott tőle, Timi néni előtt, hogy mégis árulja már el, hogy kiket hívott meg, kinek kell főzzek, de csak annyit mondott, hogy két lányt, neveket semmi, még csak azt sem, hogy az óvodából, vagy kit tudja honnan akar hazacipelni csajokat... Szép... Mi lesz velünk évek múlva... De mondtam neki, hogy csak jó fej lányokat hozzon haza, mert azokat bírjuk. A jó ég óvja a mi leendő menyünket...
A loboncos hajú kisfiúnk:

Karácsony 2008

Amint azt írtam volt, idén kicsit másmilyenre sikeredett a karácsonyi szünet minálunk, a maga jó és rossz oldalaival, de szerencsére, a lényeg nagyban nem változott, vagyis hogy sokat pihentünk, játszottunk, még ha nem is sokat levegőztünk, de gyakorlatilag dec. 19-ével lezárult a munka hada és január 5-ig tényleg nem is nagyon botlottunk bele egy dokumentumba sem, ami munkával kapcsolatos. És ezt nagyon-nagyon élveztük. Bár ez általában úgy kezdődik, hogy az első 2-3 nap rámegy arra, hogy lelassuljon az ember, aztán lubickol, és a vége felé már kifejezetten égtünk a munkakedvtől.

A karácsonyi vacsit ismét kooprodukcióban adtuk elő anyukámmal, és természetesen mondanom sem kell, hogy megint jól sikerült. Külön büszke vagyok a lazac steakemre, amit kifejezetten Gábor kedvéért csináltam, merthogy rántott halat nem tudok/szeretek készíteni, sőt idén a komári megmaradt halacskára sem tudott számítani, így alkottam. Hát nem gasztronómia csúcsa egy ilyen ízletes lazac feltálalása, de az ilyen ételeket szeretjük igazán, ami hálás, nincs vele sok macera és még finom is. Úgyhogy azóta itt figyel a frigóban egy elkészíthető adag, mert fogunk élni vele.
S természetesen a főszám: jött a beígért Jézuska, a bőség zavarát hozva magával, még dec. végére is maradt felbontandó ajándék, de az ünnep inkább szól mostanában a gyerekekről, mint rólunk, nagy szamarakról. Azért mi is megleptük magunkat...
Bálint fát, illetve fa alját, avagy padlót díszít:Aztán pedig őriz:

Ki ivott a poharamból???????:A nagyobb család:
Ajándékbontás:

Bábszínház

Ideje volt bevezetni kisfiúnkat a kultúra világába, s hol kezdjük máshol ezt, mint a Bábszínházban.

Ez egyébként még a Mikulás hétvégéjén történt, így még ott is bezsákmányolta a gyerekeket megillető potya szaloncukrot, és családilag megtekintettük a Diótörőt. Maga műfaj nem ismeretlen neki, mert látott már ilyet, az oviba is van ilyen délelőtt, amikor jönnek bábosok havonta egyszer, de azért A Bábszínház az mégiscsak más.
Édes volt egyébként, amikor nevetni lehetett, nevetett, amikor meg kellett ijedni, majd összecsinálta magát, szóval egyben volt a délelőtt. El is határoztuk, hogy legközelebb is jövünk, csak akkor egy olyan darabra, amiben próza is van, mert kíváncsiak vagyunk, hogy kiabál be ő is a többi gyerekkel együtt.
Egyébként a legnagyobb meglepetésemre nem is olyan egyszerű ide jegyet szerezni, erre az előadásra is másfél hónappal korábban kellett fogalaltatnom helyet, minden korábbi nap csurig tele volt. De megyünk még, nem torpanunk meg!

Jókívánság

Ezen a fórumon kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel szeretnénk minden kedves Családtagunknak, Barátunknak és Ismerősünknek vidámságban, egészségben és örömben gazdag Új Évet kívánni!
Vigyázzatok Magatokra és egymásra!

Pöttyök

Amikor december közepén, bő két hét után azt hittük, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba, és Bálint mehet végre vissza oviba, másnap indult is volna, akkor Gábor fürdetés közben pöttyöket fedezett fel rajta. Először azt gondoltuk, hogy van egy kóbor szúnyogunk, de reggelre megszaporodtak és pirosabbak is lettek. Így nem volt mit tenni, hívtuk megint a doktor nénit, s az ítélet: BÁRÁNYHIMLŐ. Mert ilyen műsorunk még nem volt.

Ez természetesen akkor történt, amikor én is végig a héten dokikhoz és védőnénihez kellett járjak, Gábornak év végi zárás, úgyhogy Marica mamiék megint be voltak fogva.
Sőt, hogy fokozzuk a dolgot, mielőtt még tudtunk volna róla, közösségbe is mentünk, Hannával és Lilivel is találkoztunk, nehogy ne fertőzzük őket meg, és annyi volt a karácsonyi Zalázásunknak is, nehogy ott is fertőzzünk. Ilyen még nem is volt, hogy ne találkozzunk az évnek ebben a szakában.
Kiegészítésképpen kapcsolódik ehhez a betegséghez jó pár nap (majd két hét) szobafogság is, így keménynek ígérkezett, de túléltük egész jól. Mivel Bálintnak a pöttyökön kívül semmi baja nem volt, mintha mi sem történt volna, sem levertség, láz és hasonlók, úgy evett mint két sáskahad, hol felváltva, hol együttes erővel őrködtünk felette és próbáltuk lekötni a feles energiáit. Még jó, hogy a Jézuska hozott pár új játékot és akkor azokat is hadra fogtuk.
Végeredményben egész jól megúsztuk, de azért a Karácsony más volt és ezt sajnáljuk, de így van ez, az ember gyereke átírja a legjobban megírt forgatókönyvet is néha.
Csináltam néhány képet az utókornak a jó kis pöttyös pocakjáról, de ezeket azért nem publikálnám, mert nem voltak szépek, viszont túl vagyunk egy életre ezen a bulin.