Vát Iz Disz?

Szerintetek Mi Ez?

Yessssssssssssss!

Sikerült felhúzni a jobb oldali mezőket!!!!!!!!!!!!! Ebből is látszik, hogy ügyesedünk. Meg vagyok elégedve magunkkal. Úgy látszik a fényképek bezavarnak, úgyhogy néha még előfordulhat szerintem, hogy le fog csúszni, ha túl sok képet pakolunk ide, de majd meglátjuk. Tényleg jó lenne egy külön fénykép linket csinálni...

Újítások

Ha lejjebb lapoztok az oldalon, akkor a jobb alsó sarokban (ami remélhetőleg rövid időn belül feljebb kerül) megláthatjátok, hogy frissült a link-listánk, vagyis ügyesedünk, mert már be tudjuk a barátaink blogjait linkelni, és ha jut rá időnk, akkor még egy külön fényképalbumot is beteszünk, de az még várat magára.

Pá!

Új design

Ahogy azt kedves Márk barátunk jelezte, blogunkon a fényképeknél nem működik a nagyítás funkció, úgyhogy áttekintettük, mit tehetünk.

Először is a külalakváltás sosem árt időnként, így most ezt választottuk, illetve azt kellett megállapítani, hogy azok a képek, amik lekicsinyítve érkeztek hozzánk, azokat továbbra sem lehet nagyítani, vagyis néhány esetben csak kis mértékben.

Annyit tudunk ígérni, hogy saját képet fogunk betenni, amivel jobban lehet operálni.

Jó szórakozást! És köszi Márk! A Te blogod is szépen alakul!

Gábor nap

Vasárnap elmentünk nagyszülőkkel Gábor napot ülni. A változatosság kedvéért Vácot választottuk a kiruccanás tetthelyéül, oda a kocsi úgyis már magától megy, néha el is küldjük őt uzsisszatyorral, jár neki egy kis szórakozás.

Egy olyan helyet választottunk, ahova már régen be szerettünk volna ülni, a Duna partján meglepő módon Halászkert nevű vendéglátó ipari egységbe tértünk be.

Finom volt az étek, Bálint is végigette az általunk választott menüt, mellette még Túró Rudit, meg gyümölcspépet, meg bébiételt is fogyasztott, nyugodtan kijelenthetjünk, hogy permanensen táplálkozott az ottlét alatt. Viszont közben és utána szép embereseket büfizet, úgyhogy kb. 2 méteres körben mindenki hallotta. De szerencsére ezt a nagyon kedves - helyinek tűnő - egyéb étteremvendégek nem vették zokon.

Búcsúzásképpen, mert még nem untak bennünket eléggé, izgalmában felborította a kávém, úgyhogy ő, a nagyi és én, na meg persze a terítő is tiszta kávé lett, de akkor már az egyik lábunk gyakorlatilag kint volt az étteremből, úgy nem hallottuk kristály tisztán, hogy várnak bennünket legközelebb is szeretettel....

Mi azért jól éreztük magunkat, Gáboromat felköszöntöttük és kirándultunk ismét egyet.

A képen gyermekünk asszem a Túró Rudinál tart...

Az első babazsúrunk

Múlt pénteken babazsúrra voltunk hivatalosak Erikáékhoz. Erikáékkal a szülésfelkészítő tanfolyamon ismerkedtünk meg és a véletlen úgy alakította, hogy a fiaink egy napon születtek, bár Neki egy kicsit később, nekem pedig kicsit korábban, mint ahogy terveztük.

Dávid és Bálint abszolúte fej-fej mellett fejlődik, egyik ebben, másik másban ügyesebb, de nagyon helyesek együtt, Dávid igazi házigazda módjára kedvesen szóval tartotta Bálintot és a játékokat is bedobta a közösbe, amikre Bálint természetesen rárepült, mert szegénynek nincsen itthon elég, és szomszédolni kell, hogy lásson néha.... :-) meg a szomszédé mindig zöldebb ugye.

Mikor megérkezett Petra egyből felborult a férfiak által felállított világrend és volt sziréna különbőző erősségben és frekvencián (kiderült, hogy az enyém csak éhes....) de végül Bálint ügyesen eltanulta az egyedül, elengedett kézzel ülést. Máskor is megyünk, ha ilyen inspiráló a környezet.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat!

Bogi 8. hónapja

Mostanában rendezgetem a családi fényképeket és igazi gyöngyszemekre akadok... :-)
Ez a kép 1977 (Úristen de rég volt!) júniusában készült, vagyis kb. annyi idős voltam akkor mint most a gyerekünk. Azért van remény, hogy egyszer nem úgy fogok kinézni a gyerekem mellett mint egy béranya.... Másrészről viszont felhívnám a figyelmet édesapám igen kifinomult fogására, ami által úgy tart, mintha egy gordonka vagy fadarab lennék. Azért nem volt olyan borzasztó gyerekkorom.... :-)

Forradalom napi Zsámbék

Mivel nem éreztük magunkat nagyon ünnepi hangulatban, annál inkább dolgozott bennünk a kilométerhiány (így, a hosszú tél után), nemzeti ünnepünkön felkerekedtünk és elkocsikáztunk Zsámbékra, mivel ott még nem nagyon voltunk.
A község (város?) teljesen kihalt volt, úgy látszik mindenki visszahúzódott , ellenben nagyon kellemes idő volt, úgyhogy hatalmasat sétáltunk babakocsival, látszólag Bálint is élvezte a friss levegőt és megnéztük a XIII. századi templomot és a kilátást, ami igazán szép.

Egy kis pancsi

Ma kimenőt kértem Gábortól és ellátogattam lánykorom azon sport-centerébe, amit kivételesen tényleg élvezettel látogattam, valljuk be nem sok egyéb helyen tettem tiszteletem... Mindenesetre most is élmény volt úszni egyet a BVSC uszodában (hol máshol vasutas gyerekként). De meglepődve tapasztaltam, hogy a magam közel 30 évével erősen átlagéletkort csökkentettem a 60-70 évesekkel gyakran tűzdelt medencében. Úgy sportoltak az öregek mintha űznék őket. Egyrészt tök jó volt ilyen sportos kis öregeket látni, másrészről viszont kicsit fura is. Az egyik néni még húzódzkodást is csinált a rajtkőről!!! Alig hittem a szememnek.

Éppen nyugiban úsztam én is a hosszakat, amikor is megjelent a BVSC póló csapata és edzeni kezdtek. Azon gondolkodtam, hogy miért van az, hogy a vizipólós srácok mind ilyen jóképű pasik? Szerintem az első edzésen/-től kapnak valami cuccot amitől szinte majdnem kívétel nélkül klassz, vagy legalábbis charmos férfi lesz belőlük.... Ahogy elnéztem őket majdnem anyjuk lehetnék (ha belehúzok az első randin), de legalábbis a nővérük és bár hatalmas zajt csináltak a medicinlabda falhoz dobálgatásával, de határozottan kellemes élmény volt.... :-)

Lehet, hogy máskor is megyek úszni? :-)

80 év

Hétvégén Zalában jártunk, egyrészt családlátogatáson, másrészt pedig azért mert egy szép esemény is alkamat teremtett rá.

Gábor nagyszülei ugyanazon év februárjában (azért nem egy napon, az már tényleg csoda lenne) születtek meg és mindenki örömére egészségben megérték mindketten a 80. életévüket, amit a hétvégén meg is ünnepeltünk. (2004 decemberében volt az aranylakodalmuk...)

Nagyon helyesek voltak az öregek, mert a meglepetés-vacsorán tényleg meglepődtek és meghatva ültek végig. Bálint nem érezte az esemény jelentőségét még, így ő végigkiabálta az egész vacsorát, így az asztalnál ülő négy generáció fentről lefelé hangosodott.

Kellemes volt az étterem, a hangulat is megvolt, a tortán tüzijáték is volt, mi kell még egy szülinaphoz? Igazán emlékezetes este volt.