Apa nélkül

Az elmúlt két hét sajnos szinte Gábor nélkül telt el. Ugyan a legutóbbi bejegyzésen (szülinap) szerepel, és most vasárnap is itthon volt, de az összes többin szinte 7-8-ig nem látjuk apát, és vele együtt a fényképezőgéppel sem futunk össze, mivel azt cipeli magával a munkákhoz. Így nem sikerül megörökíteni tetteinket, de tanúk vannak rá.

Ahogy elültek a szülinapi-Gábortesóékitt-éljüktúlvalahogyameleget, máris próbálunk valahogy mozgolódni. Múlt héten eljött hozzánk Rácz Timi az ő Balázsával, aki majdnem napra pontosan 4 hónappal fiatalabb Bálintnál. Egyébként is a Timivel mi majdnem mindent szimultán csinálunk, egy ált.isk. osztályba jártunk ötödiktől, onnan lehet a barátságunkat datálni. Aztán Timiék esküvője egy héttel a miénk után volt (ennél közelebb már csak egy napon lehetett volna) és szülni is majdnem egyszerre szültün. :-) Ezzel együtt a mostani találka kicsit rövidre sikeredett, mert Balázs nem vette jól annyira az eseményeket (lehet, hogy benne volt az is, hogy Bálint mindenáron a szemében és a szájában akart túrkálni....), meg a Tibi (Timi férj) hamar jött a családért. De folyt. köv. jövő héten.

Aztán múlt hét pénteken elmentünk az Olasz Timiékhez is, szintén apa nélkül, és egy csuda jót grill-vacsoráltunk. Ott voltak még az ismert Dózsás különítmény, sőt még két új jövevény is, Gottschick Ildi (szintén gimis oszt.társ) és Gabiék új ezüstmetál automata váltós csodája is (ha most megnyúznak sem tudom, hogy mi a márka és annak utóneve, de pénteken még tudtam).

Bálint ott is alakított, kiosztott két pofont Hannának és egyszer még majdnem rá is ült (bocsánat!), és megint túlpörögte magát, de hát ez van, ha teret lát maga körül... szerintem egy kicsit féltékeny is volt.... :-( Azért mi igazán jól éreztük magunkat a kis malőrök mellett.

Hétvégén kimentünk Vácra a VVV-re (váci világi vígalom), ahol aztán volt koncert, meg kirakodóvásár, meg vursli és minden jó, amit a nép kívánhat. Gábor itt már ott volt, de a fényképezőgép itthon maradt, így hát csak az emlékeink őrzik az első kisvasútozást Bálinttal és a fagyizást, ahol még a kocsi is fagyis lett a papával egyetemben...

1 év

Ki hitte volna, máris elment. Egy éve ilyenkor, mint amikor ezeket írom számtalan vizsgálat és praktika bevetése után már körvonalazódott a császár ténye, és én is túl voltam a "koktélon", amitől igen belazultam a szülésznők nagy örömére... :-) Nagyon-nagyon fáradtak voltunk már Gáborral egyetemben egy átvirrasztott, fájásos éjszaka után, de most az egész élmény olyan közelinek tűnik, mintha egy hete lett volna. Pedig azóta nagyon sok minden történt velünk, főleg a legkisebbel. :-)
Nem akarok dagályos summázásokba kezdeni, de az elfogult szülő azt mondja belülről, hogy tök jó fej fiúnk van, jó természettel és igazán boldogság vele az élet. Fura, ha arra gondolok, hogy mit csináltunk abban a rengeteg szabadidőnkben, amikor ő még nem volt.... :-)

Az ünnepség már tegnap megvolt, volt csoki, ropi, térdig érő lézer és rengeteg ajándék. Nagyi segített az ünnepi kajában, jöttek a keresztszülők is és nagy boldogság volt a lufi, merthogy olyat még nem látott.
Ilyen volt, ilyen most:












Egy kis szülinap:

Keresztszülőkkel:


További képek és kommentek a: http://kep.tar.hu/gobogo22 - 1. szülinapnál

Még képek Gárdonyról

Séró bárók:
A kis hedonista az új járgányban:
Az ideiglenes fürdőkád:

Látnak, nem látnak:













Gyere tükörkép, megmutatom mim van (és közben elengedett kézzel állok):
Apa művészképeset játszott:

Gárdony

Miután a tavalyi nyarat kihagytuk érthető okokból, ezért érthető, hogy az idei nyaralást nagy izgalom előzte meg. Igaz, az utazás előtt 6 nappal még úgy tudtuk, hogy Gyulára megyünk egy kis pihenésre (a szállodában a négyszeri változtatás után gondolom már nagyon szerettek is....), de végül kénytelenek voltunk lemondani, mivel egy kedves ismerősünk jóvoltából hozzájutottunk egy gárdonyi beutalóhoz a vasutas üdülőbe. Azt kell monduk, hogy keresve sem találhattunk volna jobbat, minden szempontból pont idális volt, a Velencei tó az üdülő partján, nem volt tömeg, gyerekmedence, szuper kaja és nem utolsó sorban kiváló idő.

Bálint a gyerekek sztárja volt, én nem is hittem volna, hogy így körül fogják rajongani, és kiválóan vette az akadályokat (jobban mint a nagyok), nem zakkant meg az idegen helytől, mindenkire mosolygott, integetett, úgyhogy csodájára jártak. Büszkék voltunk ám.

Sőt még romantikázni is tudtunk, mert nála az a szokás, hogy ha a szobában vagyunk nem alszik el, így a de., du. és esti alváskor száműzve voltunk a szobából, de akkor vittük a woki-tokit magunkkal és kettesben voltunk. A hatodik napon az egyik nyaraló megkérdzete, hogy mit csinálunk ilyenkor a gyerekkel, amikor nincs velünk, mert ők azt találgatják érkezésünk óta. Biztos mi voltunk a szemét szülők, hogy így magára hagyjuk szegény gyereket, de hát ha ő így működik...

Fogunk mi még ide menni és akkor néhány kép:

Ismerkedünk a nappal:

Lányok gyűrűjében:

Így tudok már menni :-) :

Az az idétlen anyja

... aki ráadta

Rita

Hétfőn, miközben Bálint fél óra fentlét után mindig elálmosodott, meglátogatott minket Rita Pécsről. Őróla azt kell tudni, hogy angliai harcostárs, ha emlékezetem nem csal egy oxfordi vagy stonehedge-i kiránduláson ismerkedtünk össze a kintlétem kb. 2. hónapjában. Egymás mellé ültünk a buszon (mint Forest Gump és Buba... :-)), ami a hozzánk hasonló magyar au-pair-eket szállította a végcél felé, és mi végig nyomtuk a sódert egymásnak oda és persze vissza is. És ez ezután a kirándulás után így is maradt. Ő északon lakott, én délen, és egy-egy maratoni hétvégei látogatás alkalmával (szombat reggeltől vasárnap estig) annyit beszéltünk (sokszor szimultán), hogy mikor metróztam (vagy hogy stílusos legyek tube-oztam) haza, akkor fájt az állkapcsom és teljesen le voltam agyilag fáradva. De nagyon jók voltak ezek a hétvégék.

Aztán megmaradt a barátság. Néhanapján találkozunk és - bár nagy fájdalmamra - nem volt ott az esküvőnkön, megbeszéltük, hogy egymás esküvőjére majd kalapban fogunk vonulni (sokszor próbálgattunk az angol kalapipar remekeit ugyanis), de ezt én még be tudom az ő nagy napján tartani...

Egy-egy windsori szerzemény (1998)

és ez már egy másik alkalom, amikor már Gáborral voltam (2001) és kedvenc St.James Parkomban mókust etettem. (ezt csak megtalálam és szeretem ezt a képet)

Ismét Zaláztunk

Már nagyon régen voltunk Komárban, asszem utoljára anyák napján, úgyhogy már érett egy lemenetel. Ehhez még az is hozzájött, hogy Gábor apukája végre otthon volt hétvégén és mivel kicsi autónk kardánmicsodája javítást igényelt, így a kellemest összekötöttük a hasznossal. A családnak hatalmas nagy meglepetés volt, hogy megjelentünk, volt izgalom ám. Lassan sportot űzünk a meglepetésszerű lemenetelből. :-)

Úgyhogy volt javítás, meg nagyival sétálás, meg grillezés és Bálint úgy lefáradt, hogy győzi bepótolni az alvást. Hiába, a jó vidéki levegő!

Egy kép Gáborról, mikor már sokadik órája szerelték az apjával a kocsit.

És egy a mamival: