Certo-buli

Egy ideje fenyegetem a kollégákat, hogy úgysem ússzák meg, hogy eljöjjenek hozzánk és jól megtekintsék összes termeinket, mert úgyis annyit fárasztottam őket azzal, hogy mi, mikor és hogyan készült, hogy egyszer csak júliusban, egy hirtelen ötlettől vezérelve javaslatot tettem arra, hogy mi lenne, ha nálunk tartanánk a nyári névnap-szülinapokat. 

Úgy tűnik, hogy nem mondtam nagy hülyeséget, mert ötletem elfogadásra került és ki is tűztük a dátumot, szabadságokat és egyéni kéréseket is figyelembe véve, arról nem is beszélve, hogy Judit kartásnő mindenórás státuszát is belekalkuláltuk (a végén kiderült, hogy majdnem az utolsó pillanatban volt tényleg, az ő szempontjából egy héttel sem tehettük volna arrébb, mert addigra neki már irány a szülészet), a lényeg, hogy majd mindenki el tudott jönni, ami velünk együtt pont 18 embert (+ 2 kiskorú) jelentett és egyben debütált kicsiny otthonunk befogadóképessége tekintetében, mert ennyi ember nálunk még sohasenem. Jelentem elérte a határait. :) Hovatovább az én teljesítőképességem is, és ha nem jön a nagyon drága Zsuzsi kolleganő és anyukám sem segít be, és még Gábor is pörgött, akkor nagyon komoly károkat szenvedett volna el az este, de látszólag senki sem maradt éhen, sőt, olyat is hallottam, hogy néhányan még talán jól is laktak :)

Utólag már látom, hogy hol voltak rések a pajzson, amiért 1000 bocsánat, de az orbitális hibákat azért elkerültem, mondjuk ha este 10-kor, kezemben 13 pezsgőspohárral nem ütközöm frontálisan a vitrinajtóval akkor egy pöttyet megkönnyítettem volna a saját életem, de így is túléltük. :)

Íme egy csoportkép, ahol egy új kollegína kivételével mindenki rajta van és ilyen is ritkán van, hogy így egy kupacban, ennyien: (plusz egy saját gyártású kiskorú, aki a teljesen érdemtelenül megkaparintandó tortaszeletére vár)

Gyerekszáj 2011. augusztus

Grétu: Cúna vad Bádint!
Bálint: Nem baj Grétuss, Te sem vagy szép!

:)))))))))))))))))))

A Princen mi is kint voltunk ám

Amint a táborral végzett, csak hogy nehogy megszűnjön az állandó ingereltetés, Bálint leutazott Piri mamiékhoz, úgyhogy mi egy-gyerekes szülőként bátrabban cincogtunk.

Niki drága hathatós segítségével, meg a hírre, hogy jön Prince, idén (is) sikerült eljutni a Szigetre és jóság volt. Mert sikerült korán bemenni és nem a tömeggel nyomulni, meg jól körbenézni és alapozni, megy úgy érezni a csít egy kicsit.

Aztán az is frankó volt, hogy egy órát várhattunk, plusszban, de Gábor szerint pontosan 7-kor fog kezdődni...

Majdnem... Pedig tényleg nagy élmény volt fél Skandináviát magunk mellett tudni, akik már magukról nem tudva örvényeltek körülöttünk, meg ültek bele saját kajájukba és már nem voltak szomjasak...

Jött ez a fiú aztán, muzsikált a népnek, de nagyon, tényleg elhiszem, hogy ennyi hangszeren játszik és még a zenekarát is zenélni tudó emberkékkel rakja tele, egyszóval, na jó, egy mondattal, tudnak showt csinálni. Mondjuk úgy egy óra után már mindkettőnk ott ficergett a "jó, jó ez, de menjünk már máshova is és inni is régen ittunk", úgyhogy egy kis lélekmelengető után átbicikliztünk a Világzenei színpadra, ahol a a Petőfi, opárdon az MR2 szimfonikusai és magyar pop-rock előadók összehangszerelt duettjeik mentek folyamatosan és egyöntetű véleményünk alapján ők még jobbak is voltak, mint a nagyszínpadon a műsor. De tényleg. Mondjuk én két általam soha nem hallott együttes előadásai alatt kürtős kalácshoz álltam sorba, de legalább a Budapest Bárra, Ruzsa Magdira és Caramellre visszaértem és kulturáltan szórakoztam. 

Amúgy sokan voltak, láttunk sok-sok celebet is, de végén sajnos én csalódtam, mert leesett, hogy a nulladik napon a sztárfellépőn kívül nem sok minden történik, éjfélkor a sátrak és a kisebb színpadok üresen tátongtak és csak az egyes szórakozóhelyek szeletelő zenéje és a kajáldák nyomták, de azért kihúztuk éjjel fél háromig, amikor még a taxi levadászása is nagy kaland volt, bár szerintem az összes taxivállalat összes kocsija, legalábbis aminek a vezetője élt és mozgott, ott volt a környéken, vagy épp fuvarba el v. oda.
Két észrevétel: 1. ez a sziget már nem Az A Sziget, ami volt akár 10 éve is, vagy csak mi öregedtünk.  2. jövőre (ha lesz ilyen) nem kettesben megyünk. Mert imádjuk egymást (és egyre jobban :) ), de oda azért kell a buli. Ha meg kettesben akartunk volna lenni, akkor akár itthon is maradhatunk volna, mint picsadrágán szórakozni. Mert ugyan nem fáj, de semmmmmmmilyen szempontból nem volt az átlagmagyarhoz szabva a szolgáltatások árai. Igaz, hol vannak már az átlagmagyarok?
Fénykép csak a karszalagról van, az meg nem olyan érdekes.

Sporttábor 2011

Nos, ott tartottam, hogy elment a mi elsőszülöttünk a sporttáborba, Ákossal felszerelkezve, mert úgy azért bátrabbak vagyunk, továbbá azzal a drive-al, hogy 6 évesen azért csak kellene már tudni úszni, mert Alexa (unokatesó) még csak 3, de már úgy úszik, mintha mindig ezt csinálta volna és milyen mázli, hogy a gyerek hiúságára még hatni tudok. 

Hétfő reggel szépen fel is sorakoztunk a gyülekezőhelyen, ahol napirend ismertetés után elhagytuk a terepet és ezzel bekerült Bálint egy közegbe, ahol már nem tudtam kontrollálni az eseményeket és legjobb tudásom szerint is olyan dolgokat műveltek, ami gyermek számára hajmeresztő, mint pl. víz alatt tartózkodás, netántán úszás, merthogy ott vizes lesz a füle és a feje minden óvintézkedés (sapka, szemüveg, stb.) ellenére. Nem is jártam nagyon messze az igazságtól, mert a délutáni kontrolltelefonom után megtudtam (máshonnan nem is, mert Bálint továbbra sem mesél túl sokat viselt dolgairól a nem velünk töltött időkből), hogy a 18 gyerekes fiú-lány táborozóból ővele külön foglalkoztak (ez így maradt a tábor végéig), mert a többiekhez képest azért vannak/voltak lemaradásai a vízi közegben való jártasságban, és tulképp. egész jó, hogy vittük, mert ha tovább húzzuk maradandó lett volna a víztől való tartása... Úgyhogy kaptunk egy tábor áráért egy magántanárt, de cserébe gyermek nem fél víztől, tud bugyborékolni és sétálni a víz alatt és ezt majd még folytatom, mert lesz folyománya egy másik bejegyzésben. 

Egyik nap a táborral elbicikliztek Vácig (Gödről), ez ugyan nem nagy táv, de ilyet még velünk sem csinált, és az utolsó nap egy orbitális tapasszal tért haza az állán, történt ugyanis, hogy elkirándultak Királyrétre, ahol bementek egy Bálint állítása szerint nagyon sötét (ezt úgy illusztráltatta, hogy befogta a szemünket és azt mondta, hogy na ilyen sötét volt : ) ) barlangba (hol van KirányRÉTEN barlang, tudja valaki?), ahol simán lefejelt egy kiálló sziklát és ha kicsit nagyobb a szikla vagy egy kicsit jobban érkezik akkor bizony varrni kell, de ezt még kihagyta, viszont varunk még a mai napig van és lesz is szerintem. 

Ezek voltak Bálint kalandjai a sporttáborban, ja és számtalan horzsolás és ütődés, de végre kezd egy kicsit rosszfiúsan kinézni a drágám. 

Képek nincsenek, mi nem voltunk vele, a tábor árában úgy tűnik nincs benne, hogy néhány képet adjanak. Amúgy a tábor lebonyolításától kicsit sem vagyunk elájulva, a meghirdetett programok feléről már az elején kiderült, hogy nem lesznek, meg a hozzáállás is egy pöttyet flegma, de az legalább biztos, hogy szeptembertől kell valamilyen alkalmatosságot keresni, ahol azt a megszerzett kis tudást nem felejti el és nem úgy fog vízben viselkedni, mint akinek a fogát húzzák....

Bálint szülinap 6 = rendezvénysorozat

Az elmúlt héten szabin voltam, hovatovább 24-én ugye Bálintunk is betöltötte a 6. évét, így amikor is múlt hétvégén vázoltam az eljövendő hét eseményeit és programjait Gábor halkan megjegyezte, hogy ez azért már egy komplett rendezvénysorozat... 

Ez így ebben a formában nem igaz, de azért volt tényleg inger, és nagyon de nagyon jó volt ilyen sokat együtt lenni az aprónéppel, kicsit el is kényelmesedtem és szívesen lehúznék még néhány hetet így itthon...
Először is megünnepeltük ugye a születésnapját, délben szűk családi körben, volt áhított roller, meg matrac, hogy végre egy méretű legyen az ágykerete a matracával és ne a gödörből kelljen kipecázni őt éjjelente, meg játékok meg ilyenek. 

Örülünk: 

Délután aztán jöttek Timiék összes gyermekeikkel és Gabiék Zsófival, úgyhogy ismét elmondhatta magáról Bálint, hogy ez hölgykoszorúban ünnepelt. 

Idén sikerült azzal a szép hagyománnyal felhagyni, hogy hátulról/oldalról/hülye szögből fotózzuk gyermekünket, így készült egy-két frontális kép is, íme:

 (azért jövőre még a nagykést is megpróbáljuk kivenni a képből... :) )

Az első csoportkép:

A születésnapja után, hétfőn mindjárt azzal nyitottuk a hetet, hogy elmentünk az Aquawordlbe, merthogy már nem is tudom mióta nyúzza vele a fülünket, hogy oda kellene elmenni - ismét, és micsoda jól lehetne ott csúszdázni - ismét, így alkalmat teremtettünk rá, hisz idén úgysem megyünk nagy nyaralásra (kicsire sem), legalább egy-egy napot lecsípünk így magunknak a pihenésből. Korán is érkeztünk, ami szerencse, mert így Bálintnak volt ideje kb. 9-14-ig (kivéve ebédidő) kb. 150X, de inkább 180X lecsúszni a csúszdán, én már nézni is elfáradtam, de ő nem, így kisportolta magát a medence lezárása előtt. Akit érdekel, hogy miért zárták le a medencét, majd mesélünk... Amúgy rengetegen volta, és mivel az idő nem a volt valami fényes ( hét többi napján sem), beszorult a jó magyar és sokan voltunk kis helyen, ennek minden szépségével együtt, nekem pl. minimum kétszer kellett megharcolnom saját nyugágyamért, de felszívtam magam és nem hagytam!
Itt még a pizza is finomabb

Ugye hogy szép? Mármint a gyerek

Következett aztán néhány nyugisabb nap, ami minden különösebb izgalom nélkül, jaj bocsánat, bunkerépítéssel telt, mert gyermekek felfedezték, hogy ők olyat is tudnak, meg sétáltunk meg együtt voltunk, én rekreálódtam, értsd elmentem fodrászhoz és körmöshöz, úgyhogy szép is lettem természetesen, illetve péntekre elinvitáltuk Hannát és Lilit, akik el is fogadták a meghívást, úgyhogy biztosítottunk egy kis kimenőt az Erdei család nagykorúinak, merthogy előző héten meg Bálintot sóztuk a nyakukba egy napra, hadd lássák, hogy a fiúkkal sem fenékig tejfel...
A szombati nap úgy került be az előzetes feljegyzésekbe, hogy a "meglepetés" napja, de a dokumentáció már a végére a "talán mellényúlás" kategóriába sorolja az eseményt, ugyanis elkövettük azt lépést, hogy jegyet vettünk a Verdák 2 3D vetítésére. Bálint előtt sikerült egészen a mozipénztárig titokban tartani, és jól levideózni az örömöt a hír hallatán. A film kritikáját nem fogalmaznám meg már, ahogy elnézem megtették sokan és alaposan helyettem a neten, kár hogy én sem hagytam fel azzal a jó szokásommal, hogy a kritikát - elkerülvén a befolyásoltságot - csak a film után olvasom el, merthogy ebben az esetben legtöbb helyen azt írják, hogy 10 év alattiakat ne nagyon programoztassuk el erre a filmre, mert csalódni fognak. Ha még csak csalódott lett volna Bálint én boldog lettem volna. De sajnos félt, aggódott és aznap éjjel saját verejtékében remegve talált rá az apja, úgyhogy nem vicces. Két nappal az esemény után úgy tűnik javult a helyzet, bár azóta gyakorlatilag csak arról beszél, nemhogy nagy követ, hanem egy sziklát dobtunk a kis állóvizébe, egyem a kis szép lelkét. Pedig én jót akartam. 

S végül levezető gyakorlatként vasárnap délután vendégül láttuk egy játszóházban Bálint ovis csoporttársait a születésnapja alkalmából, mármint azokat, akik nem nyaraltak vagy üdültek vagy elutaztak vagy  valami más miatt nem tudtak eljönni. Azért így is összejöttek a gyerekek 8-an és hihetetlen felpörgést okoztak a közegben, Bálint csatakos volt fél óra után, viszont boldog és mi kell ennél több. Ja az, hogy a Gréta megkapja azt a kaját, amiért nyúl, különben balhé. Még ez is megvolt.
Érkeznek a meghívottak és az ajándékok

 Amikor kikérdezem az aprónépet a világ dolgairól (Gréta balján Áko, a nagy szerelem kékben)

 Tortáznak

 Apja fia

 és a mi kis falósejtünk, de imádom :)

Így ezután a hét után már szinte gyerekjátékként nézünk szembe egy úszó- és sporttáborral, ahova Bálintot neveztük be Ákos barátjával, mert mégiscsak hülyén néz ki, hogy 6 évesen nem tud úszni, és ha csak egy csepp víz éri a fülét hisztirohamot kap, ja és még befogott orral is képes fél perces fulladásos tünetet produkálni vízbeesés után, úgyhogy épp ideje, hogy valaki bevezesse az úszás világába. Azért aggódok egy kicsit, hogy fog ez elsülni.... egy hét múlva referálok