Nyár végére lecsengett az építkezés-lakáscsinosítás első, minden bitünket lefoglaló üteme, ami ugyan előremutat arra, hogy röpke számításaink szerint is még kb. 10 ilyen ütemet prognosztizálhatunk magunknak, de sebaj, most nem is erről akarnék írni, hanem arról, hogy a lecsengéssel ellenkező irányú folyamatként nekem kezdett nagyon hiányozni az, hogy programoztassuk magunkat és utódainkat.
Úgyhogy egy hirtelen alkalmon azon kaptam magam, hogy végre sikerült Halász Judit koncertre jegyet szereznem. Ha bárki azt gondolná, hogy ez nem nagy mutatvány, ne gondolja így, mert az. Jutka néni nem minden este és nem is mindenhol koncertezik és a jegyek pillanatok alatt elfogynak, mi viszont szerettük volna, ha Bálintnak és nem utolsó sorban nekünk egyszer legalább élőben is szerencsénk van hozzá. Így jutottunk el szeptemberben a Vígszínházban rendezett - egyébként menetrenden kívüli és jótékonysági - koncertre a felsőzsolcai árvízkárosultak javára. Én személy szerint nem láttam még Jutka nénit akcióban és koncertközegben, de azt kell mondjam, hogy van rendesen kondija, az egy órás folyamatos éneklés mellett tisztességgel bemozogta a színpadot és tényleg egy élmény volt kicsinek és nagynak egyaránt. Volt boldogság.
Aztán elkapva ezt a csapást apukám munkahelyének jegyüzérét is támogatva rendeltem jegyeket a Négyszögletű Kerek Erdő előadásra a Madáchba matinéidőpontban. Ebben a Csukás mesében van Ló Szerafin, Vacskamati, Alomo, a fékezhetetlen agyvelejű Nyúl és nem utolsó sorban Dömdödöm, mely hősök a szürkeállományom alapos átkutatása után ugrottak csak be, de ha ezt bárki kérdi, akkor letagadom, mert alapmű. Nagyon tetszett elsőszülöttnek az egész színházasdi, szerintem első körben azért, mert erre a mókára Grétát azért még nem vittük el, úgyhogy 1/1 tulajdonrészben birtokolhatott mindkettőnket, csinibe lehetett öltözni, mert fiú létére ez úgy tűnik fontos és egyébként is még a ló is kék volt a színpadon.
A kötelező kellékek, mint hogy "Jaj anya én úgy megéheztem" délelőtt fél 11-kor, a pereces-pult előtt az előadás szünetében egy olyan reggeli után, amit gyakorlatilag 9-kor hagyott abba, picit átlátszó volt, már tulképp nem is lepett meg bennünket, de sikerült egy majd előadás után eszünk valamit elterelő hadművelettel kikerülni és megúszni a sorba állást, de amúgy nagyon helyes volt egész végig, mintha egy varázsvilágba csöppent volna. Szeretném még valamilyen karácsonyis dologra elvinni, talán bábszínházba, már múltkor az igazán karácsonyis Diótörő nem aratott osztatlan sikert (igaz nem próza volt és az 4 évesen még nem buli), de nagy élmény vele elmenni, úgyhogy felvesszük a repertoárba ismét a színházat, csakúgy mint magunknál és letöröljük a port a családi kultúrprogramról, miszerint minden hónapban menjünk legalább egy előadásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése