Amikor mi 1984-ben (!) az akkor frissen megépült újpesti lakótelepre költöztünk, elkezdtem járni a Szigeti úti ált. iskolába, de hogyhogy nem, ott is létszám-fölösek lettünk jó néhány magunkkal egyetemben (nem először akkor már, pedig még csak harmadikos voltam, nem véletlenül jártam az ovi 4 évét 3 ovi épületben, de hát ez is ad egyfajta edzettséget...) naszóval a Szigetiből kivágtak minket, ellenben az új Virág úti suli még nem készült el, úgyhogy az akkor megalakult 4.b oszályt (és a többit is) Újpest másik végébe logisztikáztak kb. fél évig. Egy komplett aggodalom volt az iskolabusz miatt az életem, mert Halász Andival majdnem mindig rohantunk, hogy ne késük le.
Aztán 5. év elején, amikor már úttörők is lettünk egyben, kiderült, hogy a brand new felsős ofő Márta néni veszélyeztetett terhes, amit személyes sértésnek éltem meg (erre Bálint nem pont így jár, bár ő iskolakezdés elején...). Úgyhogy hányattatott osztályunkhoz érkezett Edina néni, és nem tudom, hogy ő hogy élte meg az első osztályát, de emlékeim szerint nem könnyítettük meg a dolgát, de hát onnan volt szép a győzelem.
Nem tudom, hogy ez az én becsípődésem-e vagy sem, de én szerettem oda járni (bár én a gimis osztályomat is szerettem nagyon), sok minden történt velünk, emlékezetes tanárok, és osztálykirándulások, főleg jóságok, úgy úgy döntöttem, elleszek én itt nyolcadikig.... :)
1991-ben végeztünk, aztán 1996-ban volt ugyan egy osztálytalálka, de ha őszinte akarok lenni, nagyon régen volt, én már nem is emlékszem rá annyira nagyon, pedig voltunk rajta páran.
Aztán hogyhogy hogyhogy nem, néhány hete ismét jött az szikra, hogy kellene megint egy, hisz miért ne! Így történt, hogy okt. 6-a estéje az esemény után érdeklődőket az Építészpincében találta és az elmúlt hónapok/évek legnagyobb meglepetése is elért engem, miután nagy hirtelen egy olyan igazi lúdbőrözős, nagyon-nagyon kellemes hangulat telepedett ránk. Bár ahányan voltunk, annyi felé fújt bennünket a szél (pontosabban Melindát és Attilát egy helyre azért :) ) s nem kellett, csak néhány perc és értettük egymás szavát (fél mondatokból) és tényleg imádtam minden pillanatát naon-naon. Az ivararány is igen kellemes volt, mi több, több fiú jött el, mint lány, pedig kétszer annyi lány volt az osztályban, úgyhogy ezért külön büszke vagyok rájuk. Nem mellesleg mindenki a jobb kedvét hozta el, így sokszor sziporkáztunk!
Azzal a ténnyel mindazonáltal nem tudok egyenlőre mit kezdeni, hogy emberek a találka meghívójára sem válaszolnak, hogy bú avagy bá, vagy válaszolnak, hogy jönnek és nem jönnek, pedig ha nem olyan helyre megyünk, akkor megint lehetett volna belőle balhé... na mind1. sajnálom, mert tényleg jól éreztük magunkat, de az is lehet, hogy ha más társaság verődik össze, akkor nem így sül el, úgyhogy így volt ez jó és szép.
Köszönöm még egyszer a lehetőséget és az estét mindenkinek, és ha Maurer Csabi kiátkoz, akkor is ideteszek egy képet az estéről:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése