Idén valahogy furcsa mód olyan lassan és nyugisan jött el a karácsony, pontosabban úgy fogalmazok, hogy decemberben minden napra jutott valami kisebb-nagyobb megoldanivaló, amit ha nem is erőltetett menetben, de tempósan megléptünk és mire ott voltunk hogy 24-e, valahogy összeállt a kép és mindent sikerült akkorra érkeztetnünk, amikorra kellett, mintha csak tanultunk volna logisztikát.
A bubuka karácsonyi nagytakarításomban is egész szép eredményeket sikerült elérnem, és fedeznem fel a házunknak olyan szegletét, ahol eddig úgy tűnik rés volt a pajzson, már ami a precíz takarítást illeti, de most még azok a szegletek is tisztán figyelnek.
Anyu az ünnep előtti héten szinte végig sütött, sütizett, mi a fákat intéztük és egyéb folyó ügyeinket, voltunk például az ovi Karácsonyváró koncertjén, immáron négyesben és idén is élvezték utódaink, de szép is volt. Egyetlen dolgot hagytunk ki, hogy elmenjünk a Vörösmarty téri vásárba, mert ezt beígértük magunknak és a gyerekeknek is, de ők mostanában a nátha örömeinek hódolnak, hol együtt, hol felváltva, így ezt kihagyásra került.
Nos tehát ránk virradt Szenteste napja, gyerekszellőztetés, aztán játszás, nagyobbik át a nagyszülőkhöz fát díszíteni, merthogy nálunk a nagy liberalizmusban nem a Jézuska hozza a fát, hanem mi magunk állítjuk és díszítjük, hovatovább, hogy még szentségtörőbb dolgokat is írjak, a Jézuska csak a gyerekeknek hozza az ajándékot, a felnőttek megajándékozzák egymást elmélet van, nagyban megkönnyítve ezzel saját ajándékozásunkat és ajándék érkeztetésünket, merthogy idén pl. a nehéz lett volna beadni a gyereknek, hogy miért hozta két héttel Szenteste előtt a mosógépet a Jézuska, főleg úgy, hogy az ovi udvarából látta, hogy a Saturnos teherautóról lepakolják a fiatalemberek a cuccot...
Szóval amikor a szomszédban már állt a fa, nálunk kellett gatyába rázni a befaragott fenyőfát, előtte egy kávézásos gyűlés keretében Gáborral koncepciót is felállítottunk, úgyhogy a fiúk neki is estek a díszítésnek, Grétus lepihent, hisz ez a nap mégiscsak sok volt már akkor neki, hát még nekünk belőle, és hol volt akkor még a vége. Én az ünnepi asztalt terítettem, és igen, nagyon király az, ha van egy baromi nagy asztalod, ahova a teríték, a díszítés és nem utolsó sorban az ételek is elférnek és még mi sem szorongunk, s ha még a konyha is készen lesz, vagyis lesz kb 5 m2 pakolófelületem, szemben a mostani 0,5 m2-tel, akkor lesz aztán csak igazán nagy a buli. Bár ne szóljak egy szót sem, ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor még a költözéses dobozokat rugdostuk el az étkező részből, hogy fel ne bukjunk benne, ahhoz képest most már ez egy matyó hímzés volt.
Este hatra beszéltük meg a vacsit, jöttek is nagyiék, a menü a szokásos tarnóci bableves (anyu), grillezett lazac hercegnőburgonyával, zöld körettel és mustáros tejföllel (én) és guba (anyu) + 6 fajta süti volt, és amikor a végéhez közeledtünk az étkezésnek, Bálint már sugdolózni kezdett, hogy akkor most kezdődik az "igazi" ünnep, értsd: jön végre a Jézuska. Az idei év nagy kérdése volt számára, hogy elhozza-e a Villám McQueen-es játéklaptopot, amire annyira de annyira vágyott, még levelet is írt, rajzolt, ragasztott és reménykedett. Aztán a család elvonult a teraszra Jézuskának csengettyűzni, s láss csodát, mire beértek a teraszról már ott is álltak a fa alatt az ajándékok. Már amiket képes voltam odatuszkolni, egy mosógépet csak nem toltam volna oda... :)
Volt aztán öröm meg bódogszág, látszólag minden ajándékot eltalált Jézuska, én Gábortól szétájultam, mert egyedül belevágott nekem egy felső és egy ékszer vásárlásába, amibe sokszor még én sem vagyok biztos, pedig ego terén nincsenek problémáim mint tudjuk, úgyhogy most egy Swarowski medál-nyaklánc-fülbevaló büszke tulajdonosa vagyok és nagyon örülök, mert már nagyon régen vágytam rá! A többi ajándék részletezésébe nem mennék bele, de azért idén sem csak néztük egymást a fa alatt, úgyhogy egy szavunk sem lehet ugyancsak.
Ezután már csak a játékokkal való ismerkedés és további sütemények pusztítása következett, és a hír tényleg igaz, hogy egy új helyen nem az első karácsony az igazi, hanem a második!
Aprónép gálaruhában és a fa:
Elmélyült legózás:
Szerzemény Bálint
Mamiék:
Mi:
Gréta nem volt hajlandó tovább fényképezkedni, úgyhogy Bálintot kaptuk el:
