Az idei ősszel sorra vonultunk el osztálytalálkozóra. A sort anyu kezdte, aki szeptember elején, a költözés kellős közepén ment el a ki tudja hányadik ( :) ) érettségi találkozójára, de végül is mindegy is a sorszám, mert minden évben ősszel találkoznak egy ideje, így már nem is számolják.
Aztán Gábor kapott teljesen váratlanul egy meghívót a gimis osztálytársnőjétől, hogy akkor 3 hét múlva találka Nagykanizsán. El is ment, s a végén még én is csatlakoztam, bár státuszom első körben a sofőrködésre redukálódott, de aztán néhányuk a volt osztályból még nem bírt magával, úgyhogy én is csatlakoztam az after-partyhoz, de jó volt, mert jó fej emberkékkel sikerült beszélgetnem, már amennyire a vendéglátóipari egység retro-bulija ezt engedte. Viszont találkoztam végre az elmúlt 11 évben kizárólag "Kovács Zoli barátomnak" emlegetett fiatalemberrel. Én emberről, akivel ráadásul még nem is találkoztam még sohasem tudtam ennyit, s végre megelevenedett előttem teljes valójában. :) (Remélem Zoli olvasod és talán még kommentelsz is... :) ) A lényeg, hogy mindenki jó fej volt, még a volt ofőt is megismertem, aki most már igazgató a Batthányiban.
A mi osztálytalálkozónk ("találkozunk 5 évente") nem ért akkora nagy meglepetéssel, hiszen immáron 3. alkalommal szervezzük a Timivel kart-karba öltve, úgyhogy idén is nekifutottunk, talán meg is ugrottuk, annyi újdonsággal, hogy most elhívtunk néhány minket tanító tanerőt is, akik helyesek voltak és el is jöttek.
Jó volt találkozni a többiekkel, jók ezek az események, még ha nem is tudsz mindenkivel hosszasan beszélgetni és elmélyedni, de jó egy kupacban lenni megint és hallani egymásról. Alapjában véve mindenkit nagyjából arra felé fújt a szél, amerre úgy gondolja, hogy nem annyira rossz irány, sok gyerkőc van (ezt Gábor is megállapította) és végül is senki sem fordult ki önmagából, és vett 180 fokos irányt az élete. Továbbra is értetlenül áll az ott lévők nagy része azok előtt, akik igazolatlanul voltak távol, formálódni kezdenek azok az emberkék, akik notóriusan távol tartják magukat az eseménytől, de hát ez van, nem vagyunk egyformák. Szerencsére.
Viszont új információval lettem gazdagabb magamat illetően, ugyanis Hédi ofő kifejtette (egy másik sztori kapcsán), hogy én már a gimis évek alatt is EGO voltam. (Hozzá kell tenni, hogy Hédinél azt sosem lehet tudni, hogy ez pozitív v. negatív értelemben kell-e érteni, mert fanyar humora az van. :) )De mondtam neki, hogy akkor nem is tudom, hogy mit szólna hozzám ma, amikor sokkalta nagyobb egonak képzelem magam, mint képzeltem magam a kilencvenes évek elején. :))) Fő az önbizalom, és a lényeg, hogy engem érjenek a fények. :))
3 megjegyzés:
Általános iskolait nem csinálunk egyszer? Én már olyan öreg vagyok, semmire sem emlékszem. Segíthetnétek!
Persze szombaton és ne konzultációs napomon, s sokan jöjjenek össze! Ja! És szeretném, ha a fitt túravezetőn is eljönne!
Ugye milyen szerény vagyok!;)
:-)
Edina
Nézd, tulajdonképpen összehozhatunk egyet, a mai világban ez már nem nagy akadály, bár nekem már van egy rossz emlékiem a témában, de sebaj. Csak mondj egy napot, amikor Pesten vagy (ja és jó előre mondd) s írok akinek tudok, hogy ekkor és itt, aki ott van ott van, aki meg nem, az mást csinál ugyanakkor. Szerintem 10-en legalább ott lennénk, az meg már több mint az egyharmad osztály...
Még talán a fitt túravezetőnek is tudok szólni, és ha nem vigyázok még képes el is jönni. :) Bár az ilyen megmozdulásokon rám figyelt a legkevésbé, úgyhogy kicsit nyugton voltam tőle és cincoghattam. :) Mert különben soha semmi baj nem volt velem. Arany egy gyerek voltam és vagyok én. :)
A szerénységed ÓRIÁSI ;)!
Majd melegebb időben kimondunk egy időpontot. Én időnként előfordulok. Pl. múlt hétvége, dec. 11, vagy január 29., de biztos tavasszal is lesz ok, hogy felmenjek. Ha túlélem a félévi vizsgaidőszakot, akkor utána februárban visszatérünk a témára...
Megjegyzés küldése