Tudom szar egy szójáték, de hát ez van, mostanában ennyire futja az agyamból.
Elérkezett a tél vége és minekünk annyira mehetnékünk volt, meg Bálintnak is beígértünk egy kompozást, úgyhogy elindultunk, bár fogalmunk sem volt hogy közlekedik és meddig, de ennyi játéktér kell... Persze az orrunk előtt ment el, de legalább Bálint megtekinthette testközelből az eseményt. A következőnél már mi voltunk az elsők, úgyhogy tudtunk fotózgatni is.
Aztán amikor átértünk a Duna túlpartjára, pontosabban a szentendrei sziget déli csücskére, akkor meglepően semmit nem találtunk, bár február végén egy üdülőfalunál ez talán nem nagy vétség, gondolom egy nyári hangulat más itt, amikor a hekkesek is kinyitnak... Hekk, a híres dunai hal. :)
Szóval úgy döntött a családi tanács, hogy akkor irány észak és a legelső lehetőségnél el a szigetről, így minő meglepő kikötöttünk Vácon, ahol Bálint elnavigált minket a Váci Csokizó-ba, amit mi Svájci csokizónak kerestünk, így érthető módon nem is találtunk, de mivel az utód már volt itt a nagyszülőkkel, ő tudta.
Ettünk finom sütit, ittunk finom kávét és még a gyerekek is legeltek a játszó részen.
Várakozunk a finomságokra:
Igen, azt majdnem mind megette, almatorta volt fénykorában:
Játszó:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése